NEHAZUGGY

Mint a döglött hintaló az epsomi derbin

Vogronics András | November 27, Szerda | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyarország a legbiztonságosabb helyszín Európában a kelet-nyugati együttműködés számára, ebből, a gazdasági semlegesség stratégiájából hazánk eddig is sokat profitált, és ezután is sokat fog profitálni – közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kedden Pekingben, a második Kínai Nemzetközi Ellátási Lánc Kiállítás (CISCE) megnyitóján. Сила и здоровье! Erőt, egészséget mindenkinek! A mi kineziológia szalaggal tokától bokáig körbetekert, fekete múmiaként, aranykeretes szemüvegben a zöld gyepen pár napja még a labdát hajkurászó teremfocistánk, aki már az öregfiúkban nyomja állítólag, tegnap már a virágzó, permanens módon felemelkedő Keleten, a Kínai Kommunista Párt által demokratikusan vezetett Kínai Népköztársaság fővárosában rontotta a levegőt, és beszélt megint ótvar nagy hülyeségeket. Erős orosz akcentussal, a szájával hivatalosan minket képviselve. De leginkább a főnökét, a Magyarország Zrt. elnökét, aki ezúttal nem ment Kínába, ő itthon mondott nagyon okos, egyben vérfagyasztó baromságokat a hároméves bérmegállapodás aláírásának apropóján.

Ezt a kolléga tegnap elég alaposan körbejárta, úgyhogy ebbe nem másznék bele nagyon mélyen, ha nem muszáj. És szerencsére nem muszáj, ezért annyiban kapcsolódnék ehhez a témához, hogy megállapítom: a népi hasonlatok, allegóriák, példázatok koronázatlan királya megint megvillantotta az ő nehéz gyerekkorral megvert falusi miniszterelnöki intellektusát, amikor a helyzet komolyságát így írta le: „Fiatalkoromban, azt mondták nekem, hogy a virsli finom étel, de nem kell bemenni megnézni, hogyan készül. Ez igaz minden nagy tárgyalásra is”.

Azt hiszem, megértettük. Ezek szerint a bértárgyalások egy vágóhídhoz hasonló helyen dőlnek el, a darálóban, és a feldolgozó üzem végterméke lesz a megállapodás, amit aztán jóízűen el kell fogyasztania majd annak, akinek a pofájába beletömik. Mert egyébként szarból van, de ideiglenesen jól lehet vele lakni. Egészségére mindenkinek! Mint ahogy ahhoz is sok sikert kívánok magunknak, hogy az uralkodó vágyálmai teljesüljenek, mert különben nem tud majd nyerni 2026-ban. Ezt abból számoltam ki, pedig nem vagyok matematikus, mint Mark Zuckemberg, hogy ezt is mondta: „Ha csak úgy dolgozunk, mint eddig, akkor nem lesz tartható a béremelés”. Vagyis attól, hogy ők kormányozni nem tudnak és nem is akarnak, attól a cégeknek bizony növelniük kell a termelékenységet és hatékonyságot, másként nem lesz béremelés. Úgyhogy hozni kell az ötéves terv számait, a cégeknek iparkodni kell és többet hozzátenni a GDP-növekedéshez, különben nem lesz osztogatás és választás előtti szavazatvásárlás, mert nem lesz miből. A bérek pedig pláne nem fognak emelkedni, pedig volt itt 1 millió forintos átlagbér, 1000 eurós minimálbér. Igaz, hogy az euró bevezetése úgy 15 éve késik, de nem múlik, és ez a lényeg.

Víziók, tervek, álmok. Most ez a trendi, más meg amúgy sincs. Tudja ezt a röpködő teremfocista is, aki nekiállt mesélni, mint egy matematika-földrajz szakos tanár az általános iskolás gyerekeknek: „Abban bízunk, hogy Kelet és Nyugat a jövőben civilizáltan, a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös előnyök alapján tud majd együttműködni. Ezt nevezzük a gazdasági semlegesség stratégiájának” – ezt mondta Szijjártó, majd arról lamentált, hogy miután „a távolság Budapest és Washington között 7335 kilométer, Budapest és Peking között pedig 7340 kilométer”, így „középen vagyunk, félúton vagyunk”. Ha csak így nem. Meg ugye szívcsakra is vagyunk, meg kelet-nyugati átjáró, de szerintem inkább hasonítunk a Bermuda-háromszögre a szó szigorúan átvitt értelmében, azzal a különbséggel, hogy nálunk nem teherhajók, tengeralattjárók és repülőgépek tűnnek el a radarról, hanem közpénzek, honvédségi gépek és lemondott NER-lovagok.

Mondjuk azt még mindig nem sikerült felfognom, hogy a semlegességnek mi a fene értelme van ezekben a kijelentésekben, mert a semlegesség egyáltalán nem azt jelenti, amiről ezek beszélnek, hanem azt, hogy semmilyen szempontból nem függünk senkitől, nem vagyunk kiszolgáltatva senkinek, amihez képest talán a leginkább pont annak a Kínának vagyunk a legnagyobb adósa, amelynek a fővárosában ez a szerencsétlen tegnap okoskodott. Kíváncsi vagyok, hogy amikor majd egy óvatlan pillanatban kitör a béke és minden narancssárga színű virágba borul magyar ugaron – mivel a parókás bohóc hivatalba lép, és onnantól mindössze 24 óra a világbéke – hogyan fogja majd a szuverenitását fenntartani ez a rablóbanda annak fényében, hogy a parókás bohóc első dolga az lesz, hogy szanaszét védő-vámoltatja a kínaiakat? Nagy kérdés ez, mert ugye a független, szuverén Júdás a köztörvényes bohóccal is nagy testvérbaráti viszonyban van, vagyis ha jól értem, igazából éppen egy bandaháború közepén álldogálunk letolt gatyával, és meggyőződésünk, hogy flottul bizniszelünk majd mindkét nagyhatalommal egyszerre. Ezt kisebb kartelek sem szokták jó szemmel nézni, vagyis ilyen esetekben általában választani kell, hogy akkor most hogyan és kivel tovább. Mert az egyik biztosan zokon veszi, ha a másik is gazdagodni akar az ő kárára. A másik: egy olyan jelentéktelen ország, mint amilyen a mienk, mit keres a nagyok közötti háború frontvonalában? Lehet, hogy velem van a gond, de ezek a hurráoptimista csatakiáltások milyen terv részei lehetnek?

Azt mondta a vizenyős tekintetű még hétfőn: „Nagy kérdés volt ezért most az, hogy hogyan képzeljük el a 2025-ös évet”. Ha háborús évnek képzelték volna el, más megállapodást kötöttek volna, mint így, hogy békeévként tekintenek rá. Meg kellett várni azonban egy fontos külső tényezőt is, utalt az amerikai elnökválasztásra. Ez Orbán szerint „egy szuverenista kormányfő szájából furcsán hangozhat”, de ez fontos tényező volt, mivel eldönti, hogy a béke irányába fordul-e a világ. Köszönjük a beismerő vallomást, tehát annyira kecsegtet sikerrel a mi utcai harcosunk tenyérjóslásból fakadó terveinek végkimenetele, mint a döglött hintaló az epsomi derbin: semennyire.

Mert aki egyfolytában reménykedik, imádkozik és javasasszonyhoz jár (mai napig nem tudjuk, mit keresett egy valag készpénzzel a Bakáts utcában), és ezekből próbálja az ország jövő évi teljesítményét kikövetkeztetni és ennek megfelelően döntéseket hozni, az nemhogy miniszterelnöknek alkalmatlan, de konkrétan egy ócska hazárdőr, aki az ország sorsát és jövőjét a szó szoros értelmében a boszorkánykonyhákban próbálja megfejteni. Arra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz akkor, ha ez a háború nemhogy nem fejeződik be, hanem folytatódik – márpedig a hírekből, amelyek egyelőre nemhogy nem derűsek, hanem egyre borúlátóbbak a háborús helyzettel, annak potenciális eszkalálódásával kapcsolatosan, vagyis optimizmusra abszolút semmiféle okot nem adnak -, akkor mi lesz duma? Egy dolog biztos. Ő, ők nem tehetnek semmiről. Igaz, hogy lassan 15 éve zsákmányolnak ki minket, de a felelősség mindig másé. Most ha kimondva nem is volt, de erőteljesen sugallva mindenképpen: tessék többet dolgozni, adózni, vásárolni, mert különben ránk omlik a mennyezet!

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni!

A címlapkép illusztráció, nem hintaló van rajta. (Forrás: Facebook/Szijjártó Péter)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!