NEHAZUGGY

Most is, mint ahogy eddig is, megint mindent a fekete lóra tett fel

Vogronics András | November 2, Szombat | 10:36

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,079,897 forint, még hiányzik 920,103 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Akkor folytassuk ott, ahol ki tudja, mikor elkezdtük. Pontosabban nem mi kezdtük, hanem ő, ők, mimagyarok, miután szerinte ő a mimagyarok. Ez a rögeszméje egyre súlyosbodik. Gondolhatnám, hogy talán a lelkiismerete nem hagyja nyugodni, de erősen kétlem, hogy neki lenne olyanja. Ezért szerintem az van, hogy a rendszeresen a mi nevünkben tett kinyilatkozásai adnak valamilyen megnyugvást számára, hogy azokat a rémtetteteket, amelyeket eddig elkövetett, azokat a mi nevünkben követte el, de kizárólag ÉRTÜNK. Pedig lónak a faszát, már bocsánat. Itt ezen a világon számára senki és semmi nem fog feloldozást adni, az más kérdés, hogy rengeteg pénzzel a mindenféle bankszámlákon, az ellopott közvagyonnal a puttonyban fog majd egyszer a sírba szállni, amivel tudtommal odaát semmit nem fog tudni kezdeni. Ellenben nem lesz kérdés, hogy az itt maradottaknak több generációra előre megnyomorítja az életét.

És ha már halottak napja, mert ugye az november 2-án van, ő viszont tegnap, november 1-jén, mindenszentek ünnepén írta ki a Facebook-oldalára azt, ami talán ma lenne aktuálisabb: „Nem félek a haláltól, Megállok vele szemben, / De mikor lesújt rám, Isten, ölelj meg engem”. Vagyis egy Gyurkovics-idézettel borzolta a kedélyeket, és nem tudtam nem arra gondolni, hogy egy ilyen beszari, sunyi, jellemtelen, gyáva embertől ezek mennyire hamis és megrökönyödésre okot adó szavak. Tőle, aki rendszeresen két számjegyű testőrrel vonul mindenhova, aki kevlármellényben megy el óvodásokat inzultálni, akár páncélautóban jár-kel a világban, és akit csak elzárva, fémdetektoros kapukon keresztül lehet megcsodálni, ha éppen valamely aktuális hergeléssel egybekötött ünnepi szeánszát tarja. Ez a gyáva ember, aki ott flexeli és trollkodja meg a saját szövetségi rendszerét, ahol tudja, aki valamiért egy ideje rendszeresen Schmidt Máriával a jobbján jelenik minden nemzetközi eseményen, akinek belenőtt a keze a zsebébe, az összes többi csicskásával együtt. Díszes egy társaság, szó se róla. Az, aki olyan szinten vedlett át szélsőjobboldali uszítóvá, hogy az embernek kikerekedik a szeme. Az, akihez képest a régi idők Jobbikja is leginkább a Mókus őrsre emlékeztet a vidéket abuzáló, árpádsávos lobogóval masírozó Magyar Gárda ellenére. Mert azok legalább nem kormányon nyomultak a szélsőséges nézeteikkel.

Ő viszont kormányon van lassan tizenöt éve és soha nem látott morális mélységbe rugdosta a társadalmat. Napi szinten fosztogatja és sarcolja a saját népét, mert ahhoz már túlságosan messzire ment, hogy az Európai Uniótól lehívható ingyen (!) pénzért cserébe legalább megpróbálna úgy tenni, mintha. Már ahhoz sincs kedve. Mert ha volt is némi tisztánlátása és agya egy messzi-messzi galaxisban, az is megbomlott az idők folyamán, és a hatalom annyira megszédítette, hogy elhitte: ő legyőzhetetlen és halhatatlan tényező. Hát nem, barátaim. Nem. Sajnos nem ez a helyzet, mert lehet itt spekulálni, konspirálni és mindenféle konzekvenciákat levonni, de teljesen felesleges. Szerintem a ráció, a maradjuk két lábbal a földön elve nála már nagyon nem játszik, pont ellenkezőleg. Merő egy kiszámíthatatlanság, ad hoc és improvizáció lett az ember, már régen nem a nagy taktikus, a pontosan manőverező tényező, aki bár többnyire bármit is nyilatkozott, majd azzal homlokegyenest ellenkezőt cselekedett, de uralta a pillanatot. Ez elmúlt. Már a látszatra se ad úgy, mint régen, amikor hüledeztünk, hogy azt a kurva, hát nem ez is megcsinálta, hát nem ez is bejött neki? Mint a fegyver a színpadon, amiről tudjuk, hogy előbb-utóbb el fog sülni. Azzal a különbséggel, hogy abban vaktöltény van, ennél meg éles lövedékkel van betöltve a pisztoly. Rulettezik (orosz rulett), és eddig szerencséje volt. Elhitte, hogy ő a kiválasztott, a felkent, hogy ő az, aki mindig megússza.

És minden napra van egy újabb disznóság. Most sok egyéb mellett itt van ez az automatikus inflációkövető adóztatás, amivel lényegében azt ismeri el, hogy infláció mint olyan, márpedig létezik. De ilyen sincs ám máshol, mint ahogy extraprofit adó és a 27 százalékos áfa is párját ritkítja. Meg úgy nagyjából minden, de ez a híveket nem hozza lázba. A haramia, akinek az erdejét már rég elkerülik a gazdag és módos kereskedők, mert tudják, hogy fosztogat és kirabol minden arra járót. A rablóvezér, akinek már nincsenek megsarcolható naiv és hiszékeny áldozatai, ezért a saját népét vette célba. Mert elfogyott a kincs. A kincs mára nincs. Kormányozni és problémát megoldani képtelenek, legfeljebb előidézni tudják azokat, ezért csak a hamis csatakiáltások maradtak. A légüres térbe puffogtatások, mint amikor a vadnyugaton a fosztogatók elindultak zsákmányszerző útjukra. A különbség az, hogy nekünk már lovunk sincs, amire felüljünk, de azért adjunk nekik. És nem tud már leállni. A legképzettebb túsztárgyaló is kevés lenne már ide, nem lehet ennek eljutni a tudatáig, főleg nem úgy, hogy akikkel körbevette magát, azok pont ugyanolyanok, mint ő. Elég csak a kényszervigyoros Gulyásra, a lassan oroszul folyékonyan beszélő Szijjártóra, a boxerfejű Nagy Mártonra vagy a gödör alján cincogó Vargára gondolni. És a hab a tortán Schmidt Mária, Bécsben is ott feszített mellette, miközben a bejáratnál összegyűlt tiltakozók azt skandálták, hogy fasiszta.

Annak az Ausztriának a fővárosában, ahol a szélsőbb megerősödött, de ahol valamiért Júdás nem a regnáló kancellárnál vendégeskedett, hanem Gerhard Schröderrel csacsogott. Azzal a Schröderrel, aki bálványozza Putyint, és annak idején igen nagy mennyiségű rubelt keresett a Gazpromon és az Északi Áramlatot építő cégeken keresztül. Persze hogy a béke. Hát mi más? A 444 helyszíni tudósítása szerint egy rövid bevezető és egymás udvarias méltatása után Orbán rögtön felvette az utcai harcos pózt. Elmondta, hogy „politikai ellenszélben született”, és „az antikommunista ellenállásból jön”. Ahhoz szokott hozzá, hogy „a hatalom mindig ellene van”. Először a kommunistákkal, aztán a liberálisokkal küzdött, most éppen Brüsszellel. Ezért olyan pillanata szinte sose volt, hogy „a szél hátulról fújt volna”. „De tudják, van egy mondás: a magyaroknak nem igaza van, hanem igaza lesz” – hangolta pimasz mosollyal a hallgatóságot. Szerinte Európa nem tud békét teremteni Ukrajnában, ezért az egyetlen remény Donald Trump győzelme az amerikai elnökválasztáson. Hát azt hiszem, minden benne van ebben a kollaboráns és álszent dumában. Minden.

És akkor ne beszéljünk a hazánkban bujkáló, teljes pompában, luxusban, a birodalmi állampárt kegyeiben lubickoló Gruevszkiről, aki 2018-ban ide menekült (ide menekítették) a felelősségre vonás elől, és ma is itt eszi a fene. És úgy általában a szétadóztatott társadalomról, amiről már a 77. bőrt is lenyúzták le, hogy legyen valahogy. Miközben a saját lábain álldogáló magyar gazdaság azt sem tudja, merre legyen az előre, ehhez képest ő arról pofázik, hogy Európa tüdőlövést kapott. Ha ez így van, akkor nekünk a tarkónkon hatolt be az ólom, az kurvaélet. De volt és van aki ezt is megússza, természetesen a vő, a Pityu meg a drágalátos Ráhel, apuci kedvence. És az aranylábúak, akiknek adómentes a jövedelme, mert nekik mindent szabad. És akkor ez a nyomorult, az Európai Unió soros elnökeként Kirgizisztánban fogja végigizgulni az amerikai elnökválasztást, és ő most is, mint ahogy eddig is, megint mindent a fekete lóra tett fel. Gyönyörűszép ősz és még szebb kilátások elé nézünk.

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!