Mivel az Orbán nevű politikai igazgató beleürített a ventilátorba, nem volt lehetőségem szót ejteni a semennyire nem véletlen időzítéssel az Indexen megjelent Varga Judit 2.0 interjúról, főszerepben Vogel Evelin sértett ex-barátnővel, amely interjú még azelőtt jelent meg, hogy Magyar Péter bejelentette volna, hogy bemegy a közmédiának csúfolt fideszes propagandagyárba. Kicsit megkésve szeretnék pár szót ejteni erről. A kollégával ellentétben én végignéztem azt az összevágott anyagot, amit a teljes interjúból tettek közkinccsé, ami szép teljesítmény tőlem, mert nem építő jellegű tartalmakra nem nagyon szeretek fókuszálni, annyi felesleges, elvesztegetni való időm sajnos nincs. E képanyag bőven sok is volt: Vogel hajdobálása, zavart kéztördelése, mártírpózba rándulása – kissé gyengébb kiadásban – hozta a labdazsonglőr-hegedűvirtuóz bukott igazságügyi miniszter szenvedését Hajdú Péter kanapéján. Miközben Vogel tulajdonképpen felmondta ugyanazokat a kliséket, amelyekkel Varga próbálta lejáratni a volt férjét, az jutott eszembe, hogy ez a Rogán se a régi. Ugyanaz a karaktergyilkossági kísérlet, az úgynevezett intim szféra közszemlére bocsátása, Magyar jellemének és karakterének támadása, mintha ehhez bárkinek köze lenne.
De ha már itt tartunk. Szívesen meghallgatnék olyan fideszes asszonyságokat, akik ilyen mélyrehatóan bevezetik a nézőket és hallgatókat a hálószobájukba és a magánügyeikbe. Egy Handó Tündét, egy Lévai Anikót, vagy pláne egy Schmidt Máriát is meghallgatnék (ez utóbbit főleg azért, mert mások szexualitásában nagyon otthon van). Nem, nem érdekel a magánéletük. Mint ahogy nem is vonom kétségbe azt, amit Vogel állít, tegyük fel, hogy minden igaz, amit elsírt a fideszes propagandistának. A kérdés az, hogy mi közöm nekem, mi közünk nekünk ehhez? Ezt hívják úgy, hogy magánügy. Leszarom, hogy otthon ki mit mond, hogy felhajtja vagy nem hajtja fel a vécéülőkét húgyozás előtt, hogy megmossa, vagy nem mossa meg a kezét ebéd előtt, hogy otthagyja vagy nem hagyja ott az alsógatyáját a szoba közepén. Engem egyvalami érdekel, ha politikusról vagy közszereplőről van szó: hogy mit tesz értem, mit tesz a hazáért, az ország előremozdításáért. Az érdekel, hogy ne lopja el a közvagyont, ne nézzen hülyének, és aszerint végezze a munkáját, amire felesküdött, amit megígért.
Ez az interjú (és lesz még hasonló bőven) ezekről nem szól. Ez a tipikus karaktergyilkosság, amit Rogánék tökélyre fejlesztettek, és 14 éve sikerrel alkalmaznak. Nem igaz, hogy nem tudtuk, nem sejtettük, hogy így lesz. Magyarnál jóval jelentéktelenebb és veszélytelenebb politikusokat végeztek ki hasonló módszerekkel. Mert ennyit tudnak. Magyar is megmondta, hogy mindent fel fognak ellene használni, és így is lett. Eddig elég gyengén muzsikált a szaros repertoár, de gondolom, ahogy közelednek a választások, úgy durvul majd a darab. Mert ennyit tudnak.
Mondjuk amikor kiderült, hogy kicsoda az új párja, felmerült bennem, hogy azért elég nagy céltáblát rajzolt ezzel magára a Tisza vezetője, mert a rogáni propagandától függetlenül Vogel anyja egy hétmérföldes csaló, aki mások pénzét nyúlta le, piramisjátékot szervezett, miegymás. Az ő baja, nem az enyém, hogy ilyen nőkkel áll össze. Kizárólag az ő magánügye, csak legyen tisztában azzal, hogy minden ilyen kapcsolat támadási felület. Illetve, hogy a magánélet nem tartozik a közönségre, nem kell kitenni a kirakatba, mert akkor ez lesz belőle. Például. A kampányidőszakra úgy emlékezett vissza a sértett volt barátnő, hogy Magyar elsősorban önmagát építette, míg csapata a szervezetépítésen igyekezett dolgozni. Idézet: „Én voltam az, akin csapódott Péter haragja, az elégedetlensége. Nem volt ott velünk, nem dolgozott a többiekkel, nem volt meg a személyes kapcsolata, néha bejött, végigrohant az irodán (…) nehéz eset volt, és amit mondott, a visszajelzései negatívak voltak, mindenki, aki neki dolgozik, rossz, rosszul végzi a dolgát, mindenki hülye, mindenki agyhalott. Nagyon sokszor ezt mondta, és valójában az én munkámat is leszarozta.”
És akkor mi van? Én is naponta használom ezt a szót, az én megítélésem szerint szakmailag silány emberekre, silány munkára. Ha valaki elvégez egy munkát, és az kívánnivalót hagy maga után, arra azt szokták mondani, hogy ez szar. Ha valami szar, az szar. Akkor lenne baj, ha valaki a szarra azt mondaná, hogy de jó! Akkor vannak problémák, főleg egy Orbán leváltását megcélzó politikus esetében. De a kedvenc részem, egyben az utolsó idézet is: „Elkezdett velem úgy üvöltözni az utcán és közben közeledni felém, hogy – nem szeretném túldramatizálni a helyzetet, de – ott megijedtem, fenyegetve éreztem magam és féltem. És én nem szoktam annyira félni valójában, de amikor egy nővel szemben áll egy férfi, aki minden dühét, erejét, hangját kiadja, az tényleg nagyon ijesztő tud lenni egy nő számára. És ha jól emlékszem, én akkor sírva is fakadtam, vagy csak később. Mindenesetre láttam, hogy ül a gyerek az autóban és sír”. Ehhez képest így zárta a csevejt: mindennek ellenére nem fél volt párjától, „bízom abban, hogy nem fog teljesen megőrülni.” Dehogy van itt ellentmondás, semmi ellentmondás nincs, félelmetes vadállat ez a Magyar Péter, egy agresszív geci, ez a lényeg.
Felfogtam, megértettem. Mégis zavart, hogy az egész interjúnak nevezett szennyes teregetés mennyire fantáziátlanul és kísértetiesen hasonlít Varga összeomlására. Amit az akkori és a mostani véleményem szerint is kötelezően el kellett játszania, mert éppen rájuk dőlt a pedofilbotrány égő vázszerkezete. Mármint valószínűleg nem tudott nemet mondani Rogánnak, így azóta tudjuk, hogy Magyar őt soha nem bántalmazta, ő viszont többször megütötte a volt férjét. Miután az nagyon nem jött be, most azt gondolták, hogy majd ráerősítenek arra, ami egyszer már mellément, és újra beleadják egy nő szájába, hogy Magyar egy szociopata, nőket abuzáló, kiszámíthatatlan ember. Hátha ezúttal bejön. Mostanában ebből a beszélgetésből hallhatunk majd sűrűn részleteket a megafonos szarháziak egyenkommentárjával ellátva, akik végtelenítve lejátsszák azok a drámai pillanatokat, amelyeket ez a két nő összehordott Orbán Viktor kihívójáról. Merthogy szerintem ez nem kérdés, hogy ő a kihívó. Főleg miután odáig szelídült a propaganda, hogy beengedték tegnap reggel a közmédiába, ahol a silány nézettségüket és hallgatottságukat megdobva, a maga stílusában és arroganciájával kérte számon az ott dolgozó mamelukokat és fizetett propagandistákat. Jó volt látni, hogy izzad és feszeng a riporter, amikor Magyar darálta a számokat, ecsetelte az ország állapotát és minősítette a 14 éve regnáló korrupt kormányt.
Lehet némi baj a laboratóriumban, ha kijött ez a moslékinterjú és ha jobbnak látták Magyart beengedni a közmédiába. Sanszos, hogy nagyon nem úgy állnak a számok, ahogy azt a nagy orákulum szeretné. Aki most látványos fogyásba kezdett, és bár jelenleg Észak-Macedóniában eszi a fene, olyan 55 perces delíriumot adott elő az Index címlapos interjújával majdnem párhuzamosan, hogy egy gyakorló, bevarázsgombázott, bemindenezett sámán is csak csettintett volna, ha hallja. Én meg mindent összevetve és beszorozva az elmúlt 14 évvel, továbbra is tartom magam ahhoz az álláspontomhoz, hogy nekem teljesen minden, hogy ki, csak rúgja ki a trónt Júdás valaga alól, hogy tudjunk haladni. Mint ahogy azt is többször leírtuk itt, hogy ezt a rendszert nem lehet kívülről lebontani, csakis belülről és csakis azokkal a módszerekkel és eszközökkel, amelyeket ők használnak annak érdekében, hogy hatalomba maradjanak.
Ezek nagyon nem szép dolgok, nagyon nincsenek rendben, de ez van. Ez már csak ilyen ilyen műfaj. Egy ilyen korrupt és elvetemült ember ellen, mint Júdás, nem lehet ma született bárányokat harcba küldeni. Ide egy ilyen karakter kell, mint Magyar, aki tudja, melyek a gyenge pontjaik, aki ismeri a rogáni propaganda minden lépését, és akinek nem utolsó sorban súgnak bentről. Mert senki ne higgye azt, hogy a NER-ben nincsenek olyanok, mint Magyar, akiknek tele van már az összes faxa azzal, amit főkorrupt művel.
Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.