NEHAZUGGY

Aztán mindig közbejön valami veszedelem

Molnár Bálint | December 10, Kedd | 10:27

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt írta a minap a párthűsége és a túlcsorduló indulatai által vezérelt ~~dokt~~Orbán Balázs, a nem doktor, de valójában a rajongói számára mindörökké doktor és szintén Orbán nevű mindenható főnöke politikai igazgatója a Facebook-oldalán, hogy most már elég a hazug hergelésből. Felkiáltójel. Ha valaki egy pillanatra megtévedt volna, szögezzem le szépen: nem a Jézus szavait (Ki kardot ránt…) prosztó módon félremagyarázó, ergo az erőszakot immár nyíltan, a közpénzmédia erejével bátorító főnökét, nem a fennállása óta idegállapotban uszító Bayert, pláne nem a mosdatlan szájjal emberkedő Menczert, esetleg a Menczert a pártutasítás szerint mentegető másik szájizomkolosszust, Kocsis Mátét próbálta jobb belátásra és önmérsékletre bírni, hanem.

Hanem azon a nemzetstratégiai kérdésen akadt fenn, hogy olyan radikális balliberális híresztelések terjednek vele kapcsolatban, miszerint kormányzati kisbusz szállította a doktori védésére, amely kisbusz aztán szabálytalanul parkolt az egyetem előtti díszburkolatos téren, és legyen vége ennek a hazudozásnak. Ha belegondolok abba, hogy vajon hány, a nemzeti gyávaság zászlólengetőjeként elhíresült Orbán Balázsnál jóval illetéktelenebb embert ütnek doktorrá szerte az országban mindenféle doktori iskolákban vasárnap dél és fél 1 között, nem tűnik az ország előtt tornyosuló combos problémák közé tartozónak, hogy Orbán Balázs, aki valamiért nem az oroszok előtti kapitulációból doktorált egykori alma materében, és nem érzi, hogy ez miért ciki, gyalog érkezett az ELTE-re, vagy sem, onnan gyalog távozott, vagy sem, van-e bármi köze ahhoz a kisbuszhoz, vagy nincs.

Olyan szinten érdektelen ez a kormányzati buszügy (és nemcsak a november végéig felhalmozott közel 3300 milliárd forintos költségvetési hiányhoz képest érdektelen), hogy kizárólag azért hurcoltam ide, hogy leírhassam: sátoros ünnepnappal felérő pillanat az életemben, hogy végre egyetértek Orbán cseléd úr felháborodásának alapállításával. Egy apró észrevételem azért lenne, talán nem vagyok egyedül ezzel: nekem már több mint tíz éve elegem van a hazug hergelésből. Abból a hazug hergelésből, amiből Orbán Balázs már akkor jól élt, amikor még nem szolgálta testközelből az urat és amikor még nem közölte ország-világ előtt büszkén, boldogan, hogy pontosan az a megalkuvó, megadás pártján álló elvtelen hangember, mint a kritikátlanul szolgált főnöke és az a párt, amelyik felzabálta a jövőt, felélte a magyar történelem talán legbékésebb, legvirágzóbb éveit.

Ezért most két adventi lájkvadászat között, jobb híján, vagyis a nyomorúságos – komoly szakemberek szerint a görög csődöt idéző – magyar valóságra irányuló figyelmet elterelni hivatott hadművelet gyanánt mit csinálnak? Például megszoborják Csurka Istvánt, akit minden bűne alól felmentenek, és mostantól a földszintes antiszemitizmust kivételes jövőbe látásnak hívják. Vagy Menczer Tamást kilökik az utcára ordibálni, provokálni, arcoskodni és erőszakoskodni, mert Magyar Péter hagyja békén a gyerekeiket és hogy jön ő ahhoz. (Bármihez.) Továbbá a mindannyiuknál okosabb, a mindig csak jövő, és soha nem jelen idejű igazságok birtokában lévő főnökük magára vállalja a feladatot, hogy hétről hétre, péntekről péntekről a választást megelőző fantasztikus 2025-ös évet jósol és ígérget, amikor állítólag olyan dolgok történnek majd Magyarországon, amik eddig még sose, miközben Nagy Márton leendő gazdasági csúcs és miniszter megtámasztandó a totálisan megalapozatlan bizakodást megalapozó hangulatkeltést és néphülyítést, közli, hogy alig várja, hogy Matolcsy György takarodjon a jegybank éléről, és elkezdődhessen a közös munka azzal a Varga Mihállyal, aki szerint szép siker, hogy novemberben csak majdnem 234 milliárd forint lett a hiány.

Jó, akkor hallgassunk doktOrbán Balázsra – aki szeptemberben, amikor Matolcsy György akkor már sokadszor elég durván bírálta a szerinte utat tévesztett magyar gazdaságpolitikát, azt mondta, hogy az MNB elnökének nem szakmai, hanem személyes vitája van a gazdasági csúcsminiszterrel, ez az, ami megterheli a magyar gazdaságot ~~nem a korrupció, nem a dilettantizmus, nem a szándékos károkozás~~, de ez a vita jövő márciusban a jelenlegi jegybankelnök mandátumának végével megszűnik, addig meg már guggolva is kibírják -, és hagyjuk a hazug hergelést. Azt a hazug hergelést, amivel az elvtársak leginkább már paródiába hajló elkeseredéssel próbálják eladhatóra maszkírozni a most már egyre több szintes nyomort, és nézzük a tényeket, amelyekből elvileg szárba fog szökkenni a fantasztikus 2025-ös év. Az a Nagy Márton, akinek amellett, hogy nem akar muszlim város lenni, és fel van háborodva, hogy a magyarok nem látják, mennyire jó nekik, akinek most már hónapok, de inkább évek óta nem jönnek be a gazdasági felpattanásról szóló prognózisai (biztos azért, mert neki is majd egyszer lesz igaza, nem most), aki nemrég kioktatta a kormánytól függetlenséggel nemigen vádolható KSH-t, javasolva, hogy hagyjuk el a faszba az európai statisztikai sztenderdeket, és keressünk olyan alternatív módszert, amivel javulás mutatható ki a javulni nem akaró magyar gazdaságban, azt mondja a görög államcsőd árnyékában, hogy alig várja a közös munkát a leendő jegybankelnökkel.

Azzal a Varga Mihállyal várja a közös munkát, ami Matolcsyval sajnos nem adatott meg neki, aki jelenleg még az a pénzügyminiszter, akinek szintén rendre nem sikerül eltalálnia azokat a költségvetési sarokszámokat, amelyeknek az eltalálása rohadtul fontos lenne a kiszámítható gazdasági tervezéshez, aki most ezúttal is nemcsak a bevételeket számolta el, de a kiadásokból is kevesebbel számolt, mint amennyi ténylegesen lesz, aki nemcsak a nyugdíjak számítását, de a kamatkiadásokat is benézte. És aki annak ellenére, hogy gyakorlatilag az összes mutató, ami hatással van a költségvetési hiány alakulására idén rosszabb, vagy sokkal rosszabb, mint előtte volt, mégis megpróbálja lenyomni az egyre rosszabbul élő magyar társadalom torkán, hogy a tavalyi adatokhoz képest csak feleakkora hiány jött össze novemberben. Úgy, hogy a kimagasló gazdasági teljesítmény miatt nyugdíjprémiumot sem fizettek, és visszamenőleges emelés sem volt a stabilan alacsony infláció miatt.

És mi hagyjuk abba a hazug hergelést? Mi, akik tizenöt éve hallgatjuk, hogy ha csak még egyszer és még egyszer és még egyszer kell a Fidesznek választást nyerni, és akkor biztos nem kell már fél lábon állni, nem kell guggolni, mert jön a bőség és a hasítás? Aztán mindig közbejön valami veszedelem, ami miatt tovább kell hazudni és hergelni, ami miatt muszáj kétharmaddal megválasztani őket, és a háborús rendeleti veszélyhelyzetet is fenn kell tartani, mert csak akkor lesz kolbászból a kerítés, de akkor feltétlenül. És aztán már csak Brüsszelt kell bevenni a gyógyszerek helyett, már csak Brüsszelt kell átfordítani szélsőjobbra, és átvenni fölötte a hatalmat, ha esetleg kiderül – mert már a leköszönőben lévő Matolcsy is teljes meggyőződéssel hirdeti, nincs már mit veszítenie -, hogy az akkumulátornagyhatalmi törekvéseink is a soha meg nem bocsátható és aligha jóvátehető történelmi tévedések hátborzongatóan hűvös halmának tetejére kerül annak a 6000 milliárdnak a hűlt helyére, amit erre a célra feleslegesen és bűnös módon elégettünk, mert csak húzza lefele a magyar gazdaságot. De ha Trump elnök lesz, ha Oroszország nem veszíti el a háborút, mert Ukrajna leteszi fegyvert, akkor már tényleg karnyújtásnyira van a fantasztikus jövő év, de nem. Bassza meg, még mindig nem. Még mindig el kell takarodnia Matolcsynak, hogy végre jó legyen. Mit nekünk az a két ellopott magánnyugdíjpénztárnyi költségvetési hiány, amikor Varga Mihály elégedett, amikor Lázár János az ATV-ben magyarázza, hogy az ország 14 év Fidesz-kormányzás után jelenleg félkész állapotban van, ha Orbán Viktornak – Csurka Istvánnal ellentétben, akinek mindig túl korán volt igaza – így is úgy is mindig igaza lesz.

Még hányszor 14 év kellene a Fidesznek, hogy kész állapotba kerüljön az ország, és Orbánnak igaza legyen? Kinek kell még eltakarodni, választást és/vagy háborút nyerni, fegyvert letenni, lemondani, hogy ilyen gazdasági teljesítmény mellett, Menczer fröcsögő szája mellett az erőszak nyílt miniszterelnöki támogatása mellett, már ne lehessen a radikális balliberális oldalt vádolni hazug hergeléssel? Valami azt súgja, hogy nem Matolcsy távozása fogja átvágni ezt a gordiuszi csomót. És az ország elrulettezéséért, a másfél évtizedes hazudozásért és hergelésért majd mi vállaljuk a felelősséget a rendeleti teljhatalom helyett?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!