A világ legnagyobb szárazföldi tavának víztömege 78 ezer km³. Ebben a roppant mennyiségű vízben sajátos, és sok tekintetben egyedülálló ökoszisztéma alakult ki. Ennek az élő rendszernek a változásairól ma is viszonylag kevés ismeret van, azonban az vitathatatlan, hogy nagyon kedvezőtlen változások folynak. A természeti eredetű folyamatok (klímaváltozás jelenlegi és várható hatásai, vízszint változása) mellett azonban az antropogén eredetű károsodás már jól felismerhető és azonosítható. A közvetlen környezetkárosodás jól ismert, a tenger ökológiai rendszerét terhelő nyomás hatása azonban egyelőre fel sem mérhető.
A Kaszpi-tengerben mintegy 850 állatfaj és kb. 500 növényfaj él, ezek között mintegy 130 olyan van, ami csak itt fordul elő (endemikus). A partok mentén több mint 100 mocsaras madár-élőhely, ökoszisztéma ismert (ezek az un. Ramsar területek). A tengeri élővilág tömegének nagyobb részét az algák változatos csoportjai alkotják. Az újabban megfigyelt algák dúsulása a vízben oldott bőséges tápanyag következménye, azonban ugyanakkor a mélyebb víz oxigéntartalmának csökkenését eredményezi. A víz algásodása ilyen módon a fenéklakó állatok (kagylók, rákok) számára kedvezőtlen környezetet hoz létre. Megfigyelések szerint ez a folyamat a Kaszpi-tenger északi medencerészében a fenéklakó fauna fajszámának feleződését, a középső medencében pedig harmadával csökkenését eredményezte.
Kaszpi-tenger becsült teljes halállománya kiterjedt szakértői csoport becslése szerint 2,9 – 3,1 millió tonna (Európai Bizottság Technikai Segélynyújtási Program /TACIS/). A tenger természetes állapota esetén évente 500 – 590 ezer tonna a megújuló mennyiség, feltéve, ha nincs túlhalászat. A halgazdálkodási szakértők egybehangzó véleménye, hogy a jelenlegi körülmények között sem tűnnek el halfajok teljesen az ökológiai rendszerből, hanem mennyiségük csökken a víz szennyezettsége, és az évtizedek óta ellenőrizetlen túlhalászat következtében. Például a harminc évvel ezelőtt még leggyakoribb ponytfajta (kutum) lehalászott mennyisége mára mindössze hatodára csökkent (ENSZ FAO szakértői jelentés).
A lehalászott mennyiségére az utolsó megbízható adat (1998 évi) szerint az – akkor még szovjet – vizekből 207 ezer tonna, az iráni tengerrész területéről pedig 81 ezer tonna hal származott. Becslés szerint ezután 2005-ig a halászati tevékenység volumene 90 %-kal csökkent. (1998 és 2018 között a partmenti államok a kereskedelmi halászatot betiltották az állomány helyreállítása érdekében.) A part menti iparág flottája, feldolgozó üzemei és az ágazat irányítási- valamint szervezeti struktúrája tönkrementek.
Tavaly a hivatalosan regisztrált összes kifogott hal 45 ezer tonna volt, más vizsgálat (pl. SIPRI tanulmánya) azonban arról számolt be, hogy a ténylegesen lehalászott mennyiség ennek sokszorosa lehetett. Az orvhalászat 1991 után virágzott fel a sokáig tisztázatlan tengeri határok, halászati jogok és az ellenőrzés szinte teljes hiánya miatt. 2018 óta, a határviták rendezése után is a parti államoknak csak kis mértékben sikerült csökkenteni az illegális halászatot, felszámolni azonban nem.
A túlhalászat azonban végzetesen a kipusztulás szélére sodorta a Kaszpi-tengerben az ikonikus tokhal hat fajból álló csoportját, közte a vizát (beluga). A halbiológiai kutatások és tapasztalatok szerint a harminc évvel ezelőtti állomány 90 %-kal csökkent. A túlhalászat csak egyik – bár lényeges – eleme az állomány csökkenésének. Az életciklusuk során a folyóvízen felvándorló halak a folyókon – elsősorban a Volgán – épített gátak miatt az elmúlt negyven évben elvesztették ívási területük 60-80 %-át. A folyók ipari és mezőgazdasági területekről származó szennyezése pedig a tengeri ökoszisztéma gyors ütemben fokozódó romlását eredményezte. A nagytestű, kifejletten 4-5 m hosszú, és akár egy tonna súlyú hal 14-16 év alatt éri el az ivarérettséget, és 3-4 évente rakja le ikráit. A kifejlett példányok 50-80 kg ikrát is hordozhatnak. A legsúlyosabb kárt vitathatatlanul a túlhalászat tette a beluga állományában. A kisebb csoportokat alkotó azeri, türkmén és iráni orvhalászok a kifogott halak ikrazsákját kivágják, majd a halat többnyire visszadobják a vízbe, ahol elpusztul. Az ikrát a parti illegális kereskedőknek adják el, akik ezt egyszerű módszerekkel tisztítják és tartósítják szállításhoz, és ez már a kereskedelmi értékű kaviár. Egy nagyobb példányból származó egységnyi ikra a halász több hónapi jövedelmét biztosítja, jóllehet ez kevesebb, mint századrésze a kaviár árának a világpiacon. (A tokhal halászatát jelenleg is minden partmenti állam tiltja.) A tokhal állomány növelését egyelőre az oroszországi és iráni mesterséges telepeken kísérlik meg, ennek tényleges eredménye azonban sok évvel ezután lesz csak látható.
Az endemikus Kaszpi-tengeri állatvilág másik veszélyeztetett nevezetes faja a kaszpi fóka. Még nem sikerült teljes bizonyossággal tisztázni eredetét. Fő elterjedési területe az északi medencerész és annak partszegélye. A tenger vize itt télen befagy, a fókák számára megfelelő klimatikus környezetet biztosít. Az egyedülálló fókapopuláció a zoológusok és ökológusok számítása szerint egy évtizeddel ezelőtt 100-110 ezer egyedből állt, az állomány csökkenése már ekkor 3-4% volt. Az állomány fogyását részben a tengervíz olajjal és toxikus anyagokkal történt szennyezettsége okozza. Ellenőrizetlen és kíméletlen vadászatuk, ami főleg a bébifókák állományát tizedeli meg, és a halászat miatt bekövetkező járulékos pusztulás mellett a ragadozók szintén ritkítják a fókák populációját. Legutóbbi években helyenként megfigyelt tömeges pusztulásukat pedig egy periodikusan megjelenő vírusfertőzés okozta. A kaszpi fókák tényleges védelme egyelőre teljesen megoldatlan, mindössze soha meg nem valósult terv létezik erre 2007 óta. A kutató zoológusok megfigyelése azt bizonyítja, hogy folyamatosan, évente legalább 1600 állattal csökken az állomány, és a faj túlélési prognózisa a jelenlegi körülmények között kifejezetten rossz, és a veszélyeztetett fajok csoportjába került.
A Kaszpi-tenger menti új, független államok a szénhidrogén kitermelésnek köszönhetően a korábbiaknál jóval nagyobb bevételre tettek, és tesznek szert a közeli jövőben is. A természeti környezetre és az ökoszisztémára gyakorolt súlyos környezetterhelési nyomás ebben a térségben évtizedek óta létezik és ismert. A partmenti zóna már mostanra számos helyen élhetetlenné vált a lakosság számára.
A kivétel nélkül diktatórikus államberendezkedésű országok vezetése azonban mégsem a sürgős környezetvédelmi cselekvés és főleg megelőzés irányába tett lépéseket, hanem presztízsberuházásokba fektetett (Baku toronyházai, „olajfőváros” Atyrauban, új főváros a sztyeppe közepén Kazahsztánban, Asgabad fehér márvánnyal burkolt új negyedei). Mindeközben a gazdaság forrásbőségét biztosító Kaszpi partvidék lakott zónája és természeti környezete kritikus állapotban van már jelenleg is.
A Kaszpi-tenger állapota a hatalmas mérete miatt látszólag lassan, ám az egész ökoszisztémára kiterjedően romlik, és egyelőre nem is becsülhető, hogy a klímaváltozással is befolyásolva mikor kerül visszafordíthatatlanul kritikus állapotba. A környezetkárosodási folyamaton klímakutatók és ökológusok egybehangzó véleménye szerint az sem változtat, hogy az öt partmenti állam kormányai kétévenként aláírnak egy jegyzőkönyvet, hogy meg kell menteni a Kaszpi-tengert.
2021. 10. 18.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.