NEHAZUGGY

Ennek az embernek kellene elhinni minden szavát

Molnár Bálint | December 11, Szerda | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,765,496 forint, még hiányzik 1,234,504 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ha valakit esetleg érdekel a nem feltétlenül tudományos, de valamit mindenképpen megmagyarázó erejű magyarázatára annak, hogy 14 év fideszes kormányzás után miért van félkész állapotban az ország, ahogyan azt Lázár János az ő főműsoridős beismerő vallomása formájában volt szíves két nappal ezelőtt megvilágítani számunkra, sötétben bóklászó közönséges halandók számára, annak érdemes a rozsdaminiszter politikatörténeti ATV-s interjúját meghosszabbítani Mar-a-Lagóig, vagy ha addig nem is, legalább a fideszes kirakatparlament gazdasági, illetve költségvetési bizottságáig. Ahol e két bizottsági meghallgatás között szédelgő leendő gazdasági csúcsminiszter, bizonyos Nagy Márton tegnap csúcsformában futotta az ámokot. Nála is nagyobb csúcsformában mostanság legfeljebb Schmidt Mária van, aki miután a hanyatló nyugati emberek hanyatló szexualitásának első számú szakértőjévé nevezte ki magát, azzal a lendülettel szobrot állított az antiszemitizmusnak és rehabilitálta az ereszcsatornán lebukott kereszténynemzeti erkölcsiséget.

Ugyan nem hallottam élőben, de a sajtó beszámolói és riportjai alapján a Matolcsy-féle jegybankból kiszuperált muszlim város-fóbiás tenyérjós miniszter a habitusából, neveltetéséből és valószínűleg nem utolsó sorban a fideszes vallásából fakadóan ezúttal is passzív-agresszív stílusban hőbörgött, midőn az őt kérdező ellenzéki képviselők szavába vágott, és felelős/hozzáértő gazdaságpolitikustól elvárható konkrétumok helyett maszatoló aranyköpeteket eregetett. Egyik-másik kijelentése alapján arra jutottam, hogy alighanem kijárta a bűnbakkereső akadémiát, másképp nehezen hihető, hogy ennyi bicskanyitogató disznóságot képes összezagyválni egy kormányzati szereplő, amikor az ő saját felelősségi körébe tartozó gazdaságpolitika számokkal, adatokkal, de mindenek előtt a mindennapokba, az életszínvonalba, a pénztárcákba belemardosó valósággal alátámasztható böszme kudarcairól kérdezik.

Persze már eleve az is felvet súlyos kérdéseket, hogy miközben ők maguk vallják be, hogy 14 év alatt – ami már lassan inkább tizenöt, és abból közel tíz a gazdasági konjunktúra időszakára esett – egy félkész torzóvá sikerült tenni az országot (pedig építésrombolásügyi értelemben ők torzót soha nem hagynak hátra), miközben megint meglódult az infláció, a teljes munkaidőben robotoló populáció közel felének négy éve nem nőtt a reálbére, a régiós valuták gyengülési versenyében utcahosszal vezet a forint, padlón vannak az állami szolgáltatások, leálltak a beruházások és mindenféle megszorítások bűze kereng a levegőben (hogy csak a világszínvonalú egészségügyben tervezett díjemelésekről vagy a szerencsésebb, a pénzüket tartós befektetési számlán gyűjtögető magyarok lehúzásáról tegyünk most említést), a magyarok elsöprő többsége szarabbul él, mint négy vagy nyolc vagy tizenkét éve, Pusztaverszáj urának belefér Mar-a-Lagóban ejtőzni és fontoskodni a megválasztott amerikai elnök oldalán. Kérdések is felvet és elég sok mindent meg is magyaráz a félkész ország jelen állapotával kapcsolatban, hogy a múlt héten hivatalosan is az erőszak oldalára állt, sikereket felmutatni már nyomokban sem képes Orbán úgy ruccant ki Amerikába valószínűleg nem a családi megtakarításaiból finanszírozva a kirándulást, hogy ő maga ismerte el utólag, hogy semmilyen tárgyalás nem volt, mert Trump elnök még hivatalosan nem elnök, ezért csak beszélgettek, és gratuláltak egymásnak. Az mondjuk valóban politikai teljesítmény, hogy egy hivatalosan is elítélt bűnözőt megválasztanak az USA elnökének, de hogy Orbán Viktornak mihez kellett személyesen gratulálnia, és mi volt az, amit nem lehetett a konyhai hokedlin ülve két tea között telefonon megbeszélni Trumppal, az természetesen ezúttal se a szolganépre tartozik. Rájuk annyi tartozik, hogy a vezér nagy ember, a megválasztott amerikai elnök már nem téveszti össze a török szultánnal, akinek szintén erős a keze, mint neki.

De visszatérve az életvitelszerűen bullshit-generátort reggeliző Nagy Mártonra. Szóval az van, hogy minden fasza, minden adott ahhoz, hogy jövőre jelentős gazdasági növekedés legyen Magyarországon. Ki más a megmondhatója és garanciája ennek, ha nem az a meg nem értett zseni, akinek a zsenijét a főnökén kívül senki más nem fedezte még fel? Ki más, mint az méltatlanul alábecsült zseni, akinek eddig soha egyetlen prognózisa nem jött be, mióta a gazdája belehelyezte a bizalmát? Aki 2023-ra és 2024-re egyaránt 4%-os gazdasági növekedést jósolt, az egyikből lett egy 0,9 százalékos mínusz, a másikból lett egy halovány 0,7 százalékos pluszba csomagolt technikai recesszió. Vagyis a nagy büdös semmi, illetve annyiban valami, hogy idén a harmadik negyedévben Magyarország produkálta a legrosszabb GDP-mutatót az egész EU-ban. Úgyhogy miután Szijjártó és társai hosszú éveken keresztül a GDP-növekedéssel magyarázták, hogy nincs itt semmiféle korrupció, mert ha lenne, akkor nem hasítana a GDP, és nem épülne-szépülne az ország, mostantól már nem fontos a GDP, mostantól csak a bérkérdés a fontos.

Jó, de akkor miért nem elég magasak a bérek, miért nem követik az inflációt, miért nincs gazdasági növekedés, miért nem látják mások is a fényes szép jövőt, mi a túróért nem pörög a gazdaság azon kívül, hogy Nagy Márton nem akar muszlim város lenni, úgyhogy Brüsszel kenje a hajára az uniós forrásokat? Ki mindenki cseszte el, ki mindenki hülye, miközben Nagy Márton egyedül a helikopter? Összeolvastam mindent, amit Orbán aktuális kedvence összehordott, remélem, nem hagyok ki senkit:

Németország, mert senki nem gondolta, hogy ekkora bajban van a német gazdaság,
a lakosság közép- és felső rétege, amelyik ül a pénzén, ami része annak a teljes populációnak, amelyik nem is tudja, milyen jó neki,
a fiatalok, akik túl későn kezdenek el dolgozni,
a hipermarketek, amelyek az áremelkedésekért felelősek,
az önkormányzatok, akik mindent elcsesztek és nem csináltak semmit, miattuk van lakhatási válság,
a KSH, amelyik rosszul számol bizonyos gazdasági mutatókat, és hát persze, hogy a minimálbért is rosszul számolja,
a károgó ellenzékiek és a károgó közgazdászok, külön Matolcsy és az MNB, akik szakmailag idióták, mert nem igaz, hogy az árstopok növelték az inflációt (ami már nincs is), és akik a gyatrán muzsikáló jármű- és az akkumulátorgyártásra feltett magyar gazdaság jövőjével kapcsolatban is jajveszékelnek, miközben komoly közgazdász nem rinyál egy kétéves hupli miatt,
valamint Magyar Péter is elmehet a fenébe az uniós pénzek hazahozatalának ígéretével, mert „az nem úgy működik, hogy odamész és elhozod; az első feltétel a migráció, majd a gyerekvédelem, a rezsivédelem”.

Tulajdonképpen szégyellem is, hogy egy ilyen hosszú okfejtést idepakoltam, amikor elég lett volna annyit írnom, hogy ennek az embernek kell most nagyon hinni, és elhinni, hogy jövőre 4 százalék körüli lesz a gazdasági növekedés, aki már a tavalyi évvel is mellényúlt, az ideivel is mellényúlt, aki az éppen meglóduló inflációról mondja bele a pofánkba, hogy nincs itt semmi látnivaló, az infláció már nem probléma, vagyis aki vagy segghülye mindenhez, nemhogy a gazdasághoz, vagy egyszerűen azért alkalmazta a főnöke, hogy a rinocéroszbőrre emlékeztető textúra, ami az orcáját borítja, mindent elbírjon. És hát elbírja, nem kérdés. A kérdés az, hogy a félkész állapotban vegetáló ország mekkora része hiszi el még mindig ennek a saját felelősségét semmilyen szinten nem érző sarlatánnak, hogy a gazdasági semlegesség mantrázása majd csodákat tesz, ha a német gazdaság gyengélkedése ilyen módon teszi padlóra a magyar gazdaságot? Ki hiszi el neki, hogy a következő hónapokban rengeteg olyan pénz szabadul fel, amely most még prémium magyar állampapírban van, de majd ők elérik, hogy ezek a pénzek megpörgessék a magyar gazdaságot? Ki az a hülye, aki akkor kezd el költekezni, amikor naponta háromszor tör ki a világháború az Origón, aki meg elhiszi, hogy 5 perc múlva Putyin ledobja az atomot, annak van elkölthető pénze?

Hát mit is mondhatnék ámen gyanánt? Ha ez a negatív felcsökkenő félkész állapot jelenti, hogy Magyarország gazdaságilag semleges, válságálló, szuverén zászlóshajója a hanyatló EU-nak, akkor egyre kevésbé közhely azt javasolni, hogy meneküljön ki merre lát. Pedig tényleg milyen jó ötletnek tűnt pöffeszkedni a világgazdasági konjunktúrában, kommunikációs kormányozni százmilliárdokból, fürdőzni az uniós ingyenpénzekben, az egész gazdaságpolitikát feltenni a német autógyárakra meg a kínai akkugyárakra, a kettő között pedig maximumon dübörögtetni a közpénzszivattyút. Ki a fene gondolta volna, hogy ez egyszer ocsmányul visszaüt? De van ennél rosszabb is: nem tud akkora bajba kerülni a német gazdaság, hogy ebből a félkészre széthordott csodából ne lehetne tovább lopni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!