NEHAZUGGY

Aki tartja a száját, azt jutalmazza a rezsim

Tamás Róbert | November 1, Péntek | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,079,897 forint, még hiányzik 920,103 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Kezdjük a napot egy hangos hurrával! Igaz, a hurrá még tegnapra vonatkozik, de örvendezni soha nincsen késő. Kedvenc pártlapom címlapján jelent meg az örömhír, miszerint van egy terület, ahol Orbán Viktor bőven a hibahatáron túl vezet, és rendkívül dinamikusan tör ő előre. Miután nem jutott eszembe magamtól egyetlen egy olyan terület sem, melyet olyan remekül művelne a csúti, hogy jobb lehet mindenki másnál, természetesen türelmetlenül nyitottam meg a cikket, hátha én tudok mindent rosszul

A miniszterelnök szeptemberben átlépte, októberben pedig öles léptekkel el is távolodott az 1,3 milliós határvonaltól, már ami a Facebook-oldala követőtáborát illeti. A kormányfő oldalára újabb ezrek iratkoztak fel, így hiába jön föl Magyar Péter a nyomában, még nagyon messze van tőle. Még úgy is, hogy a Tisza Párt elnöke kvázi ezen az oldalon bonyolítja le kommunikációja jelentős részét. A Lájkok Ligájában októberben egy új belépőt is köszönthetünk. (Index)

Hát, ha csak ez nem. Lájkbajnokság. Amivel a világon semmi gond nincsen, eddig is csinálták ezt, csak éppen nem ért címoldalt a dolog és a címből mindig kiderült, hogy miről van szó. Ezért nem is nyitottam soha, de most igen. És jól is tettem, mert máris tudom, hogy naponta duzzad a miniszterek elnöke. Mármint az ő követőinek a tábora. Hogy kikkel nő és miért, az nem rám tartozik, de legalább nem is érdekel. Úgy értem, hogy egyáltalán és semennyire. Ha jól gyanakszom, és nem a tábor indult osztódásnak, hanem valamiféle rogáni oka van annak, hogy dinamikusan növekszik a tábor, akkor azért van egy rossz hírem. A vásárolt követők nem fognak őcsútiságára szavazni akkor, amikor majd arra lenne szükség. Ám remekül tudnak lájkolni, úgy vannak beállítva. Ez megint olyan győzelem, ami az égvilágon semmit nem ér, még annyit sem, amennyi időt elpazaroltak rá.

Na akkor öntsünk tiszta (debreceni) vizet a pohárba!

– írta magyarázó Facebook-posztjában Lázár János.

Az építési és közlekedési miniszter kijelentette, a kormány támogatja és megvalósítja Debrecen ivóvízhálózatának fejlesztését úgy, hogy „mellette megálljt parancsol a nyerészkedő, állami beruházásokon meggazdagodni akaró vállalkozóknak.”

A tárcavezető emlékeztetett, „a fejlesztés korábbi közbeszerzése eredménytelen lett, mert a nagyétkű, az árakat csak felfelé hajtó kivitelezők az indokoltnál jóval magasabb áron vállalták volna a munkát.” (24.hu)

Ha Lázár János így folytatja, majd megharagszik megint rá a gazdi, aztán mehet Bécsbe rettegni, vagy a lovak seggét vakargatni. Hiszen lényegében a saját gazdáját szidja, amikor Mészáros Lőrinc cégeit nyerészkedőnek és nagyétkűnek nevezi, merthogy róla van ám szó. Lehet persze taktikailag úgy tenni, mintha a világon semmi köze soha nem is lett volna az elmúlt másfél évtizedhez valakinek, kezdve mindjárt a kert végében gombamód kinövő vadászkastéllyal, de ez szerintem jelenleg nem működik. Ami működhetett (volna) az az, amit Magyar Péter csinált. Igaz, elvált a feleségétől, de ez távolról sem jelenti azt, hogy kötelező lett volna kilépni a NER-ből. Nem ismerem azt a világot, de túlságosan sok ész nem kell ahhoz, hogy kitaláljam a működését. Ha Magyar Péter szépen kussol, biztos vagyok abban, hogy gondoskodtak volna számára megfelelően zsíros koncról. Hiszen ez ott így megy, aki tartja a száját, azt jutalmazza a rezsim. Ott van Matolcsy György elhasznált felesége, vagy akár Rogán Antal kikupált neje a százmilliós üzleti sikereivel a semmiért, szóval nem lett volna kötelező kiállni a napra. Mégis ez történt, és még csak azt sem lehet ráhúzni a sztorira, hogy így áll bosszút az exén, ugyanis jelen állás szerint Varga Judit semmit nem veszít azzal, ha megbukik Orbán Viktor. Hiszen nem miniszter, sőt, az idő múltával a ténykedése is feledésbe merül. Ezzel szemben itt van Lázár János, aki mindig ahhoz ért, amivel megbízza a kenyéradója, és elkezdi óvatosan kóstolgatni a malacperselyt. Miután valószínűtlen, hogy a posztjára fáj a foga, nem marad más megfejtés, csupán csak egy; megelőző mosakodás. Ez szerintem nem fog működni, de ez szerencsére nem az én bajom.

Lesújtó képet festett a magyarok mozgási szokásairól egy európai felmérés. Nem érdemes ezt elintézni annyival, hogy a problémának csak a lustaság az oka. Cikksorozatunkban egy orvossal, egy egészségpszichológussal és egy edzővel járjuk körbe, miért is olyan nehéz rávenni magunkat a mozgásra, hol és miért veszítjük el vele a kapcsolatot, és mégis mit érdemes átgondolnunk ahhoz, hogy ne csak szükséges rosszként tekintsünk rá. (HVG)

Ebbe aztán tényleg nem akarok beleszólni. Aki futkosni akar, az futkosson bátran, lehetőleg futópadon a büdös konditeremben, de talán érdemes lenne szétnézni a többi országban – főként ott, ahol sokkal kevesebb az elhízott ember -, hogy mit csinálnak. Pontosabban hogyan élnek, mert lehetséges ám, hogy a dolog kulcsa nem mindig, nem feltétlenül és nem mindenki számára a sokszor nyűgöt jelentő kötelező sportolás, talán egyszerű életmódváltással is óriási változásokat lehet elérni. Mondom ezt úgy, hogy látom, mi van itt, Granadában. Először is itt – ünnepeket kivéve – nem látni tűsarkakon tipegő hölgyeket, sem szűk bőrcipőben járkáló pasikat. Nők, férfiak, idősek és fiatalok 90 százalékban kényelmes sportcipőt viselnek (a maradék általában papucsot, ők a turisták). Merthogy gyalogolnak. Néhány kilométer miatt a többség nem ül autóba – a belvárosban amúgy is nagyon korlátozottak a lehetőségek, csak külön engedély birtokában lehet egy csomó helyre behajtani -, hanem sétál. Sietni itt csak ritkán szokás, de gyalogolni igen, lift helyett lépcsőt használni szintén. Nagyobb bevásárlás banyatankkal, csak itt azt fiatalok, idősek, nők és férfiak is vígan használják. Az étkezési szokások is nagyon eltérnek a miénktől. Olyannyira, hogy ha most meg kellene ennem egy hagyományos magyar vasárnapi menüt, szerintem nem élném túl. Itt nincsenek hatalmas zabálások, inkább csak csipegetés, falatozás. Ha étterem, akkor is egy fogás, nem több. De az ritka, a hosszú baráti-családi beszélgetéseken elfogyasztott falatok a jellemzőek. És alig látni elhízott embert – érdekes módon a gyerekek viszont általában túlsúlyosak, csak ez később valahogy elmúlik -, az is általában külföldi. Szóval az is lehet, hogy kevesebb kaja, több séta is sokat jelentene. Gyorsan hozzá lehet ám szokni, hamar természetes lesz és nem igényel külön erőfeszítést sem. Ez persze csak javaslat, a szakemberek jobban tudják.

Most pedig jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi majd hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy mindig.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!