NEHAZUGGY

Hatalmas szégyen, hogy honnan hova jutottunk

Molnár Bálint | Október 22, Kedd | 10:35

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,079,897 forint, még hiányzik 920,103 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Már csak egyet kell aludni, amíg a magyar szabadságharcosok szellemi örököseinek ~~megadás pártján álló~~ harmadik éve harsányan békepárti miniszterelnöke megtartja a testéhez álló, forradalmi gyűlöletbeszédét a pórnéptől hermetikusan elszigetelt Millenárison. Az utcát már rég elengedte, évről évre feladatot és kihívást jelent a stábjának (akárcsak az elsőszülött lányának a turai kastélyszálló üzemeltetése) megszervezni, hogy ne lehessen megközelíteni se. Hiába lelkendezte el az Index tegnap, hogy az ország tulajdonosa megdöntötte Tisza Kálmán rekordját, mostantól ő az egyhuzamban leghosszabb ideig hatalmon lévő miniszterelnök a magyar történelemben (és ebből a szempontból már biztosan elérte a célját, igen, így fognak rá hivatkozni a történelemkönyvek, így is), annál precízebben nem sok minden jellemzi a Nagy Imre koporsójára való felkapaszkodásból és a már éppen távozó ruszkik után kiabálásból politikai karriert építő önjelölt utcai ketrecharcos kormányzásának minőségét, a személyét övező általános tiszteletet, megbecsülést és ~~Tiszaként~~ áradó szeretetet, mint az, hogy évek óta nem megy spontánul emberek közé, úgy értem, a szabadságszerető magyarok közé. Előzetes regisztráció, biztonsági ellenőrzés, kordonok, verőemberek, mesterlövészek, bértapsolók, önkéntes és fizetett pártfogók kísérik a nyilvánosan zártkörű fellépéseit, és persze lehet azt mondani, hogy de hát Fico és Trump is hogy járt, tisztázzuk: már akkor kordonokat vont saját maga és a saját népe közé, amikor még a kanyarban nem voltak a demokráciát, a tisztességet, becsületet szívből gyűlölő sötét haverjai elleni merényletkísérletek.

Nem mondom, hogy tűkön ülve várom, hogy kiderüljön, hány embert sikerül az állampárti gépezetnek összecsődítenie (ha abból indulok ki, hogy SMS-ben toboroz az állampárt párás szemű közönséget, akkor biztos nagy lehet a lelkesedés) és milyen szögből úgy fotóznia/filmeznie, hogy hatalmas tömegnek tűnjön ahhoz képest, ahányan a Bem téren összegyűlnek majd, annak a nyolcvanhétezredik árnyalatára meg még ennyire sem vagyok kíváncsi (jó, egy kicsit azért de), hogy valójában miért is Brüsszel a háborúpárti agresszor Ukrajnában (hogy sőtpláne valójában az 56-os forradalmunkat is Brüsszel verte le, nem ők, azaz they, azaz a tudjukkik), miért Moszkva az áldozat, hiszen Orbán Viktor idei október 23-i beszédét a másik Orbán már bő három hete elmondta. Ugyan Schmidt Mária apait, anyait beleadott, ahogy az tőle a főnöke kormányával nagyon sok milliárdos bizniszei után el is várható, hogy elmaszatolja, amit a gazdája politikai igazgatója felöklendezett, de szerintem Orbán Balázs abszolút mindent és még annál valamivel többet is elmondott arról, hogy mi a viszonyuk nekik, csakafidesznek 1956-hoz. Megértettük. Ők biztosan nem csinálnák azt, amit a hazájukért az életükkel fizető, félni nem hajlandó hősök 68 évvel ezelőtt. Vagy ha csinálnák is, Ukrajna kurvára ne csinálja, mert mi megfagyunk télvíz idején és rohadtul megdrágul a csirkefarhát. Szerintem bármit mond is a korruptságával fordítottan arányosan bátor miniszterek elnöke – és egy jó ideje már semmi újat nem tud mondani, a régi, penészes, dohos rögeszméi pedig egyre parodisztikusabb áthallások formájában ugrálnak ki fogai kerítésén -, az üzenet világos.

Mint ahogy annak is több mint világos üzenete van, hogy október 23-a előtt egy nappal, vagyis ma, Orbánnak sürgős találkozója van Robert Fico szlovák miniszterelnökkel és Aleksandar Vučić szerb államelnökkel Komáromban, ahova Pintér Sándor, a magyar oktatás és az egészségügy lassú kínhaláláért felelős nyugdíjas ex-rendőr és belügyminiszter is elkíséri, és ahol a szlovák kormányhivatal szerint az Európai Unió külső határainak védelméről, illetve a regionális együttműködés megerősítéséről folytatnak majd halaszthatatlan eszmecserét. Szerintem csodálatos üzenete van ennek is. Két, korábban a feketeöves magyarellenességéről elhíresült, populista Moszkva-csatlós autokratával borul össze a mimagyarok hozzájuk mindenben hasonlatos miniszterelnöke, akiről most már a legtöbb nyugati szövetségesének (nem a magukat patriótának becéző szélsőségesekre gondolok, hanem mindenki másra az EU-ban és a NATO-ban) ránézésre is az jut eszébe, hogy ez bizony az, akinek látszik, Moszkva ügynöke, vagy ami még rosszabb, hasznos idiótája.

Egy pillanatra megijedtem, hogy azért megy Szlovákiába, hogy ráborítsa az asztalt a megmerényelt haverjára, hogy hangosan és érthetően a tudomására hozza, elfogadhatatlannak tartja a szlovák nyelvtörvény szigorítását, amely bírságokat írna elő azokon a magyarlakta településeken, ahol az erős és szuverén szlovák nemzetállam államnyelve helyett a magyart használják. Vagyis amely alapvető, nyelvhasználati jogukban sérti és diszkriminálja Szlovákia magyar nemzetiségű polgárait. Egy pillanatra elragadtattam magam, és arra gondoltam, hogy ha az Orbán-kormány tizenöt év alatt nem fordult volna ki teljesen saját magából, ha bármi igaz lenne abból a harsány, melldöngető, a magyar nemzeti érdek talaján álló őrjöngésből, amit előadtak a háborúban álló Ukrajnával kapcsolatban hasonló okokból (az ukrán nyelvtörvény kárpátajai magyarokat hátrányosan érintő akkor biztosan nem telt volna el közel egy hét úgy, hogy semmilyen érdemi kormányzati reakció nem érkezett szuverénéktől azzal kapcsolatban, hogy Fico haverjuk visszanyerte magyarellenes fénykorára emlékeztető formáját.

Azt nem tudom, hogy Vlagyimirovics elvtársat vagy az ő alászolgáit élőben kapcsolják Moszkvából, vagy faxon küldik az utasításokat ennek a három derék államférfiúnak, de jó látni (nem!), hogy az EU külső határainak megvédése fölötti lamentálás két nehézsúlyú Putyin-párti, Nyugat-ellenes csatlóssal prioritást élvez a szlovákiai magyarok előkészületi jogtiprásával szemben. Világos az üzenet, értjük ezt is, bár arra nem válasz, hogy az szlovákiai választási kampányban ki árasztotta el a szlovák határt migránsokkal, miközben a déli határkerítés mindentől is megvéd, és hova tűntek el a választást követően: Orbán Viktor személyes nagypolitikai, külpolitikai érdekei sajnos nem találkoznak a felvidéki magyarok érdekeivel (sem), abban csak a propaganda és a szájkarate szintjén erős Szuverén Viktor és az ő kormánya. Ha úgy tetszik, nagyon szelektíven érzékenyek, ha a magyarokat tapossák. Ha nem származik semmilyen érdekük belőle, márpedig Fico haverjuk és az ő uniós vétója nyilván fontosabb, mint hogy megbüntetik a szlovákiai magyart, ha nem szlovákul emelkedik szóra adott helyzetben, adott pillanatban, akkor jól van az úgy. A kölcsönös tisztelet talaján állva nem szólunk bele más országok belügyeibe, hogy miképpen fosztják meg jogaiktól és teszik másodrendű polgárokká a magyarokat.

Mint ahogy az is pontosan úgy van jól, hogy bár Szijjártó miniszter október 10-én, amikor az orosz haverjai által kirobbantott háború kitörése óta tizenegyedik alkalommal járt Oroszországban, belemondta az arcunkba, hogy kiegészítő kereskedelmi szerződést kötött a Gazprommal (lehet kezet csókolni), amelynek keretében a 2021 óta hatályos hosszú távú szerződésben rögzítettnél több gázt vásárolhat a magyar állami MVM, és ez a pluszmennyiség olcsóbb lesz, merthogy az új szerződés „csökkenti a gáz átlagárát”, a Válasz Online kiderítette, hogy lófaszt, mama. Nincs semmilyen csatlóskedvezmény, hiába a lelkes Brüsszel-ellenes tüskék, botok és egyéb keresztbe fekvések. Az van, hogy lementek a gázárak, a háborús bűnösök viszont nem akarták újratárgyalni a szerződés feltételeit, hanem megengedték, hogy Szijjártó elintézze, hogy még több gázt vegyünk, ha kell, ha nem, és a többletet megkapjuk a régiós piaci árnak inkább megfeleltethető összegért. Ez a szuverén magyar kormány érdekérvényesítő képessége Szentpéterváron és Moszkvában. Megengedik nekik, hogy még több gázt vegyenek, ami nem lesz olyan drága, mintha hétszer vagy tízszer olyan drága lenne. Október 23-a előtt egy nappal ritka szar érzés ezeket leírni. Hogy honnan hova jutottunk. És ezek után Kocsis Máté, a Fidesz nem homoszexuális frakcióvezetője oktat bárkit arról, hogy a hazát csak egyszer lehet elárulni? Szégyen, hogy honnan hova jutottunk. Bármikor, de így október 23-a körül különösen van ok szégyenkezni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!