NEHAZUGGY

Aztán valahogy a magyar embereknek mindig jobban fáj, mint Brüsszelnek

Miközben a KSH meg Nagy Márton miniszter meg Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára örömtáncot lejt és büszkén hirdeti,

– hogy tizenegy hónapja TÖRETLENÜL NŐ a fizetések vásárlóereje (legfeljebb nem igaz),

– hogy júliusban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 636 700, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 438 400 forint volt,

– hogy a bruttó átlagkereset 13,9, a nettó átlagkereset 13,7, a reálkereset pedig 9,4 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest,

– hogy a bruttó kereset mediánértéke 524 100, a nettó kereset mediánértéke 362 900 forintot ért el, 16,5, illetve 16,6 százalékkal meghaladta az előző év azonos időszakában regisztráltat,

és arról nagyvonalúan nem mondanak semmit, hogy tavaly meg 6,5 százalékkal csökkentek a reálbérek, ami Kelet-Közép-Európában a legnagyobb csökkenés volt, tehát lehet, hogy a melldöngetés annyira nem indokolt, ezek a számok legfeljebb szerény bérfelzárkózásként értékelhetők, mit látnak kicsit megkésve örömtől és hálától könnybe lábadt szemeim?

Azt látják, hogy bár a kormány hevesen rázza az öklét Brüsszel felé és hergeli a híveit azzal, hogy nem hajlandó kifizetni azt a 200 millió euró büntetést, amit az luxembourgi székhelyű Európai Unió Bírósága (EUB) szabott ki Magyarországra, amiért nem hajtja végre az egyik 2020-as ítéletét és nem nyújt védelmet a menedéket kérőknek, de legalább bántalmazza és éhezteti is őket, a Matolcsy-féle MNB már veszteségként el is könyvelte ezt a közel 80 milliárdot.

Vagyis Orbán és kormánya nemhogy nem fizet, és azzal fenyegetőzik, hogy bosszúból a migránsokat buszokra pakolja és elküldi Brüsszelnek (ami egy város és semmi köze az unió bíróságához), de Matolcsy bácsi és a MNB már júniusban, az ítélet kihirdetésekor elszámolta a 200 millió eurós bírságot a fizetési mérlegben, csak erről senki nem szólt a magyaroknak.

Vagyis a Magyarországnak járó uniós támogatásokból egyszerűen előre kihúzták az összeget, így az uniós elszámolások mérlegében hiány keletkezett. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a magyar adófizetőknek ezt a büntetést így is, úgy is ki fogják fizetni. Erre jön rá napi 1 millió euró (= 400 millió forint) mindaddig, amíg a jogsértéseket jogalkotással ki nem küszöbölik a nertársak. Ez havonta ugye 30 millió euró, ha sokat húzzák az időt, ez az összeg brutális méretűre duzzadhat. Egy év időhúzással nagyjából az éves családipótlék-kiadások harmadát hozzák össze az elvtársak, most a negyedik hónap ketyeg, ott még nem tartunk.

Miért hoztam ezt ide? Azért mert ma reggel, amikor az árvízinfós szeánszon az RTL megkérdezte a fényestekintetű miniszterelnököt, hogy ha elvonul az ár, vajon visszatér-e ahhoz a jól bevált gyakorlatához, hogy csak évente egyszer lehet kérdezni, akkor úgy fogalmazott, hogy

„kérdezni mindig lehet, az a kérdés, hogy mikor válaszolok, és mindig válaszolok, ha van mit mondanom.”

Meg még azt is mondta, hogy a fecsegés „nem kenyere”, amikor mondandója van, akkor áll a sajtó rendelkezésére. Szerintem lenne itt néhány kérdés, konkrétan több mint három hónapja elfelejtette elfecsegni, hogy ezek szerint júniusban sem sikerült igazat mondania, amikor bement fecsegni a Kossuth rádióba. Tegyük ide, rosszul öregedett ez is, de annál jobban idézhető, nem győzöm eleget idézni:

Töröm a fejem, hogy hogyan oldjuk meg úgy, hogy ez nekik jobban fájjon, mint nekünk. Vannak lehetséges megoldások. Nem arról vagyunk híresek, mármint a mostani magyar kormány, hogy föladja, vagy hogy kétségbe esnénk azért, mert első látásra egy nehéz helyzettel találjuk magunkat szembe, nem szoktunk sopánkodni, nem tördeljük a kezünket. Jár az agyam, lesznek megoldások, biztosak lehetnek benne a magyar emberek, hogy ez a végén jobban fog fájni Brüsszelnek, mint Magyarországnak. A pénz egyébként óriási összeg. Tehát 80 milliárd forintot, ha ma szétoszthatnék a családok között, vagy odaadhatnék a nyugdíjasoknak, vagy gyerekvédelemre lehetne fordítani, mindenki boldog lenne. 

Szóval töretlen béremelkedés ide vagy oda, a magyar embereket megint sikerült átverni. Na ezért lenne már nagyon időszerű leszoktatni a teljes szereptévesztésben közlekedő miniszterelnököt arról, hogy akkor méltóztasson válaszolni kérdésekre, amikor úri kedve úgy tartja. Főleg azért, mert nagyjából minden, amit az elmúlt tizenöt évben összevergődött, hogy megmutassa Brüsszelnek, a végén mindig a magyar embereknek fájt.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább