NEHAZUGGY

Más népek életébe belebeszélni

Úgy látszik, kevésnek bizonyult az a több mint félmilliárd forint közpénz, amit a Batthyány Lajos Alapítvány által fenntartott Danube Institute fizetett ki azoknak a lelkes propagandistáknak (pardon: vendégoktatóknak, munkatársaknak, írástudóknak) akiknek az volt a feladatuk, hogy olyan cikkeket írjanak, amelyek pozitívan tüntetik fel az Orbán-kormányt az Egyesült Államokban.

Jó, belátom, nevetséges aprópénz ez (bár ez csak az az összeg, aminek nyoma van 2022 és 2024 között, de nincsenek benne például azok a százmilliárdok, amelyeket az oroszok előtti fegyverletételről hangosan, de legalább büszkén ábrándozó trumpista Orbán Balázs az MCC-biznisz keretében mozgat), de mégiscsak aprópénz. Főleg ha ahhoz viszonyítjuk, hogy jövőre már 165 milliárd forint közpénzből működik az egykori közszolgálati média helyén üzemelő fideszes valósághajlító nehézgépgyár, vagy ahhoz képest, amennyit Magyar Péter vélt bűneinek és nadrágzsebének, ágyékának övön aluli teregetésére egységnyi idő alatt eléget a nem mellesleg háborúpárti liberális közösségi médiában a Megafon.

Úgy látszik, hogy miután Magyarország minden problémáját megoldották az elvtársak, volt idejük eltépelődni azon, hogy még mindig nem elég pozitív az USA-ban az Orbán Viktorról és kormányozni legalább tudó kormányáról kialakult kép. Mondjuk azért annyit elértek ezek a jó pénzért valószínűleg az édes jó anyjukat is eláruló, szopó-nyaló-gombot varró, megrendelésre bármit leírni kész, Európa dobogós szegényházának valódi problémái helyett a woke-izmus és egyéb álproblémák miatt aggódó Rod Dreherek, hogy Donald Trump már tudja, hogy Felcsút büszkesége nem Törökország, hanem Magyarország erőskezű vezetője. Kicsit sokba került, de ez is valami.

Úgyhogy most nem sokkal az amerikai választás nagy napja előtt Deutsch Tamással, a Fidesz másik péniszszakértőjével (Deák Dánielt, az egyik hozzáértőt már aligha fogja letaszítani a trónról) tolják meg egyrészt az Orbán-kormány imázsát az Egyesült Államokban, másrészt meg a csörgősipkás, közveszélyes bűnözőgyanús republikánus jelölt kampányát. Miután Orbán Viktor már egy rakás pénzzel megtolta azt, és nem volt róla konzultáció, hogy akarjuk-e mimagyarok. Nem én állítom, a Le Monde francia lap írta meg (Edgar kollégának is teljes joggal csapta ki a biztosítékát), hogy a szélsőjobboldali, illiberális magyar miniszterelnök több tíz millió eurót (!) költött arra, hogy befolyásolja Donald Trump republikánus jelölt kampányát.

Arra mondjuk én is nagyon kíváncsi lennék, hogy pontosan kinek a pénzéből költött ennyit egy másik országban egy, a sajátjától különböző párt jelöltjének kampányára (és ez ugye nem Lölőnek visszafizetendő hitel, mint Le Pen vagy a spanyol szélsőjobb esetében), mert ha csak tízet költött volna, már az is 4 milliárd forint. Nem hiszem, hogy ennyi pénzt a bevallott, hivatalos jövedelméből – még ha már 6,5 milliónál tart is – ki tudott volna fizetni valamire, amihez ráadásul semmi köze nincs, ezért a brüsszeli bábkormánnyal hazug és szemforgató módon riogató tolvajok fejedelmének mondom: az is elfogadhatatlan, ha magyar közpénzből volt ilyen nagyvonalú, miközben a vasúti közlekedéstől a kórházak adósságáig minden rohad a büszke magyar nép valaga alatt, de ami igazán elfogadhatatlan, az az, hogy miközben a büszke magyar népre hivatkozva óbégatja rekedt hangon, hogy nem tűrjük, hogy belebeszéljenek az életünkbe, ő akkora nagy embernek képzeli magát, hogy a magyar választópolgárok pénzén belebeszél az amerikai választópolgárok életébe. Az most teljesen mindegy, hogy a többségük körülbelül se tudja, hol keresse a térképen Törökországot Magyarországot.

Amennyire elfogadhatatlan volt, hogy Szijjártó szerb nyelven kampányolt nemrég a Balkán felforgatójának, Milorad Dodiknak a kampányrendezvényén, ugyanakkora gyalázat a Szuverenitásvédelmi Hivatallal a háta mögött a magyar adófizetők pénzéből sokszor 4 milliárd forintot lenyúlni, egy másik szuverén, független ország választási eredményének befolyásolására. Gyalázat, hogy az ország tönkretétele, leamortizálása, a populáció kifosztása az ára annak, hogy Orbán Viktor világpolitikai tényező legyen. Aki n-szer 4 milliárd forintot és lényegében az egész országot, annak mindenkori nyugati, transzatlanti kapcsolatait tette fel arra, hogy Trumpot visszatapsolják az amerikaiak a legmagasabb világi hely élére. Mert nincs elég nyomorúság így is a világban, még kell egy notórius hazudozó, egy kiszámíthatatlan, összeesküvés-elméletekben hívő, rasszista, feketeöves dühöngő őrült, akinek a ránézésre is értelmes fejére ráadásul kismillió bűncselekmény-gyanús ügy árnyéka vetül.

Zárójel: egyáltalán nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a grúz választási kampányban is van magyar közpénz is azon túlmenően, hogy olyan volt az egész kampány, mintha a Rogán-művek tolta volna az agymosást és a Moszkva-párti propagandát. Már csak azért is élek a gyanúperrel, mert a háborús pszichózissal nyomuló grúz kormánypárt számára is Orbán az egyik gyakran hivatkozott példakép, a Fidesz pedig az EU ellenében is rendszeresen bevédi grúz szövetségesét az egyes fórumokon. Zárójel bezárva.

De most nem elsősorban ez a lényeg, hanem ez az újabb szuverenista akció: az Orbán által gründolt Patrióták Európáért EP-képviselőcsoportjának nemzeti delegációvezetői ún. munkalátogatáson vesznek részt New Yorkban október végén. Állítólag a New York-i Fiatal Republikánusok Klubjának meghívására, mégpedig azért, hogy az Európa találkozik Amerikával (Europe meets the US) elnevezésű programsorozat részeként „az európai-amerikai kapcsolatokról és a további együttműködés lehetőségeiről” tárgyaljanak. Amint az tegnap kiderült, a Fidesz-KDNP EP-képviselőcsoportja részéről Deutsch doktor vesz részt a találkozón, aki szerint ez egy fontos lépés annak érdekében, hogy a jobboldali, patrióta erők együttműködése tovább erősödjön. A találkozó részként a Patrióták Európáért delegációvezetői részt vesznek Donald Trump republikánus párti elnökjelölt október 27-i New York-i kampánynagygyűlésén is.

Jó, hát nem arról van szó, hogy ha azt is nehezen jegyezte meg a 78 éves ripacspojáca, hogy melyik ország miniszterelnöke Orbán Viktor – aki szintén a Le Monde szerint immár a csúnyán megbukott, az Egyesült Államokat a polgárháború szélére sodró, most éppen a második eljövetelében bízó (nála jobban csak Orbán Balázs és a vérkorrupt, szélsőjobbos Orbán-kormány bízik ebben) ex-elnök geopolitikai iránytűjének számít -, akkor majd pont azt fogja tudni, hogy ki az a Deutsch. Nem most fogja megtudni, hogy ő az a világéletében még valódi/értelmes/piaci munkát nem végzett megélhetési politikus, akinek annyira nincs szégyenérzete, hogy képes volt a nevére venni a pártja politikai ellenfelének ágyékát, és aki arról ismert az EU-ban, hogy ő az Európai Parlament történetében az első politikus, akinek a kizárásáért a SAJÁT frakciója tagjai gyűjtöttek aláírást, aki annyira vállalhatatlanná vált, hogy meg kellett vonni tőle a jogot, hogy a képviselőcsoport nevében az EP plenáris ülésén felszólaljon, illetve bármilyen tisztséget betöltsön az EP-ben.

Ahelyett, hogy ő maga menne New Yorkba, a gazda ezt a kultúrkörökben mutogathatatlan emberanyagot küldi, hogy öregbítse az állam és a párt jó hírnevét az Egyesült Államokban és a valamiért patriótáknak nevezett Moszkva-párti, szélsőséges európai felforgatókkal együtt csápoljon Trumpnak a választási kampány finisében. Mert még egyszer: arra tette fel az országot, és rengeteg pénzt is kifizetett ezért, hogy Trump győz. Mondjuk nem állítom, hogy nem lesz végre a helyén Deutsch professzor Trump közelében (észlények ha találkoznak, szikrázik  levegő), azt se állítom, hogy nem alkalmas arra, hogy egy táskát elvigyen (lehet, hogy a kampány végére Trump kifogyott Musk és Moszkva pénzéből IS), vagy egy három mondatos üzenetet átadjon, az a veszély pedig senkit nem fenyeget, hogy szerbül fog megszólalni. Viszont Deutschokkal fémjelzett patrióta nyomulástól – mármint arról, hogy az Európai Unió putyinista belső bomlasztói, akiknek éppen az a céljuk, hogy szétverjék Európát, akik pontosan azért jöttek létre, hogy ott akasszák a botjaikat az EU küllői közé, ahol tudják és ahol Vlagyimirovicsnak oly kedves és legyenbéke –  megint elborult az agyam azon, hogy mennyire cefetül rugalmas dolog ez a szuverenitás. Nevezzük munkalátogatásnak. Tehát ha egy uniós politikus azt mondja, hogy jót tenne Magyarországnak és az egész Európai Unió érdeke is az lenne, ha a Moszkvához lojális korrupt magyar autokrata megbukna, akkor kezdődik a bábkormányozás, akkor lehet pakolni és elhúzni a csíkot. Ha viszont a Moszkvához lojális korrupt magyar autokrata közpénzek milliárdjaival próbálja befolyásolni az amerikai elnökválasztás eredményét, miközben hangosan imádkozik Trump győzelméért, akkor az rendben van, az a csak a patriotizmus munka közben.

Világos. Aztán ha Deutsch Tamás kajálással-piálással egybekötött New York-i kirándulása és kampányjelenése ellenére valamiért Trump mégis veszít, akkor mi a fasz lesz, elvtársak? Mert már így is módosult a kotta: már nem 24 óra alatt hozza el Trump a világbékét, az új mantra szerint nullára csökkenti a háború kiterjedésének esélyét. Ha nem győz az elszabadult hajóágyú, akkor mi a B terv? Ja, az már megint nincs. És még hányszor 4 milliárd forintot kell kifizetniük a magyaroknak arra, hogy Orbán belebeszéljen más országok életébe és belügyeibe ahelyett, hogy a bukása előtti utolsó száz méteren valamit helyrehozzon abból, amit 2010 óta jóvátehetetlenül tönkretett?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább