NEHAZUGGY

Mint az elszabadult, nyúl alakú lufi a Városligetben

Júdás nem tud leállni, valószínűleg nem is akar, pontosabban valószínűleg már nem is tudna, ha akarna se. Egyre távolabb kerül a valóságtól, mint egy elszabadult, nyúl alakú lufi a Városligetben, amit a gyerek véletlenül elengedett, amikor az apja megvette neki. Még mielőtt bevihette volna az állatkertbe megnézni, hogy az elefánt hogyan megy be az oroszlán barlangjába.

Pontosan így szokott tenni Júdás Brüsszelben. Hatalmas arccal, felsőbbrendűséget imitálva, mindenkit kioktatva arról, hogy hogyan kéne naggyá tenni Európát. Legalábbis amikor éppen nem küldik ki kávézni. De lehet, hogy szimplán csak demenciában szenved, vagy meszesedik a szürkeállománya. Politikai értelemben. Itt az év vége, meg kell nyomni a szereplést, különösen egy ilyen évben, amilyen az idei volt számára. Ezért miközben elrepült az év utolsó uniós csúcsára, az előre felvett interjúit terjesztik a lakájmédiájában. 

Többek között a Mandinernek brekegett zöldeket, és sorolta az unásig ismételt eszelős agymenéseit, amelyek inkább hatnak szánalmasan nevetséges vergődésnek, mint komolyan vehető ígéreteknek. Mondjuk ígérni ő mindig nagyon tudott, a jelenlegi belpolitikai helyzetben pláne nincs választása. Igaz, hogy az ország benne ül a nyomorúságban, de ő képtelen kiesni a világpolitikai tényező szerepből.

„A nemzetközi politikában mi, magyarok vagyunk az egyetlenek, akik 2010 óta következetesen azt mondjuk, amit Trump, ezért úgy tekintenek ránk Amerikában, hogy mi már Trumpok voltunk Trump előtt is”. 

Nem, nem mi, bazdmg! Te képzeled magad a parókás bohóc helyébe, te ontod magadból a konteókat és összeesküvés-elméleteket, mióta beevett a fene kétharmaddal a kormánykerék mellé. Az tény, hogy az alaptalan, népbutító hülyeségek terjesztésében mindketten magasan kvalifikáltak vagytok, de nem kéne általánosítani. Mi nem vagyunk Trumpok, esetleg a híveid, akiket nem marcangolnak kétségek, nagykanállal, gondolkodás nélkül fogyasztják, amit eléjük pakolsz. 

Azt mondja, hogy Magyarországnak nem szabad túlértékelnie magát (?), és nem gondolhatjuk azt, hogy a világ azzal foglalkozik, hogy megoldást találjon a mi történelmi problémáinkra: Trump elnök nem a megváltónk, „hanem a harcostársunk, egy patrióta, aki ugyanazokért az értékekért harcol a maga világában, mint amelyekért mi itt, Magyarországon.” Amellett, hogy az egész létezése saját maga túlértékeléséről szól, ha önmagát történelmi problémaként definiálja, akkor legalább az irány jó, és mondhatjuk, hogy van némi önkritikája is a fényességes békenagykövetnek, de nyilván nem erre gondolt a költő.

Azt változatlanul nem értem, hogy miért harcol ő itthon is? Jó, Brüsszelben harcol, mert különben senkinek nem tűnne fel, hogy létezik, de itthon miért? Lassan másfél évtizede fosztogatja az országot mindenféle ellenállás hiányában. Ja, hogy addig harcolt, amíg ki nem erőszakolta az ellenállást? Ez igaz. Másrészt viszont nem kínos, hogy a legnagyobb harcos hosszú hónapok óta várja a megmentőt, akitől majd virágba borulunk? Trump győzelme pozitív hatással lesz az országra, és szerinte „vége ennek a magyarellenes politikának”. Miért nem az lesz pozitív hatással az országra, hogy ő jól kormányoz? Miért magyarellenes mindenki, aki kritikus az korrupt, illiberális politikájával szemben? Mert hát mégiscsak büszke arra, hogy ő megtestesíti mindazt, ami ellentétes a demokráciával, a haverjai is mind feketeöves autokraták, tehát nyugodtan lehet antidemokratikusnak nevezni, aminek semmi köze a magyarellenességhez. Ő egy magyar a sok közül, nem több. Még ha ki is lopta a magyarok szemét, és elásta a jövőjüket. 

Úgyhogy muszáj hazudnia, mert túl sokat lopott. A kedvencem, ahogy a taknyában fetrengve agonizáló gyenge forint gyengeségét megideologizálta. Mivel most nem a baloldal kormányoz, hanem ő uralkodik, ezért, „a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között különbséget kell tenni. Az lehetetlen, hogy egyik héten a magyar gazdaság értéke 390 forintos eurót indokol, egy héttel később pedig 410-est.” Vagyis mit jelent ez hullámzás? Na mit? Hát azt, hogy „nem a gazdaság teljesítőképessége változik, hanem a forintspekulációval szerezhető pénz mennyisége. Azért rángatják a forintot, mert a forint értékének mozgatásával pénzt lehet keresni. Ez a fajta spekulálás néhány országban tilos, Magyarországon sajnos része a pénzügyi kultúrának. Ez a Soros Györgyhöz hasonló héják világa. Őket nem a magyar gazdaság hozza lázba, hanem a forint elleni spekulációval megszerezhető profit. Ezt a jegybanknak kell majd kezelnie, a kormány annyit tehet, hogy stabil és kiszámítható gazdaságpolitikát folytat”. 

Falvédőre kéne hímezni, bazmg. Megint Soros. Hát nem, ennél kiábrándítóbb a valóság: azt a valutát lehet shortolni, amelyik szar. Márpedig a régiós valuták közül egyik se olyan gyenge, egyik se romlott annyit, mint a forint. Amúgy hol van már a 390-es árfolyam? Ki emlékszik már arra? Már rég a 400 az új 300. De majd Varga könyvelő fellocsolja a padlóról? Értem. Tehát nem csak a béke tör ki jövőre, hanem a forint is stabil lesz, mint Marika néni műfogsora. Feltételezem, hogy ha a gyenge forint nem a kormánya által szétvert magyar gazdaság vergődését tükrözi, akkor arról is valaki más tehet, hogy a háztartások jövedelmi helyzetét mutató fogyasztásban az  EU utolsó helyére csúsztunk a bolgárokkal osztozva, akik viszont hamarosan belépnek az eurózónába? Így már az is érthető, hogy ki jogosult tanácsokat adni Európának a naggyá válást illetően.

De a gazdasági nyomorúságról való hazudozáson túl messze a legundorítóbb az, ahogyan a pártja és kormánya lejtőre kerülésének megágyazó, februárban kirobbant pedofil kegyelmi botrányról és annak következményeiről, többek közt Novák és Varga távozásáról mondott.

 „Minden politikai döntésért a politikai vezető viseli a felelősséget. A politikai vezető sohasem háríthatja a felelősséget a tanácsadóira. A tanácsadók között vannak katolikusok, kálvinisták, evangélikusok, sőt óhitű testvérek is. Nem helyes őket belekeverni az akár a tanácsaik hatására meghozott politikai döntésekbe, mert a felelősség mindig a vezetőé. (…) világsztárokat veszítettünk. Nemcsak egy államfőt és egy minisztert, hanem két fantasztikusan teljesítő politikai világsztárt veszítettünk el. Bárhol a világon, ahol ők képviselték hazánkat, megemelték a kalapjukat, és Magyarországról csak a legnagyobb elismerés hangján beszéltek. Ez hatalmas veszteség az egész nemzeti közösség számára. Ilyen a politika. Nemcsak dicsőségek és választási győzelmek vannak, hanem bukások is. Kegyetlen világ a mienk.”

Felelősség, mi? Az elmélet az nagyon megy, de ha valamiért felelősséget kell vállalni, akkor ő soha nem jön képbe. Pedig lassan 15 éve ő a miniszterek elnöke, rendeletekkel kormányoz, és nemhogy ezért a világraszóló botrányért, de még soha semmiért nem vállalta a felelősséget, egy tetves bocsánatot kérek, sajnálom nem hagyta el a száját soha. Megkérdezném én az áldozatokat, hogy mennyire tartják világsztárnak a két asszonyságot, akik azért annyira nem jártak szarul ezzel a gyalázatos történettel. Az egyik világsztár idő előtti nyugdíjazása rohadtul sokba kerül, élete végéig luxusban élheti az életét a mi pénzünkből, és a másik is puhára esett, tanácsokat osztogat valami NER-cégnél, vagyis közvetetten őt is mi fizetjük, miután a NER a mi vérünket szívja. Vagyis ahelyett, hogy ez a két ún. világsztár kézen fogva eltakarodott volna valami sötét sarokba és vitte volna magával a harmadikat is, aki a mai napi ott sündörög az egyháza vezetésében, átmenetileg eldugták őket. Aztán ha majd a haza megköveteli, visszarángatják őket a rivaldába, mintha mi se történt volna. 

Hát ilyen morális állapotban van az utcai arcos és a rendszer, nekem meg a romániai forradalom után 35 évvel eszembe jutott a volt román államelnök, aki el volt varázsolva, és nem igazán értette, mi folyik körülötte, aztán a végén a saját vérébe fagyva fejezte be földi pályafutását. Nicolae Ceauşescu, aki majdnem 25 évig sanyargatta a népét, 1989. december 21-én, halála előtt négy nappal mondta el utolsó nyilvános beszédét. Ideteszek belőle egy részletet, elég tanulságos. Úgyis mindenki várja a fantasztikus 2025-ös évet. Ha bárki hasonlóságokat vél fölfedezni a múlt és a jelen között, arról nem én tehetek.   

Ma reggel döntöttünk arról, hogy január 1-től kezdődően 2000 lejről 2200 lejre emeljük a minimálbért. Ez a fontos emelés több mint 1.500.000 dolgozót fog érinteni.

Szintén január 1-től 30-50 lejre emeljük a családi pótlékot, a gyerekek számától és a dolgozó emberek fizetésétől függően – ez a hatalmas segítség hazánk kb. 4.400.000 gyermekét érinti majd.

Ezzel együtt bevezetjük az 1000 lejes szülési támogatást minden nő számára, már az első gyerektől; két vagy több gyerek esetén ez gyerekenként 2000 lej lesz – ami hatalmas ösztönzést és segítséget jelent hazánk anyái és női számára.

Döntöttünk arról is, hogy 800 lejről 900 lejre emeljük a minimum nyugdíjakat. Egyben arról is döntöttünk, hogy az özvegyi nyugdíjakat 100 lejjel megemeljük. A szociális segélyt 500 lej körüli összegről 800 lejre emeljük. Ezáltal biztosítani fogjuk hazánk minden állampolgára számára a megfelelő munka- és életfeltételeket.

Ezek az intézkedések bizonyítják, hogy – a gazdaság növekedésének megfelelően – mindent megteszünk az anyagi és szellemi jólét, az életszínvonal folyamatos növelése érdekében, a pártkongresszus döntéseinek megfelelően.

Ami a temesvári eseményeket illeti (…) egyre világosabbá válik, hogy olyan köröknek egy összehangolt akciójáról van szó, amelyek Románia integritására és szuverenitására törnek, meg akarják állítani a szocializmus építését azért, hogy a román nép ismét idegen uralom alá kerüljön. Ezért kell minden erőnkkel megvédenünk Románia integritását és függetlenségét!

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább