NEHAZUGGY

Hogy jutottunk ide?

Lázár Gergő | November 10, Vasárnap | 18:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,408,773 forint, még hiányzik 1,591,227 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kár volt beengedni ezt a náci tetvet… Még itt is csak a háborúról beszélt, a béke fel sem merült. Amennyit ártottak az oroszoknak és az összes környező országnak, azért fizetniük kell!

Tudom, tudom, ez csak egy komment a sok közül azon cikk alatt, amelyben Volodimir Zelenszkij csütörtöki budapesti beszédéből közöltek részleteket a Mandineren. Ha már a közmédiából kicenzúrázták. Persze igaz, hogy ez messze nem minden magyar véleménye, de kezd az az érzésem lenni, hogy olyan gyűlölet alakult ki a magyar társadalomban Zelenszkijjel szemben, ami lassan három évvel Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja után számomra egyszerűen felfoghatatlan. Lehet kritikákat megfogalmazni a vezetői képességeivel kapcsolatosan, lehet firtatni, hogy miért öltözik úgy, ahogy – noha elég egyértelmű, hogy ez a katonai ruházat a szimbolikus védjegye -, de gondoljon bele bárki, hogy mégis mit tett volna egy ugyan méretét tekintve nem elhanyagolható, ámde gyenge ország vezetőjeként akkor, amikor a világ leghatalmasabb országának hadserege megtámadta? Milyen valódi választási lehetősége volt Zelenszkijnek?

Találkozhattunk azokkal a véleményekkel, miszerint már a legelején békét lehetett volna kötni, és meg lehetett volna állapodni (lehetett volna tisztelni a túlerőt), amit Zelenszkij nem fogadott el, de ha ez sokak szerint az egyetlen igazság, akkor sem lehetne ezt felróni az ukrán vezetőnek. Ki tudja, hogy milyen feltételekkel születhetett volna „béke”? Ki tudja, hogy mit kellett volna feladnia annak érdekében, hogy az országa ne sodródjon védekező háborúba? Ezt az egész katasztrófát egyetlen ember előzhette volna meg: Vlagyimir Putyin, aki a támadást megindította a független Ukrajnával szemben. Az ukrán vezetést bármiért felelőssé tenni véleményem szerint óriási hiba és erkölcsileg védhetetlen. Hiszen ők a megtámadott fél, Putyin hadserege pedig az az agresszor, aki már korábban is számtalan országot támadott meg, noha azért soha nem kapott valódi büntetést.

Az oroszokat semmi nem riasztotta el a támadástól, és még akkor is kitartanak a területeik mellett, amikor pontosan látják, hogy a háború megnyerhetetlen. Az Egyesült Államok és az EU is komoly segélyeket – fegyver, pénz, humanitárius eszközök – küld az ukrán frontra, mivel nem akarja senki sem azt, hogy Ukrajna elessen, és Oroszország még közelebb kerüljön az EU és a NATO területéhez. Azt lehet vitatni, hogy mennyi pénzt érdemes ebbe beleölni, és mikor jön el az az idő, amikor érdemes átgondolni a helyzetet és valami mással előállni, de ezt nem a színpadon szokás megvitatni, hanem a színfalak mögött, diplomáciai körökben. Az USA egyesek szerint már egy ideje küszködött a fegyverek szállításával Ukrajnának, de most, hogy Donald Trump fog bekerülni a Fehér Házba, benne van az is a pakliban, hogy az ukránok helyzete még nehezebbé és kilátástalanabbá válik. Mint ahogy szerintem az ellenkezője is. Trump benyögte, hogy ő majd (világ)békét teremt, hiszen ha ő az elnök 2022-ben háború se lenne, ugye, ami úgy értelmezhető, hogy leállítja az Ukrajnának szánt fegyverszállítmányokat, ami lehetetlen helyzetbe hozza őket, amikor döntést lesznek kénytelenek hozni. De hogy ez így lesz végül, azt senki nem tudja, még Orbánék se, akik erre tettek fel mindent.

De tegyük fel, hogy így lesz. A kérdés az, hogy ez valóban a háború végét jelenti majd? Mi a garancia arra, hogy ha az oroszok megkapják az ellopott területeket, akkor nem fognak egy idő után újra vérszemet kapni? Megtették ezt már korábban is, miért most állnának meg itt? Ez véleményem szerint egy olyan komoly veszély, amelyet senki nem téveszthet szem elől. Ezt egyébként Zelenszkij is kifejtette a budapesti EPK-találkozón elmondott beszédében, amikor azt hangsúlyozta, hogy az itt jelenlévők közül néhányan határozottan kiálltak amellett, hogy Ukrajna engedményeket tegyen Putyinnak. Ez elfogadhatatlan Ukrajna számára és egész Európa számára. Egyet kell értenem Zelenszkijjel, mivel valóban Európa sorsa, jövője, pozíciója és megítélése múlik azon, hogy miként ér véget ez a háború. Megértem, hogy egyeseknek fáj a kialakult helyzet (infláció, különösen az élelmiszerek drágulása, gazdasági nehézségek), de akkor hogy érezhetnek az ukránok? Az országukat lassan elveszítő emberek, akik azt figyelik, hogy a világ számos pontján egyre inkább kezd megváltozni a hozzáállás a hazájuk területén zajló háborúhoz.

Amikor oda jutunk, hogy az ukránok ártottak az oroszoknak és az ukránoknak kell fizetniük ezért, akkor úgy vélem, hogy emberek teljesen elveszítették a morális iránytűjüket. Mennyire kell primitívnek lenni ahhoz, hogy valaki így gondolkodjon? Egy olyan ország polgáraként, amelyet a szovjetek annak idején lerohantak és 40 éven keresztül az uralmuk alatt tartottak? Hogyan juthat el valaki oda, hogy a média hergelésének hatására már nem csak az ukrán elnököt gyűlöli, hanem az egész ukrán népet? Hol van az 1956-os szabadságharc emlékezete, öröksége, amire állítólag mi, magyarok oly büszkék vagyunk? Hol van az együttérzés, a szolidaritás? Egyszerűen a pofámról ég a bőr akkor, amikor ilyen kommenteket olvasok, vagy amikor hallok valakit ilyen módon megnyilatkozni. Véleményem szerint erre nincs és nem is lehet mentség. Miközben az ukránok a szabadságukért harcolnak évek óta, addig a foteljukban kényelmesen ücsörgő magyarok egy jelentős része azt akarja, hogy adják fel a hazájukat, és fizessenek meg az oroszoknak. Azoknak az oroszoknak, akik véres háborút indítottak ellenük, akiknek a célja az ukrán nemzet megsemmisítése volt, és talán az ma is. Ilyen helyzetben nem tudok higgadt és megértő maradni, egyszerűen már nem megy.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!