NEHAZUGGY

Ez ma már nem luxus

Lázár Gergő | Október 19, Szombat | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,079,897 forint, még hiányzik 920,103 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Deutsche Welle német magazin videóriportot készített több Spanyolországba költözött nyugdíjassal, mindenkinek ajánlom, érdemes megnézni. A videóból kiderül, hogy sokkal jobb, minőségibb életet tudnak élni Spanyolországban, és a társadalom jobban megbecsüli őket, mint Magyarországon. Ugyan még nagyon távol állok a nyugdíjas éveimtől, de már egy ideje Spanyolországban élek, és el tudom mondani, hogy a riportban bemutatott élethelyzetek a valóságot írják le, és nem csak az idősebb korosztályra, de a fiatalabbakra is megáll mindaz, ami elhangzik. Spanyolországban – főleg délen – ugyan nincs borzasztóan sok munkalehetőség és a magánvállalkozókat sem kifejezetten karolja fel az állam, de látva a mai magyarországi árakat, még így is könnyebben lehet egy élhető közeget teremteni Spanyolországban, mint odahaza. Az egészségügyi és oktatási rendszer magas színvonalú, a társadalom jó része figyel a másikra, és az idősebb korosztály képviselőivel sem úgy bánnak, mint olyan emberekkel, akik terhet jelentenek az országnak és csak a bajnak vannak. A spanyol – vagy nevezhetném talán inkább mediterrán felfogásnak – teljesen eltérő attól, amit az ember Magyarországon megtapasztalhat, miközben az élet ma már könnyen lehet, hogy Magyarországon drágább, mint egyes spanyol városokban.

Magyarországon a depresszió, a türelmetlenség, az ingerültség, az agresszió gyakorlatilag a mindennapi élet részét képezi, sokan pedig küszködnek a megélhetésükkel is, mivel az nem feltétlenül elegendő az egyre emelkedő árú élelmiszerek és szolgáltatások megvásárlásához. De sokszor gyógyszerekre vagy rezsire se nagyon telik, arról nem is beszélve, hogy Magyarországon a tél ma már nem elsősorban hideget és depressziót, mint amennyire magas rezsiszámlákat hoz, ami sokak számára komoly fejtörést okoz. Nem véletlen, hogy telente emberek fagynak meg sokszor akár a saját házukban vagy lakásukban, mert már nem telik fűtésre. Ilyen Spanyolországban igen ritkán fordul elő, mivel egyrészt napközben még télen is simán lehet 25 fok is, másrészt pedig nem megfizethetetlen a rezsi. Lehet, hogy nem rezsicsökkentett az ár, de még így is sokszor olcsóbb, mint odahaza, illetve napközben a legtöbb helyen még fűteni sem kell. Ezt a cikket például nyitott ablaknál írom, mert kint jelenleg is 22 fok van és hétágra süt a nap.

Perszer nem mindenkinek való Spanyolország vagy Olaszország. Nem azt akarom mondani, hogy mindenki költözzön külföldre, de sokak számára ez igenis egy olyan lehetőség, amellyel érdemes lehet élni. Egyrészt az uniós tagságunknak köszönhetően semmiféle jogi akadálya nincs a migrációnak, másrészről pedig megtapasztalhatja az ember, hogy milyen egy olyan országban élni, ahol nem a politika fojtogatja, szövi át minden irányból a mindennapokat, hanem az emberi kapcsolatok, egy jó étkezés vagy egy pohár finom bor határozza meg azokat. Spanyolországban – de ez a legtöbb mediterrán országra is igaz – az emberek társas lényekként élnek, nem csak beszélnek róla. Esténként a terek megtelnek emberekkel akár még télen is, családok, baráti társaságok osztanak meg egy ételt vagy italt egymással, és akár órákon át beszélgetnek. Legtöbb esetben nem politikáról, vagy arról, hogy kinek éppen milyen baja van, hanem az élet fontos dolgairól, a jövőbeli terveikről.

Spanyolországban – mint ahogy azt a videóban is bemutatták -, akár olcsóbban is meg lehet élni, mint odahaza. A tengerpart és környéke már nem jelent elérhetetlen luxust. Nyilván nem Barcelonába vagy Valenciába költözik az átlag nyugdíjas – ez sokszor még a helyieknek is luxus lenne –, de létezik számtalan kisebb külváros, nem túl messze ezektől a városoktól, ahol az ingatlanárak már elfogadhatóak. Mert a rezsi, az élelmiszer és más költségek nagyon hasonlóak, kivéve a lakhatást és a szórakozást, ami a nagyvárosokban sokkal magasabb lehet. Granada, ahol én magam is élek, nem egy hatalmas város – a helyi egyetem diákjaival együtt 300 000 körüli a lakosok száma -, de minden megtalálható itt, amire az embernek szüksége lehet. Az pedig csak ráadás, hogy egy gyönyörű városról van szó. Az ingatlanok nem megfizethetetlenek, az élet viszonylag olcsó, mégis magas színvonalú. Az ember el tud menni bevásárolni gond nélkül, és a rezsiszámla miatt sem kell aggódnia havonta. A kórházba nem meghalni szokás menni, hanem meggyógyulni, miközben az iskolák színvonala is több mint megfelelő. Van ingyenes óvoda és iskolák, és bizonyos jegyátlag fölött az egyetem is ingyenes.

Az tény, hogy a bürokrácia, az ügyintézés sok esetben borzasztó, és még van egy-két olyan nem feltétlenül meghatározó dolog, ami fel tudja vinni az ember vérnyomását, de ezek jelentős részét egyszerűen meg lehet szokni. Senki nem panaszkodik például, ha a sorban állás 10 percig tart a boltban, mert a pénztáros éppen beszélget az előttünk álló emberrel, és amiatt sem gurul el senkinek a gyógyszere, ha a játékboltban az eladó 20 percen keresztül magyarázza a vevőnek, hogy melyik játék miként működik. Itt egyszerűen az a megszokott, hogy ha nem kell sietni, akkor tényleg senki nem fog sietni, ellenben ha fontos, hogy valami gyorsan elkészüljön, az minden esetben el is készül. Itt a populáció nem idegeskedik értelmetlen dolgok miatt, és ez nem is viszi a sírba idő előtt. A korábban elérhetetlennek sőt, luxusnak vélt élet tehát ma már nem az. Nemhogy nem az, de konkrétan még spórolhat is az ember azon, ha külföldre költözik. Ki hitte volna?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!