NEHAZUGGY

Az egy dolog, hogy az erkölcsileg megbukott kádereik rehabilitálását nem beszélik meg a magyarokkal

Csak egyszer lenne olyan kivételes szerencsém, hogy úgy eltaláljam a tökmindegy hányas lottó nyerőszámait, ahogyan tegnapelőtt volt szerencsém a négy évvel ezelőtti brüsszeli melegorgiáról való menekülés közben egy kósza ereszcsatornába belebukott Szájer József szégyenteljes újrahasznosítása kapcsán arról elmélkedni egy fél mondatban, hogy már látom magam előtt, amint a pedofil kegyelmi botrány balhét elvinni kénytelen női főszereplőit előrángatják a kövek alól és reciklált állapotukban újfent az állampárt szolgálatába állítják őket. És hát egy nappal később nem kiderült, hogy mennyire nem légből kapott, alaptalan spekuláció volt ez részemről? De. Pedig Schmidt Mária Szájer Józsefhez intézett megtisztelő felkéréséig egyáltalán nem tartottam elképzelhetőnek, hogy a hazájára a hanyatló Nyugaton ilyen penetráns módon szégyent hozó, mélyen kereszténykonzervatív és homofób Fidesz számára ebben a különösen érzékeny ügyben ilyen csúnyán lelepleződött, életvitelszerű hazugságban élő Szájernek lesz bátorsága a büdös életben még a nyilvánosságba visszakúszni, illetve hogy az orbáni hatalomgyárnak belefér, hogy a homoszexualitásáról a pártja politikája miatt hazudni kénytelen, ámde a Fidesz kirekesztő alaptörvényének összefércelésében elévülhetetlen érdemeket szerző, a választókat, a nyilvánosságot és saját magát egyaránt szemen köpő embert rehabilitálják. Azok után, hogy négy éve kitagadták és az értékrendjükkel összeegyeztethetetlennek ítélték. Nem azért, mert évtizedeken át hazudott a magyaroknak és asszisztált a hozzá hasonlók megbélyegzéséhez, dehogy. Hanem mert meleg, mert belebotlott abba a rohadt ereszcsatornába és mert mindez sajnálatos módon KIDERÜLT.

Eme összehangolt rehabilitációs fennforgás megfejtése sajnos nem túl eredeti, de valószínűleg nem áll távol a valóságtól: az Orbán-párt nemcsak mások pénzéből fogyott ki, de a bevethető, valamire, bármire jó káderekből is. Úgyhogy olybá tűnik, előbb-utóbb mindenki feloldozást nyer, aki aktív részese volt a félfeudális, hibrid áldemokrácia kiépítésének, a társadalom sikeres gyűlöletre kondicionálásának, szellemi-lelki nyomorba döntésének, végletes megosztásának, mert hát akármennyire is mindenható a doktorminiszterelnök elvtárs, olyan súlyos világpolitikai gondok nyomják az ő szabadságharcos vállait, hogy nem tud mindent kézivezérléssel megoldani. Valószínűsítem, hogy ennek tudható be az is, hogy alig száradt meg a jövőbelátó mondatom végén a pont, látnom kell, hogy Varga Judit Frizbi-kanapés celeb és bukott igazságügyi miniszter, akit szintén úgy használtak és dobtak el Rogánék, mint egy koszos zoknit, szintén a hét nagy visszatérői között van. A dekázó hegedűművész és asztalosinas Olaszországban tűnt fel a túlerőt tisztelő, megadáspárti Orbán Balázs-féle, brutális közpénzekkel feltőkésített, az orbánizmus ideológiáját terjesztő janicsárképző, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) által alapított Magyar–Német Intézet az Európai Együttműködésért nevű szervezet Cadenabbiában tartott konferenciáján. A találkozóról közzétettek egy csinos csoportképet, amelynek középpontjában Varga asszonyság látható német és osztrák diplomaták, politikusok társaságában.

Ennek meg annak alapján, hogy az összejövetelen részt vett a közepesen ismeretlen energetikáért és klímapolitikáért felelős államtitkár is, van egy olyan érzésem, hogy Varga nem az asztalosbéréből, magánkiránduláson járt Olaszországban. Ha jól értem, lejárt a penitencia, mert bár az asztalosság egy remek szakma, a bírósági fogalmazóból lett jogállamiság-szakértőnek, aki mégiscsak jobban mutatott volna az állampárt EP-listájának élén, mint Deutsch professzor, valószínűleg Szájerhez hasonlóan – aki már meg is írta visszatérése örömére az első agresszív kiáltványát – EU-ellenes harcászati feladatokat talált a pártközpont. Csak nem veheti őket vissza egyből a nevére a gazdájuk… Ezért Szájert a Schmidt-féle XXI. Század Intézeten, Vargát meg az MCC-n keresztül reciklálják és hozzák vissza a pártszolgálatosok közé. Nehéz idők járnak, mert Donald Trump győzelme (ami kihozta az emberalatti minőséget az orbánizmus csahos szekértolóiból, én kérek elnézést David Pressman amerikai nagykövettől) ugyan körülbelül annyit ér mostanság az elvtársaknak, mintha már megnyerték volna a 2026-os választást, valójában az Európai Unió Orbán Viktor szétcsúszott képére formálásában még akkor is van tennivaló, ha a szélsőjobboldali ultraszélsőségesek némiképp erőre kaptak az utóbbi időben, sőt, a német kormány is elég súlyosnak tűnő válságba került.

Ami nyilván mind kedvező fejlemény az új világrend eljövetelében reménykedő, Magyarországot Moszkvára, Pekingre és Donald Trumpra felpakoló patriótáknak, még ha nem teljesen világos is ebben a pillanatban (a következőben se lesz), hogy a protekcionista, védővámokon alapuló gazdaságpolitikát favorizáló republikánus futóbolondot hogyan hozza majd közös nevezőre Kína nyugati terjeszkedésével a 93 ezer négyzetkilométernyi kínai akkumulátor-gyarmat miniszterelnöke, de ezt majd kitalálják ezek az újrahasznosított erkölcsi hullák: Szájer, az ereszcsatornán lecsúszott, a szexuális kisebbségek jogait korlátozó fideszes alaptörvény homoszexuális szerzője, valamint Varga, a pedofilsimogató kegyelmi kérvény ellenjegyzője.

Addig is a biztonság kedvéért Kövér László, életvitelszerűen sértődött házmester egy hetes tanulmányi kiránduláson tartózkodik éppen Kínában, ahol a kínai Népi Kongresszus működését tanulmányozza november 12-ig, és közben küldi haza Pekingből a szellemi mérget. Ő Szájerrel és Vargával ellentétben hivatalosan (még) nem bukott meg, és lényegesen kevesebbet lopott, mint a NER sokévi átlaga. Úgyhogy Kövér, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjának egykori segédmunkatársa, a magyar parlament állandóan elborult elnöke Pekingből üzente haza tegnapelőtt, hogy

Magyarország és Kína vezetése hasonlóan gondolkodik a világ jelenéről és jövőjéről, kapcsolatainkat pedig a kölcsönös tisztelet és az egymás ügyeibe való be nem avatkozás politikája jellemzi.

Nem idézem Orbán Balázs és Szijjártó Péter rongyos kottájának valamennyi Kövér által felböfögött szólamát (via MTI) az ideológia és a gazdasági együttműködés össze nem keveréséről, a blokkosodásról és a konnektivitásról, vagy arról, hogy a két országot érő kihívásokat (a klímaváltozás, a környezetszennyezés hatásai, a tömeges illegális migráció) csak közös erőfeszítésekkel tudjuk leküzdeni. Pláne, hogy tudom: mióta Észak-Korea, a világ legsötétebb, legocsmányabb diktatúrája is példaképként tekint Kövér László kollégiumi lábszagtársára, körülbelül minden más nevetségesen jelentéktelenné válik. Mégis látva az Európai Unió leggyatrább gazdasági teljesítményét produkáló magyar kormánypárt eszelős dörgölőzését konszolidált diktatúrákhoz és szélsőséges futóbolondokhoz, amit tökéletesen emel köbre az Európai Unió elleni megveszkedett uszítás; látva, hogy mennyire önkívületi állapotban ignorálják azt a durva asszimetriát, ami Magyarország és Kína (Magyarország és bármely nagyhatalom) között feszül, méretben, gazdasági, politikai, geopolitikai értelemben; látva, hogyan fajul el napról napra ez az öngyilkos politika, azért csak fel kell tennem a kérdést: mikor beszéltük meg, hogy hasonlóan gondolkodunk a világ jelenéről és jövőjéről a keresztényeket üldöző és átnevelő kínai kommunista elnyomódiktatúrával?

Mert az egy dolog, hogy az erkölcsileg megbukott kádereik rehabilitálását nem beszélik meg a magyarokkal, de arra mikor kapott Kövér és pártja felhatalmazást, hogy az Európai Unióval való viszony konszolidálása, a magyarokat megillető uniós források hazahozatala helyett a kínai kommunistákhoz hasonlóan gondolkodjon a világ jelenéről és jövőjéről? Az őszinteséget persze értékeljük: a kínai egy kiépült diktatúra Kövér és főnöke pedig nagyon szeretne valami hasonlót itt Európa perifériáján, de mikor kapott erre felhatalmazást az Orbán-kormány és külön a házmester? Mondjuk azt se tudjuk, hogy Donald Trumppal milyen KONKRÉT tervei vannak Kövér haverjának és felettesének, mint ahogy az se világos, hogy milyen tervei vannak a Kínai Kommunista Párt főtitkárával, ezért aztán azt se tudhatjuk, hogy ezek a tervek nem-e fognak-e esetleg-e ütközni, és Magyarországgal együtt füstbe menni, de ki és mikor döntötte el, hogy ellenséges nagyhatalmak oldalán harcolunk a saját természetes szövetségeseinkkel szemben?

Kövér László nemrég még arról pofázott, hogy a kommunizmus gyilkos eszme, megvalósítási kísérletei mindig önkényuralomba torkolltak, most meg arról hörög Pekingben, hogy ő és a magyar államvezetés hasonlóan gondolkodik a kommunista Kína vezetésével – nem a gazdaságról – a világ jelenéről és jövőjéről? Szerintem most kellene ezeket az elborult alakokat komolyan venni és megállítani, mert beismerő vallomásnak nem rossz, de jó lenne tudatosítani magunkban, hogy Kína jövőről alkotott elképzeléseiben mi is csak egy koszlott gyarmat vagyunk, nem több, nem kevesebb. És majd lesznek átnevelőtáborok is azoknak, akik Kövér szerint nem magyarok?

A címlapkép illusztráció. 

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább