NEHAZUGGY

A kapanyél is elsül

Swan Edgar | November 11, Hétfő | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Elkezdődött a hét, ráadásul mindjárt hétfővel, ami egyrészt munkanap, másrészt szerintem a többség a hétfőt utálja a legjobban a hétből. Vagy csak én, mert én nem szeretem, miközben meg nekem aztán totálisan mindegy lenne, hiszen a vasárnap is munkanap. Most következzen egy tanmese:

Szombat este hivatalos becslések szerint 130 ezer ember vonult az utcára Valenciában, a regionális kormány vezetőjének lemondását követelve, írja a Guardian. A tüntetők főként a közelmúltban több mint 200 ember halálát okozó katasztrofális árvizek vészhelyzeti kezelésével voltak elégedetlenek.

A valenciai kormány a bírálatok szerint nem készült fel kellőképpen a katasztrófára annak ellenére, hogy az Állami Meteorológiai Ügynökség öt nappal az áradások előtt figyelmeztetett a példátlan eső lehetőségére. Carlos Mazón regionális vezetőre óriási nyomás nehezedik, mert kormánya néhány órával az árvíz kezdete után sem adott ki mobiltelefonos riasztást a veszélyeztetett állampolgárok számára. (Telex)

És hogy mitől is tan az a mese? Mondom. A kulcsszavak: összefogás, felelősségre vonás, önkormányzatiság, közösség. Igen, Spanyolországra eléggé jellemző, hogy ha felbőszül a nép valami miatt, akkor állatira sokan össze tudnak szaladni, tüntetnek, és általában be sem fejezik mindaddig, ameddig nem érik el a céljukat. Ehhez nem kell különösebb szervezés sem, valamiért általában a rossz dolgokról egyszerre sokan szokták azt gondolni, hogy azok rossz dolgok. És ha már ezt gondolják, akkor kimennek az utcára és el is mondják a véleményüket. És nem egyszer, és nem maradnak otthon akkor sem, ha meleg van és akkor sem, ha esik az eső, hanem keresztülviszik az akaratukat. Ez nálunk ugyan merőben ismeretlen jelenség, de amúgy ez a demokrácia egyik tünete. A másik, hogy a tartományi kormányzatokon kérik számon a dolgokat, de ha úgy van, ha olyan eset van, akkor a helyi önkormányzatokon is. És azért rajtuk kérik számon, mert meglehetősen komoly hatáskörrel bírnak. A központi kormányzat a pénzt biztosítja a működésükhöz, de néhány, országosan érvényes dolgon kívül nem csorbítja semmiben a tartomány-, vagy régiós kormányzatok hatáskörét. Szerintem tanulni soha nem szégyen, még mástól tanulni sem. Keresztkérdés; ha a spanyol emberek egy katasztrófában elhunyt 200 ember miatt felforgatják a világot – bár itt jegyzem meg, hogy régebben egy megerőszakolt lány miatt ugyanezt tették, mert az erőszakolók fejesek gyerekei voltak, és el akarták kenni a dolgot. Végül belebukott mindenki, még a törvénykönyvet is átírták, mert akár kormánybuktatás is lehetett volna a vége -, akkor a magyar emberek hogy tudtak lehajtott fejjel hallgatni például a világjárvány idején nálunk kimagaslóan sok halott, és a lélegeztetőgép-biznisz ügyében? A spanyolok a minisztériumot bontották volna le ilyen esetben szerintem.

Ejtsünk néhány szót a tegnap délután alaposan felkavart állóvízről. Természetesen Magyar Péter sajtótájékoztatójáról beszélek, ahogy valószínűleg egy darabig igen sokan és igen sokszor fognak arról beszélni. Eléggé derült égből trauma lehetett a NER számára, ami azon a tájékoztatón elhangzott. Pontosabban sok dolog hangzott el, bár kézzel fogható bizonyítékokkal kevéssel szolgált a Tisza Párt elnöke, amit természetesen a szemére is hány a média. Nyilván fontos lenne látni a bizonyítékokat a médiamunkásoknak, újságíróknak, ám azt mindenki tudja – Rogánék tudják a legjobban -, hogy ezek a dolgok nem így működnek. Szerintem Magyar Péter nem tett mást, mint a Fidesz ellen fordította a saját fegyverét. Ráadásul sokkal ügyesebben csinálta, mint ahogy mostanság a pártpropaganda működni szokott. Mert ha nem is az ő találmányuk, de azért másfél évtizeden át rendkívül hatékonyan használták a dolgot. Állítanak valakiről valamit, egy csepp igazság, sok hazugság, kézről-kézre adják, ismételgetik, ameddig végül beeszi magát a köztudatba, ahonnan többé nem lehet kitörölni. Ezt csinálták az őszödi beszédtől kezdve annyi alkalommal és annyi emberrel szemben, hogy felsorolni is lehetetlen. Mire aztán a perek lezajlanak, a bíróság megállapítja, hogy rágalom volt, már el is felejtette mindenki, csak az eredeti állítás – azaz hazugság – rögzült.

Én természetesen nem állítok semmi olyasmit, hogy Magyar Péter vádjai ne lennének bizonyítékokkal alátámasztva – azt sem állítom, hogy alá vannak, miután nem tudhatom -, de azt állítom, hogy hihetetlenül jól csinálja a csapata azt, amit csinál. Egyrészt megint kirúgta Rogán lábát, bár úgy tűnt egy kósza pillanatig, hogy a pártpropagandának Trump győzelmébe, és a Budapesten tartott nemzetközi találkozókba kapaszkodva sikerült visszaszerezni a közbeszéd irányítását, ez tegnap délutántól kezdve nincs így. Mostantól senkit nem érdekel sem Trump, sem az, hogyan édelgett Orbán a különféle országok vezetőivel. Helyette mindenki arra fog figyelni, hogy mi igaz Magyar Péter állításaiból, mit fog lépni a rendőrség, mit az ügyészség. Ha igazak azok a vádak, hogy a héten a pártpropaganda összehangolt támadást tervezett indítani a Tisza Párt, Magyar Péter és úgy általában az ellenzéki közszereplők ellen – és szerintem kevés ember merné hittel állítani, hogy ilyesmi ebben az országban elő sem fordulhat -, akkor ez a tegnapi tájékoztató lényegében romba döntött egy gondosan eltervezett stratégiát. Hiszen, ha – tételezzük fel – valóban elő volt készítve egy lejárató hadjárat, és ha azt mégis elindítják, akkor maguk támasztják alá Magyar Péter állítását, és ezzel együtt az összes többi elhangzott vádat is hitelesítik. Ha nem indul el ez a hadjárat most, csak majd egy későbbi időpontban, akkor is ugyanez lesz a helyzet, csak csúszik egy kicsit. Ha pedig nem lépnek semmit, ha lapítanak, akkor ugyanaz a végeredmény, mint az első két esetben. Ez olyan csapda, amiből jól nem lehet kijönni. Én nem vagyok képmutató, úgyhogy szégyentelenül élvezem a NER vergődését. Nem szoktam ilyet mondani, de most örömmel lennék légy a Karmelita falán, az most jó buli lehet. Várom a folytatást.

Addig is jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!