NEHAZUGGY

Törékeny

Swan Edgar | Október 6, Vasárnap | 7:51

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,079,897 forint, még hiányzik 920,103 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Orbán Viktor legújabb agybaja kezd olyan mértéket ölteni, mint annak idején a Soros György elleni hisztéria, vagy Brüsszel megállítása, de a hazánkat elözönlő migránsok is ugyanazt a célt szolgálták, amit most ez a legújabb őrület. Valószínűleg erre akarják felfűzni a következő választást, bár én azt sem tartom egyáltalán kizártnak, hogy amolyan kettő az egyben konstrukció. Tehát amellett, hogy valami egyszerű, korlátozott agykapacitáson is áttolható populista üzenetet akarnak áttolni a szavazóikon, egyben előkészítik az unióból való kilépést is, ha az válik az egyetlen lehetőséggé, hogy a kleptokrácia hatalmon tudjon maradni. Gazdasági függetlenség. Hát hogy a fenébe ne! Egy kicsi ország az Európai Unió peremén, Európa kellős közepén, ahol a kormány kinyújtott kézzel várja az uniós forrásokat, közben már minden létező irányban eladósították az országot, tele minden német, kínai, dél-koreai gyárakkal, az energiafüggésünk az oroszokhoz kapcsol minket, saját ipar alig van, a gazdaság beteg, mert nincsen piaci verseny, Orbán strómanjai uralnak mindent, a magyar fizetőeszköz a leggyengébb a környéken, szóval éppen itt az ideje a gazdasági függetlenségnek.

Annyira nagyon, piszkosul, cefetül függetlenek vagyunk, hogy ha a németek, koreaiak, kínaiak közül valamelyik fogná a gyártását és elvinné az országból, lényegében be tudná dönteni a gazdaságot. Ha mind a három elvinné innen a beruházásait, nem a gazdaság, az ország menne csődbe. Ha az oroszok elzárnák az energiavezetéket, nem tudnánk pótolni. Ráadásul nem azért nem tudnánk, mert nincsen honnan, hanem azért, mert a háború kitörése óta Orbán Viktor nem csupán nem próbált meg leválni az orosz energiafüggésről, hanem azért, mert tudatosan még súlyosabb függőségbe vitte bele az országot. Függünk tehát mindenkitől a világon, úszunk az adósságban, éppen legszebb ideje meghirdetni a gazdasági függetlenséget. Ami – az elnevezése ellenére – csak további függést, sőt, kiszolgáltatottságot takar. Amelyik keleti diktatúrának még nem sikerült eladni az országot, annak most tervezi a csúti. Számára ezt jelenti a függetlenség, a saját függetlenségét mindentől és mindenkitől. Az ország teljes kiszolgáltatottságának, eladósításának árán akarja élni ő és a pereputtya a gazdagok és szépek gondtalan életét. Csodálatos, komolyan mondom!

„Ha a megfogalmazásom, stílusom bántó volt, elnézést kérek érte. Nem volt célom sem a polgárpukkasztás, sem a gyászoló család megbántása”

– írta szombat délelőtt a Facebookon Kroó Zita. Kroó a PestiTv-n beszélt arról Karsai Dániel halálával kapcsolatban, hogy „az emberben, már bocsánat, legyen annyi türelem, hogy megvárja, hogy az élet mondja azt, hogy Danikám, akkor most van vége. És akkor utána ebből ekkora politikai ügyet csinálunk? Én ezt nem értem.” (HVG)

Sok lesz már a bocsánatkérésből. Mint az elszabadult őrültek ugatnak, acsarkodnak, marnak mindenbe és mindenkibe, aztán valamiért azt gondolják, elég bocsánatot kérni – azt sem rendesen, megbánásnak nyoma sincs az odavetett mondatokban -, és le van tudva minden. Én veszítettem már el családtagjaimat, ahogy mindenki, aki elég ideig él ezen a világon. Az apám sírva, üvöltve halt meg, és nem tudtam semmit, a világon semmit tenni érte. Csak fohászkodtam – van az a helyzet, amikor egy nem vallásos ember is elkezd reménykedni, hogy hátha mégis van Isten -, hogy legyen vége, legyen végre vége, mehessen el. Mire az élet azt mondta, akkor most van vége, a lelkem fele meghalt. Ápoltam éveken át életem társát, ameddig a szemem előtt fogyott csonttá és bőrré és csak még egy napért fohászkodtam. Minden nap csak annyiért. Tudtam, hogy csak egy kimenetele lehet, mégis összeroskadtam, amikor vége lett. Az a család, Karsai Dániel családja nem tudott, nem tudhatott felkészülni a végre. Mert nem lehet, nincs rá mód. Akik szerették őt, azokat porba sújtotta a fájdalom, nincsen vígasz és semmi, senki nem tud most rajtuk segíteni, csak majd az idő enyhíti egyszer, sokára a fájdalmat. Elmúlni soha nem fog, de üzenem nekik saját tapasztalatból, elviselhetőbb lesz. És akkor jön egy ilyen lelketlen valaki, aki feljogosítva érzi magát arra, hogy a saját rögeszméje alátámasztására használja azt, ami mások számára elviselhetetlen kín, pótolhatatlan veszteség. Azok az emberek alighanem minden ajtónyitásnál várják, hogy belép, aki soha nem léphet be többé. Minden, egy illat, egy dal, egy lehulló levél emlékeket tép fel. És jön ez a nő, aki úgy hiszi, bármi megoldható egy bocsánatkéréssel. Van egy kis történet – az eredetét nem ismerem, valahol olvastam és örökre beleégett a tudatomba -, amit érdemes megfontolni. Valahogy így szól:

Fogd azt a tányért, és vágd a földhöz! Eltört? Most kérj tőle bocsánatot! Ismét ép a tányér?

Így van ez az ember lelkével is. Eltörik és többé nem lesz ép. Soha. Akkor sem, ha az empatikus nő még fokozni is képes az embertelenséget:

„Kedves őrjöngők, akik a Karsai Dániel téma miatt most megölnétek engem. Nézzétek meg a teljes vlogot, ne csak szalagcímeket olvassatok. Arról szólt ugyanis az amit mondtam, hogy az életet Isten adja és ő is veszi el. Tudom, ti ezt másképp látjátok, de legyetek annyira liberálisok, hogy az én véleményemet is elfogadjátok.”

– írja bejegyzésében Kroó. A műsorvezető valóban mondott olyat, hogy szerinte az élet „kezd nevetségessé válni”, mert már abba is bele akarunk szólni, hogy mikor akarunk szülni és mikor halunk meg, de közben nemcsak Karsai Dániel türelméről kezdett el értekezni, hanem a beszélgetés egy pontján már a programozott császárhoz kezdte el hasonlítani az alkotmányjogász betegségét, esetét. (24.hu)

Mennyire könnyű mindig arra hivatkozni, hogy neki ez a véleménye, azt a liberálisok fogadják el, hiszen azért liberálisok. Szerintem pedig el kellene már felejteni azt, hogy mindent le lehet nyomni az emberek torkán pusztán arra hivatkozva, hogy ez nekik kötelességük, amennyiben nem szélsőjobbosok. Nem, ez senkinek nem kötelessége. Karsai Dániel pedig nem téma, hanem csodálatos, értékes, okos és bátor lélek. Olyan, aki soha, de soha nem engedett volna meg magának olyasmit, amit ez a nő, akinek a nevét nem megtanulni, de leírni sem vagyok hajlandó. Én erről ezt gondolom.

Most pedig jó ébredezést, szép vasárnapot kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!