NEHAZUGGY

Egészséges ember belepirulna

Vogronics András | Szeptember 25, Szerda | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hát igen. A Duna enyhén felmosta az ország padlóját, de már apad és visszatér a megszokott medrébe, hogy tovább folydogálhasson az idők végezetéig. Mert ugye mondani szokás, hogy sok víznek kell lefolynia az öreg folyón ahhoz, hogy bármi változás történjen. Reméljük, ez a mostani víztömeg egy szimbolikus demonstrációja volt ennek a folyamatnak, miszerint a nehezén túl vagyunk. Júdás egymaga kiseperte a vizet a déli határ felé, a többit felmossa majd a Cecília néni, és minden megy tovább, ahogy eddig. Pontosabban nem tudom, hogyan tovább, mert mióta emberünk hazatántorgott a több, mint egy hónapnyi fedett nyaralásából, nem sok mindent tett ezen az árvízzel pózoláson kívül. Jó, hát Kötcsén kiosztotta az eszét azoknak, akiknek nem sok jutott, amikor azt még ingyen adták, és tegnap bejelentette a párttévében, hogy ma bejelent valami tervet. Mert az mindig van neki. Terve és rengeteg VÍZiója. Bezzeg az évszázados aszály csúcsán sehol nem volt.

De jó, ne legyek igazságtalan, nem igaz, hogy nem csinál semmit. Ez a pár napos árvízturné is munka volt. Közpénzből kampányolt saját magának, tolta a megmentő propagandát. Sőt, mióta újra a hazai színpadon rontja a levegőt, új, az ő esetében eddig ismeretlen szokásoknak hódol. Például leállt a fake news sajtóval traccsolni, az elmúlt napokban is válaszolgatott valódi kérdésekre, még ha sok köszönet nem is volt benne. Szóval változott az irány; nem a folyási, hanem a kommunikációs átverési. Ez azt jelenti, hogy az állítólag létező emberi arcát mutogatja, lehajol azokhoz, akiken eddig átnézett, hátha jó lesz valamire. Csak látszat az egész, de valamit muszáj kezdeni a Tisza áradásával, mert a hatalom elvesztése nem opció.

Viszont itt a nagy gumicsizmás, homokzsákos tobzódásban elkerülte a figyelmemet, hogy pár napja előmászott a hétköznapi CÖF-jogászkodásból bizonyos ifj. Lomnici, aki egy igazán frappánsat szólt a Kontextus című Youtube-csatornának, és hát van ezzel probléma, nem is kevés, még ha az elkeseredett vergődés nincs is ellenemre:

„Az egyik oldalon ott van két Kádár-kegyenc unokája. Apró Antalé (Dobrev Klára) és Erőss Pálé (Magyar Péter). És a Kádár-rezsim ellen küzdők a másik oldalon”.

Aha. Akkor csak oda kéne szólni már a CÖF-jogász úrnak a propagandaközpontba Rogánéknak, hogy ne Kádár kottájából plagizáljon a kommunikációt és a kormányzóképesség elbábozását illetően. Se. Mert Kádár Jancsi bácsi ugyan egyáltalán nem volt egy ma született bárány, de akármennyire sötét korszak fűződik a nevéhez, azért a népnek folyamatosan adott is. Amivel szemben Júdás meg elvesz. Úgy, hogy cinikus módon állandóan a népre hivatkozik. Tudtommal Kádár úgy halt meg, hogy semmije nem volt; se az apja, se a szűk baráti köre nem milliárdosodott meg közel 30 éves uralkodása alatt. A szűk keretek között is próbált úgy lavírozni, hogy a népének valamennyire jó legyen. Igaz, hogy felvett egy valag hitelt, igaz, hogy ő is eladósította az országot, de nem azért, hogy a családját kitömje, hanem – ha jól emlékszem – azért, hogy például bérlakások épüljenek. Ja, és bár nyilvánvalóan hozzáhajlították a szovjet ideológiához, az oktatás magasan színvonalasabb volt, mint a mostani pusztulat. Az egészségügy pedig alig maradt el a mostani, zsírra szállt poros nyomortól.

A nép életszínvonalával fordítottan arányos kádári rongyrázás kimerült annyiban, hogy elment Balatonvilágosra és kiült a stégre horgászni. Nem, egyáltalán nem szeretném se mentegetni, se felmagasztalni, de ha már puritanizmus, akkor érdemes néhány dologgal tisztában lenni, ha már a pártszolgálatos rezsimszolga érvek híján személyeskedik és Kádár-kegyencezik. Kádár János magánemberről a puritán ember képe élt a köztudatban. Bár az ország vezetőjeként az állami vezetőknek járó jólétben élt, de különösen a mából nézve durván visszafogottan; távol állt tőle a nagyvilági luxus hajszolása, ami például a jugoszláv Titóról közismert volt. Élt a vezetőknek járó kedvezményekkel, 1948-tól a szemlőhegyi Cserje utcai villában lakott, rövidebb utakra a szolgálati Mercedes W116 típusú kocsival járt, nagyobb távolságokra repülőgép helyett különvonattal utazott, viszont nem kedvelte a nagy dorbézolásokat. Az egyedüli kivételt a vadászat jelentette, amit annyira kedvelt, hogy még saját vadászegyletet is létrehozott, amelybe rajta kívül csak a legközelebbi elvtársaknak volt lehetősége bekerülni.

Nos, ezzel szemben a magát vidéki, falusi, bocsánat első falusi miniszterelnöknek tituláló, notórius hazudozónak minősülő Júdás Viktorról ez közel sem mondható el. Lassan 15 éves uralkodásának egyik legnagyobb vívmánya a szociális ellátórendszerek és az állami szolgáltatások tragikus leépítése és leamortizálása párhuzamosan a pereputtya, haveri köre, udvartartása közpénzzel kitömésével. A saját famíliája a volt román diktátort meghazudtoló pompában él. Az apját, a vejét, a feleségét, a lányát, a gázszerelőjét és a többieket a nép megnyúzása árán tette vagyonossá, milliárdossá vagy éppen multimilliárdossá. Lehet, hogy törvénybe írta, azaz törvényesítette a lopást, de a szó szoros értelmében felbecsülhetetlen mértékben lopott (és még egyáltalán nincs vége) a saját népétől és az EU adófizetőitől. Közben kísértetiesen ugyanazt a nyugatellenes hablatot nyomja, amit a szovjet megszállás alatt hallgattak a magyarok, ugyanazt a függőségi viszonyt élesztette újra, amit egyszer már magunk mögött hagytunk. Természetesen a kínai függőséggel megfejelve, illetve a régi szovjet tagköztáraságokkal összeborulva, amelyeket mostanság Türk Tanács néven ismerünk. Nemhogy nem jár vonattal, de mindenhova a mi pénzünkön megvásárolt és üzemeltetett, honvédséginek hazudott, egyébként magáncélra használt luxusgépeken repteti a valagát. Lenyúlta és strómanokra íratta az ország összes, stratégiai szempontból fontos ágazatát, és nemcsak az Európai Unió, de a régió egyik legszegényebb országává rugdalta le Magyarországot.

Ezek után mit mondhatnék? Küzdjél, vergődj, ifj. Lomnici, van miért teperni, nektek van mit veszíteni. Néha azon csodálkozom, hogy még nem repedt szét az okos fejetek a kognitív disszonanciától. Hogy folyamatosan az ellen uszítotok, az ellen hadakoztok, amik ti vagytok. A bő nyállal kommunistázás, kádározás és ügynöközés annyira gáz, hogy az ember már kínjában azt sem tudja, hogy sírjon-e, vagy röhögve verje a fejét a falba. Szerintem ha ifj. Lomnicit – aki arról híresült el, hogy szolgaian bólogatva felmondta, amit a köztévéből lett fideszes párttévé utasításba adott neki, engedelmesen és alázatosan azokat a szavakat használva, amelyeket Rogán a szájába adott – ennyire zavarja a múlt árnyéka, akkor megkésve bár, de körülnézhetne az állampárt soraiban. Van ott annyi Kádár-érás szarházi, hogy kikerekedne a szeme, ha nem csak nézne, hanem látna is vele. Pintértől Bencsikig hosszú a sor. De ha csak az újonnan kinevezett, szuverenitásivédelminek csúfolt gittegylet kutatóintézeti vezetőjére, a III/III-as tartótisztre vagy éppen a kaposvári polgármesterre vet egy pillantást, lelkileg, erkölcsileg egészséges ember akkor is belepirulna. És vannak az ifj. Lomnici Zoltánok.

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!