NEHAZUGGY

Sajnos az ő álmuk teljesült

Lázár Gergő | November 21, Csütörtök | 18:52

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,052,606 forint, még hiányzik 947,394 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Csodálatos tizennégy évet zárunk. Majdnem minden megvalósult, amiről a 90-es években álmodoztunk. Ez a lényeg, ezért vagyunk győztesek, ezért halad, robog jó irányba az ország, és hogy ti közben ÚJSÁGÍRÓK vagytok, én a tizenhárom könyvemmel, harminc évemmel, sokezer cikkemmel, dokumentumfilmeimmel és forgatókönyvemmel, előadásaim százaival, kommunikációs képzéseimmel, hadd ne soroljam, pedig nem…

Hát.

Normálisak vagytok ti?

Nem képzeltek egy icipicit túl sokat magatokról?

Szentesi Zöldi jól láthatóan kikéri magának, hogy őt bárki is propagandistának titulálja. Ő csupán nemzeti érzelmű, jobboldali újságíró, nem pedig propagandista. Egyszerűen szereti ezt a kormányt és egyetért azzal, amit ők véghez vittek. Kritikát nem fogalmaz meg velük szemben – nem azért, mert nem lenne kritikája –, mert mint tudjuk, a nemzeti tábor összetart. Ez annyit jelent, hogy minden problémát a háttérben kívánnak megvitatni, hiszen azt kell mutatniuk mások felé, hogy egy ugyanúgy gondolkodó tömegről van szó, amely közösen azon dolgozik, hogy egy nemzeti, keresztény, jobboldali országgá váljon Magyarország. Szentesi Zöldi László tehát saját elmondása szerint nem propagandista, csupán egy hazaszerető magyar jobboldali ember, aki szerint majdnem minden megvalósult, amiről a 90-es években álmodoztak. Véleménye szerint ők győztesek és nem csak, hogy halad, de robog az ország, méghozzá a jó irányba.

Nem tudom, hogy egy nemzeti érzelmű, jobboldali, keresztény miről álmodozott a 90-es években, de nem gondoltam volna, hogy arról, amilyenné vált az ország. Mert ki álmodozott volna egy oligarchák által szétlopott országról? Egy helyről, ahol a szociális ellátás, a gyermekvédelem és az egészségügy sem igazán működik? Egy nemzetről, amelynek tagjai gyűlölik egymást azért, mert mást gondolnak a világról? Én 1989-ben, tehát a rendszerváltás idején születtem, ezért fogalmam sincs arról, hogy milyen volt a világ a vasfüggöny mögött – csak történeteket hallottam nyilván -, de a rendszerváltás idejéről már annál inkább van fogalmam. Noha a 90-es években nyilván még gyermek voltam, akadnak élményeim, noha politikai élményeim lényegében az uniós csatlakozás óta vannak. Az ugyanis egy olyan reményteljes időszak volt, amelyet sokan vártunk. Végre kinyílik Európa mindannyiunk számára, végre a demokrácia megveti a lábát az országban és felzárkózunk Európához.

Nos, az egy olyan álom volt 20 évvel ezelőtt, amely soha nem teljesült. Az álmaink – legalábbis az enyémek – rémálmokká váltak, és egy hatalmaskodó barom elrabolta az ország lelkét. Egy álmot gyilkoltak le, amely álom már soha nem lesz olyan, mint volt annak idején. A fiatalok nem azt látták, hogy egy élhetőbb országgá vált Magyarország az uniós csatlakozás következtében, hanem azt, hogy az onnan érkező pénzeket egy csoport szépen kiosztja egymás között, és miközben az ország helyzete nem javul, pár kiválasztott ember elképesztő módon gazdagodik meg. Ezt látva nem csoda, hogy százezrek menekültek el az országból és ha két év múlva nem történik valami csoda, akkor még többen fognak más nyugati országok felé vándorolni. Mert lehet, hogy Szentesi Zöldi nagy álma azzal valósult meg, hogy egy élhetetlen, elmaradott, lebutított országgá vált Magyarország, a mi álmunk nem ez volt.

De biztos ott van a gond, hogy én nem vagyok nemzeti érzelmű, keresztény ember. Én egy olyan ember vagyok, akinek mindegy, hogy jobb, vagy baloldali kormánya van az országnak, ameddig az ország működik. Én nem osztom politikai oldalakra ezt az egészet, mint ahogy azt a magát nemzetinek nevező oldal megteszi. Én nem nevezem magam hazafinak, nemzetinek, vagy bármi más baromságnak, csak magyarnak. De az én álmaimat a jelenlegi kormány – és az azt megelőző sem segített sokat sajnos – örökre tönkretette, hiszen az elkövetkezendő 15-20 év arról fog szólni – feltéve, hogy nem a Fidesz nyer ötödszörre is kétharmaddal, de ezt soha nem lehet kizárni, mint tudjuk -, hogy újjáépítik a magyarok az országot és megpróbálnak valami demokrácia-szerű dolgot létrehozni. Ennek az országnak sajnos befellegzett az elkövetkezendő több, mint egy évtizedre, mivel hagytuk, hogy 14 éven keresztül egy barom vezesse az országot.

Ez viszont talán örökre emlékeztetni fog minket arra, hogy miért nem szabad egy olyan embernek hatalmat adni, aki egyfelől mindent megígér, de semmit sem teljesít azokból. Noha az ország tönkretételét és szétlopását nem ígérte meg, de sajnos azt sikeresen véghez vitte. Bár maradt volna még némi ereje arra is, hogy emellett legalább megpróbáljon pozitív változásokat is elérni. De hát az nem lett volna nyerő a politikai pártja számára, ezért soha nem is gondolt erre. De most minden megváltozni látszik, amit eddig Orbán a magyarokról gondolt. De még legalább másfél évet kell várni arra, hogy megtudjuk arra a választ, hogy a magyarok végre búcsút intenek-e egy diktátornak, vagy további négy év pusztítására voksolnak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!