NEHAZUGGY

Értem a változást akarókat, de azért érdemes vigyázni

Lázár Gergő | Október 7, Hétfő | 18:51

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,079,897 forint, még hiányzik 920,103 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ausztriában az FPÖ győzelme miatt sokan attól tartanak, hogy az osztrákok is Orbán útjára lépnek, és a menekültek nagyszámú érkezése miatt a szélsőjobboldal felé veszik az irányt. Tény és való, hogy az FPÖ nyerte a választásokat, de vélhetően a franciákhoz hasonlóan itt sem találnak majd elég partnert egy esetleges koalíciós kormány létrehozásához, mivel nem a szavazatok több mint 50 százalékát szerezték meg, annyi történt, hogy ők kapták a legtöbb voksot. Ez persze nem tehető zárójelbe, hiszen azt mutatja, hogy az osztrákok valóban változásokat akarnak, és nem elégedettek a jelenlegi helyzettel. Ugyanakkor azt biztosan nem jelenti, de legalábbis nem feltétlenül jelenti, hogy Orbán-féle állapotokat akarnának létrehozni. Akkor sem sem, ha az FPÖ vezetője, Herbert Kickl Orbán Viktort példaképnek tartja. Nyilván Orbánnal kapcsolatosan él egy kép külföldön, amely szerint ő egy sikeres vezető, aki hallgat a nép szavára és egy olyan országot hozott létre, ahol a biztonság és a megélhetés a két legfontosabb dolog.

Nos, az lehet, hogy olyan értelemben biztonságosabb Magyarország, hogy menekültek nem fogják megkéselni az embert a Váci utcában, de úgy vélem, hogy minden más szempontból nagyságrendekkel kevésbé biztonságos. Jelenleg a gazdaság romokban van és a megélhetési válság sokkal szembetűnőbb Magyarországon, mint Ausztriában. Nyilván Bécs egy kivételes hely, mint ahogy Budapest sem reprezentatív az egész országra nézve, de egy osztrák falu vélhetően tisztább, biztonságosabb és élhetőbb, mint egy magyar falu. Lehet, hogy nálunk nincs egyetlen agresszív menekült sem, de vannak dizájnerdrogokon nevelkedett vidéki fiatalok vagy akár olyan cigánysorok, ahova még a rendőrség sem szívesen hajt be. Melyik a jobb? Melyik a kevésbé problematikus? Ki dönti ezt el? Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon a szegénység sokkal inkább szembetűnő, mint az osztrákoknál, akik elégedetlenek lehetnek a menekültkérdéssel, de ha azt hiszik, hogy egy Orbánt dicsőítő esetleges miniszterelnök kezében jobb helyen van az országuk, alighanem óriásit tévednek.

Az európaiak növekvő része más kormányzást akar.

Olyat, amely nem a politikai korrektséget és elvont szempontokat (a világ megmentése, „menekültbefogadás”, az éghajlatváltozás elleni harc) helyezi az első helyre, hanem a népesség egy kritikus tömegének hétköznapi elvárásait: a közbiztonságot, a szociokulturális háttér megtartását, a megélhetési gondokat veszi figyelembe. (Magyar Nemzet)

Az első megállapítás érthető, de ezt Orbán Viktor és az általa képviselt politika nem képes megadni. A magyarok többsége is a közbiztonság javulását szeretné, vagy épp a megélhetési gondok kezelését. Az van, hogy nagyon nehéz olyan adatot találni, ami azt igazolná, hogy Orbán Viktor uralkodása alatt sokkal jobb hely lett ez az ország. A gazdaság romokban van és az a korábban menetrend szerint érkező uniós támogatások ezermilliárdjai ellenére is visszafelé sikerült fejlődnünk. Ausztria nem évekkel, hanem évtizedekkel van előttünk, és kérdés, hogy valaha képesek leszünk-e beérni őket. Igen, náluk nem volt Vasfüggöny, nem nyögték a kommunizmust sem, de 1989 óta mi sem, mégsem sikerült a felzárkózás. Egyre távolabb kerülünk az euró bevezetésétől is, és az sem biztos, hogy továbbra is szívesen látnak minket az Európai Unióban. Pontosabban úgy gondolom, hogy ha lenne erre egyáltalán lehetőség, már rég kivágtak volna bennünket, hiszen újra és újra egy olyan embert választott meg a magyar társadalom annak képviseletére, aki egyszerűen nem hajlandó tiszteletben tartani a mindenkire vonatkozó közös szabályokat.

Megértem tehát egyes polgárok elégedetlenségét, az osztrákokét is, a németekét is, de az orbánizmus receptje egészen biztosan nem megoldás a gondjaikra. Nem csak a menekültproblémára, de úgy általában semmire. Mert ki akarna egy olyan embert az országa élére, aki semmi másban nem jó, mint a botok küllők közé akasztásában és az adófizetők pénzének eltüntetésében? Az elmúlt 100 év legjobb 10 évét követően a kassza üres, és az uniós támogatások nélkül jól láthatóan még az alapvető állami feladatok ellátása is problémákat okoz. Ausztriában ilyen elő nem fordulhatna, mert bármennyire is utálhatják egyes szavazók a jelenlegi vezetést, meg sem közelíti azt, amit egy Orbán-szerű figura tenne a Parlamentben. Persze küldjenek csak üzenetet a legfelsőbb vezetésnek – a franciák és hollandok is pontosan ezt tették és Ausztriában is ez történt -, de azért arra figyeljenek, hogy nehogy egy olyan szélsőséges, korrupt embert válasszanak meg az országuk élére, aki nem hajlandó elengedni a hatalmat, miután megérezte, milyen is uralkodni egy ország és annak polgárai felett; aki mindent annak rendel alá, hogy élete végéig uralkodhasson.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!