NEHAZUGGY

Van még min dolgozni

Lázár Gergő | Január 7, Kedd | 18:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,327,145 forint, még hiányzik 1,672,855 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Budapest a második helyen végzett az európai városokat az ott élők barátságossága és vendégszeretete alapján rangsoroló listán, amelyet a Condé Nast Traveller luxus utazási magazin olvasói állítottak össze. A svédek mentalitása a dobogó első fokáig, a magyaroké a másodikig, míg a spanyoloké a harmadikig repítette a nemzeteket a rangsorban.

Ez természetesen szép és jó, de nyilván egy olyan (réteg)felmérésről van szó, amelynek olyan sok szerepe nincs semmiben sem. Jó ilyet olvasni persze, bár ha valami, hát a magyarok vendégszeretete – a svédekéhez hasonlóan – nem éppen világhírű. Nem arról van szó, hogy tahók lennének, de azért lássuk be, hogy az északi mentalitás teljesen eltér mondjuk a mediterrán mentalitástól. Egy olasz vagy spanyol ember mosolygósabb, első pillanattól nyitottabb, mint egy svéd vagy egy magyar. De ezt nem úgy érdemes kezelni, hogy egyes nemzetek, egyes országok polgárai jobbak vagy rosszabbak, egyszerűen arról van szó, hogy az évezredek során a társadalmi berendezkedésnek, a történelmi fejlődésnek, nem utolsó sorban az éghajlatnak köszönhetően kialakultak bizonyos viselkedési formák, amelyeken változtatni már nem nagyon lehet. Egy állandóan napsütéses helyen élő dél-olasz vagy spanyol sokkal mosolygósabb, nyitottabb és elsőre megközelíthetőbb lesz, mint mondjuk egy sokat szenvedett balkáni figura, aki morcosnak, zárkózottnak és elutasítónak tűnhet.

De túl azon, hogy az emberek viselkedése eltérő lehet attól függően, hogy honnan érkeznek, azért azt érdemes rögzíteni, hogy Budapest annyira jó példa Magyarország egészére, mint amennyire London az a britek szempontjából. Mindkét világváros talán pont azért érdekes, mert nem feltétlenül az országot reprezentálja, hanem egy kozmopolita város képét nyújtja. Példának okáért Madrid sokkal inkább spanyol, mint mondjuk Barcelona, ezért ha az ember oda utazik, jobban megérti majd a spanyolokat, mint ha Barcelonába menne el, amely egy jóval kozmopolitább, színesebb hely, ahol tényleg szinte minden megtalálható. A világvárosok már csak ilyenek, és talán mindig ilyenek is lesznek, de pont ebben rejlik a szépségük. Ide érkeznek nem csak az ország minden pontjáról, de külföldről is, hiszen Bécsben, Budapesten, de Londonban is sokkal több lehetősége van egy embernek arra, hogy elérje a céljait, mint valahol máshol, egy kisebb településen.

Budapest egy valóban csodaszép hely, de véleményem szerint egyáltalán nem reprezentálja Magyarországot és a magyarokat. Ha valaki a valódi Magyarországra kíváncsi, annak érdemes a vidéket járnia és megnéznie, hogy milyen az emberek viselkedése Miskolcon, Pécsen, vagy épp Rétságon. Ettől persze még Budapest egy csodálatos hely véleményem szerint is, de nem szabad úgy tenni, mintha Budapest ne lenne gazdasági fejlettség és számtalan más szempont alapján évtizedekkel a vidék előtt. Ahogy mondjuk London egy borzasztóan gazdag város, amely hatalmas szerepet játszik a brit GDP növekedésében, a vidék sok helyen egy teljesen más képet mutat. Véleményem szerint Nagy-Britannia – ha nem számoljuk Londont – egyre inkább csúszik lefelé, mivel nehezednek az életkörülmények, minden megdrágult, az állam pedig egyre nagyobb adósságot halmoz fel. Ez mégsem látszódik, ha az ember az elképesztően gazdag Londonba érkezik, ott nem látja a blackpooli nyomort és reményvesztettséget, de Reading küszködését sem.

Az igazság tehát az – nyilván ezzel csak a saját véleményemnek adok hangot, nem beszélek mások nevében -, hogy ezek a nagyvárosok/fővárosok minden esetben a legjobb képet vázolják fel egy nemzetről, egy országról, egy társadalomról, de sajnos semennyire nem reprezentálják azt. Ez pedig Budapest esetében különösen igaz, mivel vidéken a mai napig vannak cigánysorok, szegregátumok és nyomornegyedek, amelyek elég gyorsan észhez térítik az embert. Jó lenne, ha egy napon sikerülne a vidéket is felhozni legalább a mostani Budapest színvonalára, de ez a jelenlegi kormánnyal elképzelhetetlen. Ugyan arról beszéltek évekkel ezelőtt, hogy felkarolják a falvakat, ám ehhez képest annak lehettünk szemtanúi, hogy tovább romlott az itt élők élete az elmúlt 14 évben. Lehet, hogy épültek templomok és játszóterek, de ezek a helyek sok esetben, a legtöbb esetben továbbra is élhetetlenek, és aki csak teheti, az elmenekül innen. A legtöbb esetben a menekülés Budapestre történik, ahol egy európai városban érezheti magát az ember úgy, hogy még mindig magyarok veszik körül. De ez egy buborék, egy sziget, amely nem a valóságot jelenti, legalábbis nem a magyar valóságot.

Nagyszerű tehát azt olvasni, hogy Stockholm mögött a második helyen hozták ki Budapestet egy luxus utazási magazin olvasói, de az öröm mégsem lehet olyan teljes, hiszen ez egy olyan buborék, amelyet elhagyva az ember szembesül a rögvalósággal. Véleményem szerint majd akkor örülhetünk, ha nem csak az ország legnagyobb városáról és fővárosáról mondják ezt a külföldiek, hanem mondjuk Pécsről, Miskolcról és Nyíregyházáról. Addig is van min dolgozni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!