Nem mondok vele újat, de kikerülni sem tudom: folytatódik a doktorminiszterelnök uraság one man show-ja, tulajdonképpen ezzel kelünk, ezzel fekszünk és ez így lesz még csütörtökig, ha nem hazudott. Pontosabban vele kelünk és fekszünk, mert némi tanácstalanság és idétlenkedés után megint rajta van a fókuszpont, és sokkal kevésbé az áradó Dunán. Nem is jöhetett volna jobbkor ez a természeti katasztrófa számára, mert most aztán minden nyolcadrangúvá redukálódott az országban, ami amúgy eddig sem élvezett prioritást. Kicsit tényleg olyan, mintha az eddigi gondok és súlyos problémák, amelyek mindig is magasabban tetőztek az árvízi tutajos okos fejénél, mostanra eltűntek volna. Nagy politikai potenciál van ebben a szerencsétlenségben, mert az ár ugye hamarosan elvonul, minden – nem csupán a víz – visszatér a régi medrébe, neki viszont marad némi nem remélt dicsőség. Egy olyan pillanatban jött ez jól neki, amikor minden irányból rohad minden. Semmi mást nem fogunk hallani, mint hogy ő többes szám első személyben megoldotta, legyőzte, földre vitte, puskavégre kapta az árvizet, mindenkit megmentett a vízbe fulladástól, ingó és ingatlan vagyona megsemmisülésétől. Azt se tartom kizártnak, hogy felszólítja majd a biztosítókat, hogy rendezzék azoknak a kárát is, akiknek egyébként nem is lehetett biztosítása, mert olyan helyen építkeztek, vagy vettek házat, ami ártérben helyezkedik el.
Távol álljon tőlem, hogy ötleteket adjak, de a járvány idején is láttunk már ilyet. Mindenki erején felül viselte a terheket, egyedül a kormány nem, az kufárkodott, kereskedett a nyomorúságon, betegségen, halálon, Futsal-Készpénz Péter közbenjárásával egyenesen nyerészkedett rajta. Sőt, az inflációs tigrissel vívott csatában sem volt ez másképp: nem ők spóroltak saját magukon, nem ők loptak törvényesen kevesebbet, a kereskedőknek kellett árrés nélkül értékesíteni a portékáikat, amelyeket ezek hatósági ár alá vontak. Ugyanezt kellett tenniük az üzemanyag kereskedőknek, akiknek veszteséget kellett elkönyvelniük, mert a közgazdasági zsenik kitalálták, hogy mekkora nagy megmentők ők. A végén aztán téglaporosra döngették a mellkasukat, hogy ugye milyen fasza intézkedéseket hoztak, ugye hogy jár a taps, a virágeső és a visszatapsolás a hatalomba. Hasonlóképpen jártak el a multikkal, a bankokkal, a gazdaság számos szereplőjével, akik mind megtisztelve érezhették magukat, hogy a drága jó kormány helyett jótékonykodhattak. Amely drága jó kormány learatta a babérokat, a cumit meg bedugta mindenki más szájába.
A mai produkcióját még nem láttam, de azt igen, hogy tegnap reggel 6:30-kor vizenyős szemmel magyarázta egy propagandavideóban, hogy mi is az operatív törzs, mi a feladata, miközben valójában népi kioktatást tartott az ő primitív szájbarágó stílusában. Hogy van a törzs, értsd testrész, aminek van keze meg lába meg feje, azok a fővezetők, ő meg a legfőbb vezető. Vagy valami ilyesmi. Gondolom, hogy ezt az operatív törzset a katonai szakzsargonból emelték át annak idején, ő pedig nagyon szeret katonásdit játszani, úgyhogy megint testhez áll a feladat. Ha valakit érdekel esetleg: katonai dimenzióban a katonai szervezetek életének elválaszthatatlan része a törzs, a végrehajtó alegységek alsó szintjeitől a felsővezetésig. Ebből kiindulva jó nagy marhaságokat bírt megint hadoválnia korán reggel, mert ugye nem mindegy, hogy véres párbaj, vagy páros vérbaj, vagy tengeri csata csúcspontja, vagy Csengeri tata púpcsontja. Ebben az esetben, mivel tudjuk, kivel állunk szemben, különösen kell figyelnünk arra is, hogy nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik, vagy hülye okoskodik. Szerintem megint az utóbbival állunk szemben, bár azt el kell ismernem, hogy a fontoskodással most sincs probléma.
Feltűnt az is, hogy a még táblán maradt kevés nőügy közül Vitályos kormányszóvivőt is cipeli magával mindenhova (bár a másik primadonna, Czunyiné is fel-feltűnik a propagandaanyagokban), aki mint a Tanú című filmben Pelikán elvtárs kutyája, szorgalmasan kíséri a főnökét. Bocsánat, a törzs fejét. Aki elméletileg Pintér Sándor, ám mégis mindig mindenhol Orbán hajszolja a katasztrófát. Mindegy. Ennek az egész színházi műsornak az alávalóságát pontosan le lehet mérni az említett asszonyságon, aki a legtrendibb ruházatban pózol a kamerák előtt (szó szerint pózol), ha kell beszól az ellenségnek, ha kell, lapátot forgat a kocsi hátsó ülésén, és közben rendületlenül tolja a propaganda monológjait.
A gátakat megerősítettük, a homokzsákok a helyükön, őrszemek a Duna minden pontján. Egy a célunk: megvédjük a Dunakanyarban élőket!
Értjük. Megint ti védtek meg mindenkit, mert ott rohangáltok egy stábbal minden településen és védekezési ponton, ha ti nem lennétek ott a díszkíséretetekkel fizikailag is, akkor valószínűleg már rég elöntötte volna az egész országot az ár. Szerencsére nem így történt, bár nem tudom, ebben mekkora szerepe volt a mindentől függetlenül Sulyok nertársnak és államelnöknek, akit beöltöztettek katonai gyakorlóba, és az Independence Day című filmet meghazudtoló dresszkódban vonult valahol Pilismaróton. Egyébként ebben a tisztségében ő a Magyar Honvédség főparancsnoka, nem Júdás, de ez is mindegy, nem számít itt már semmiféle látszat. Gondolom, szóltak neki, hogy Tamás bátyja, meg kéne már jelenni a gáton, mert nemsokára nem lesz jó háttér a fotózáshoz és videózáshoz, úgyhogy ha már te vagy a bábállamfő, legyél oly kedves, erőltesd meg magad.
Bár lehet, hogy azért csúszott a pártpolitikától magát távol tartó Sulyok jelenése, mert a legkevesebben a honvédségtől voltak jelen mostanig a gátakon, a többség civil és vízügyes volt. Szerintem a csávónak lövése nincs, hogy miként működik a katonaság, olyan fejet vágott a videókon, mint aki most hallja először az olyan szavakat, hogy dandár, alegység vagy tartalékos.
Frank Drebin hadnagy (Leslie Nielsen) se tudta volna jobban eljátszani ezt a szerepet, aki rendre összejárta a bűnügyi helyszíneket, és olykor véletlenül a letakart áldozatok holttestére is ránézett. Sulyok szemmel láthatóan azt sem tudta, hol van, mit kellene kérdeznie vagy mondania, nem tudta, ki kicsoda. – Most akkor tizenkétóráznak? – Nem, nyolcórázunk.
Jól van na, csak haladjunk már, mert kihűl a borsófőzelék húsleves a Sándorpalotában. Kínosan feszengve, abban a buta napszemüvegben játszotta az eltévedt katasztrófaturistát, rossz volt nézni. Inkább maradt volna otthon, mert szerintem többet ártott, mint használt a jelenléte. A legszebb pillanatot az a videó örökítette meg, amelyen egy Svejk kinézetű katonával társalgott Novák Katalin utódja:
– Erőt, egészséget!
– Erőt, egészséget!
– Mi a helyzet?
– Köztársasági elnök úrnak jelentem…stb…
Szerintem szegény pali egy napig tanulta ezt a jelentést, el ne rontsa, nehogy lefokozzák, de szemmel láthatóan nem ő volt zavarban, hanem Sulyok, aki szerintem azt sem tudta, miről beszél a dagi parancsnok. Mindegy is, a lényeg, hogy 2 nap alatt 11 posztot rakott ki az oldalára ezzel letudva a kötelező köröket, eleget téve hazafias kötelezettségének. Ja, hogy az ellenzék legnagyobb pártjának vezetőjével szóbaállni sem hajlandó a nemzet egységének kifejezője? Az nem fontos. Mi a fasz lenne itt, főparancsnok úr, ha megtámadnának minket? Mit mondana? Megkérdezné, hogy mi a helyzet? Vagy hogy szétlőttek már minket? Akkor jó. Erőt, egészséget!
Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.