Üdvözlök mindenkit itt a mezei, illetve a tollakba rejtett poloskák szívcsakrájában, ahol a birodalmi állampárt másfél évvel a választások előtt nekiállt kampányolni, és minden fronton támadásba lendült Magyar Péter ellen, mert ezek szerint mégis csak úgy állnak a számok, ahogy szerintük egyébként nem. És akkor a választási törvényük meg az alaptörvényük alattomos módosításáról egy szót nem szóltam. Nyilván ha nem jelentene veszélyt a 14 éve kétharmaddal kormányzó, a biztonság kedvéért a kétharmadát a járvány óta különleges veszélyhelyzeti felhatalmazással is megtámogató birodalmi állampárt vezetésére a Tisza Párt és annak vezetője, akkor szerintem ezek nagy valószínűséggel már javában boldog (elő)karácsonyoznának és dorbézolnának, ahogy ezt tőlük megszokhattuk az elmúlt évek során.
Boldog homárzabálás egy temetés után, kiruccanás a gyerekhez Firenzébe honvédségi géppel, nagybevásárlás a hanyatló Nyugat luxusüzletházaiban, kapualjban osonás-sunnyogás közben pénzpörgetés buta fejjel, Hatvanpuszta csinosítgatása, gyönyörködés a pálmaligetekben meg zebracsordák terelgetése. De hol van ez már? Dolgozni kell ezerrel. Na nem az országért, hanem a saját irha mentéséért, az összelopott vagyon megőrzéséért, a száműzetés, de pláne a börtön elkerülése érdekében.
A magát patriótának aposztrofáló bandita elkezdett futni az életéért, mert ez így nagyon nem kerek, hogy ameddig ő az amerikai álmot dédelgette, és állítása szerint a brüsszeli kígyót is megszabadította a fejétől, majd a nemkígyóvállán elcipelte az óceánig, ahol teátrális mozdulattal behajította az oszlásnak indult tetemet a morajló tenger habjai közé, addig a honi szemétdombján egy másik, egy jóval fiatalabb kakas kezdett el kukorékolni, és átvenni a baromfiudvar felett a hatalmat. Úgyhogy most ez lett a prioritás, a megoldandó feladat és a mindennél fontosabb teendő: lerúgni az ifjabb kakast a szemétdombról. Le van szarva a valóság, az igazság és a napi gondok, amikkel természetesen nem ő küzd, hanem az ország, miközben neki csak és kizárólag a hatalom a fontos. Mert annak ő a megszállottja. Mindegy mibe kerül, mindegy mi az ára, mindegy, hogy kit vagy mit áldoz be ezért, a lényeg, hogy az övé legyen.
Csakhogy ott tartunk közben, hogy a haldokló brüsszeli kígyó valójában még mindig nem pusztult el, viszont tartja a markát. Ami persze lehetetlenség, mert egy kígyónak nincsenek végtagjai, pláne tenyere nincs, viszont azért még mozognak az idegek a kihűlt testében, és nem kevés pénzt követel a mi sertésjelmezbe (köszi, Cyla) bújt despotánktól. Mint az EUrologus írta, ezúttal 60 millió eurós számla érkezett Brüsszelből a magyar kormánynak, ezzel már összesen 353 millió eurót követel az EU azért, mert Magyarország nem hajtott végre egy bírósági ítéletet. A kamatok ebben nincsenek benne. Az ügy háttere, hogy 2020 decemberében az Európai Bíróság egy ítéletében arra szólította fel a magyar kormányt, hogy a menekültügyi szabályozását hozza összhangba az uniós joggal. Ez nem történt meg, ezért egy másik eljárásban a Bíróság úgy döntött, hogy egyszeri összegként 200 millió eurót, kényszerítő bírságként pedig az eredeti ítélet teljesítésééig napi 1 millió eurót szab ki. A 200 milliós tétel, illetve az első három havi, 93 millió euróra rúgó napi összeg már végrehajtható, ami azt jelenti, hogy a Magyarországnak járó bármilyen kifizetésből levonható. A most kiküldött felszólítás kéthavi egymilliós tételnek felel meg, ezzel november 14-ig van számlázva az adósság, amely természetesen minden nap tovább nő, mintegy 400 millió forinttal.
Akkor lefordítanám: van egy érvényben lévő jogerős ítélet az ország ellen, amit Júdás harcolt ki a az elmúlt évek nagy brüsszeli hadjáratai során, ahonnan ő saját állítása szerint mindig győztesként tért haza (azon csodálkozom, hogy még nem épült egy diadalív a Karmelita mellett, ami alatt átvonulhatna minden egyes győztes csatája után), és minden alkalommal téglaporosra veregette a saját mellkasát. Akkor is, amikor kilökték kávézni, hogy ne zavarja a többieket. Vagyis nagyon úgy néz ki, hogy ő nem megrakott kincsesládákkal és tömérdek arannyal tért haza, mint a római hadurak annak idején, miután leigáztak más népeket, hanem pont fordítva történt. Az ő irháját adták el a brüsszeli vásáron, csak még nem kapták meg az árát az urak.
Ez a mi géniuszunk, aki Varga Judit asszonysággal karöltve nem tudja értelmezni a jogállamiság fogalmát, ezért őt verték át a kufárok. Amit szerintem a populáció pont leszarna, ha ezt a brutális és egyre növekvő összeget nem neki kellene összedobni azért, mert a guruló tábornok direkt így intézte a dolgokat. Ha viszont ez nem szándékosan történt, akkor meg az a kérdés, hogy az ember ennyit tud? Ennyire nem érti a lényeget? Vagy dafke, csak azért is, minden mindegy? Ennyire minden mindegy? És nekünk még mindig rendben van, hogy egy ilyen kártékony alak vezeti az országot, és állít nekünk napi szinten adósságcsapdákat, és terel bele milliókat azért, mert neki ne mondja meg senki? Amúgy nem tudom, hogy ilyenkor mi van. Mármint ha nem tudják se levonni, se inkasszálni, behajtani az adósságot, akkor majd jelzálogot tesznek az országra? Vagy bejegyzi a széljegyre az Európai Unió, hogy a tartozás erejéig ő is tulajdonosként léphet fel az országgal szemben? Passz.
Mindenesetre ennek a lassan 150 milliárdos büntetésnek a fényében különösen érdekes, hogy az időközben köddé vált Navracsics Tibor európai uniós forrásbehajtó, akkor még csak leendő területfejlesztési és közigazgatási miniszter tavaly decemberben mit hablatyolt a nagyérdeműnek arról, hogy megnyílt az uniós pénzcsap, és Magyarországra érkezhet az uniós források egy része:
„Ez annak a lehetőségét adja meg nekünk, hogy közel 4000 milliárd forint európai uniós forrás felhasználása nyíljon meg számunkra”
– ezt bírta mondani az emberarcú, aki szerint Magyarország az európai uniós forrásokat egyik legeredményesebben felhasználó tagállam. Akkor még a hajzuhatagát nagy dérrel-dúrral, jobbról balra, illetve balról jobbra dobáló jóminiszterasszonyság is a kórus tagja volt, aki akkor még szintén rohadtul boldog volt. Nagy boldogságában úgy vélte, hogy az igazságügyi csomag kipipálásával „a magyar embereknek régóta jogosan járó, jelentős mértékű uniós forráshoz férhet hozzá hazánk”. Varga Judit is elismerően nyilatkozott saját magukról:
„Küldetés teljesítve, vállalások végrehajtva, minden kérdés megválaszolva!”
Vajon a küldetés melyik része lett teljesítve? Mely vállalásokat hajtották végre ezek a dísztehetségek? A kérdésekről ne is beszéljünk, amelyek 14 éve megválaszolatlanul lógnak a fejünk felett. Mert ugye pont azért basztak meg minket, mert semmi nem teljesült abból, amit ezek nagyjából egy éve büszkén előadtak, hogy megcsinálták. Jó, akkor Juditunk már nem volt miniszter, de roppantul büszke volt magára, hogy ők csapatmunkában, példamutatóan és maradéktalanul teljesítettek mindent, jönni fog a lóvé. Ehhez képest nincs miből levonni a 144 milliárdos büntetést.
Világos. Ott tartunk, ahol tavaly ilyenkor is tartottunk: hazudoznak és hülyének néznek, majd benyújtják a számlát, amit ők hoztak össze nekünk. Köszönjük szépen, Júdás&Co.! Olyan csodálatos érzés megélni, hogy uralkodnak felettünk, hogy szolgálhatjuk őket és takaríthatjuk a mocskot utánuk. Lesz miről mesélni az unokáknak.
Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!
Címlapképen a boldog szép idők: Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.