VENDÉG

Blaszfémia

Az úgy kezdődött, hogy véletlenül belefutottam egy gyerekkori ismerősöm posztjába, aki sajnálkozását, döbbenetét és megrökönyödését fejezte ki Bese atya önmagát mentegető nyilatkozata kapcsán, de mindenkinek felhívta a figyelmét arra, hogy nehogy véletlenül elforduljanak az Egyháztól. Az egyik hozzászóló megemlítette, hogy a katolikus egyháznak azért meg kellene újulnia, mire az ismerősöm, aki elkötelezett jobboldali keresztény (stb.) hívő, azt tudta válaszolni, hogy az egyház ezt teszi folyamatosan 2000 éve. Nem akarok kötekedni, de nem tudom nem megjegyezni, hogy 2000 éve nemhogy egyházról, pláne nem katolikusról, de még Jézusról sem beszélhetünk, aki állítólag 30 éves korában, azaz Krisztus születése szerint 30-ban kezdte meg tanítói tevékenységét. A katolikus egyház szereti visszavezetni a történelmét egészen Jézusig, illetve szerintük Péter Apostol jelölte ki Róma első püspökét. El tudom képzelni, ahogy az az ex-adószedő, aki 3-szor tagadta meg a tanítóját/istenét, majd a feltámadás és a Szent Lélek kiáradása újra megerősítette, és azon nyomban elkezd intézkedni Jeruzsálemben, hogy ki legyen a római püspök. Hihető. Biztosan jól ismerte Rómát, na meg az egész világot. Tény, hogy Jézus halála után elkezdtek vallási közösségeket szervezni. Pál Apostol már számos ilyen közösséggel levelezett, de I. Constantinig nem nagyon lehet egyházról beszélni. Róma püspökének kiemelt szerepe pedig köztudottan egy 8. századi hamisítványon alapszik. Ennyit a 2000 évről, de nem is erről akarok írni. 

Az egyház megújításaként is értelmezhető II. Ince pápa rendelete a papi cölibátusról (1119), aminek semmi köze nem volt Jézus tanításaihoz, annál inkább az egyház anyagi és hatalmi érdekeinek védelméhez. Ezzel tudták egyben tartani az egyházi birtokokat. Ha nincs (törvényes) utód, vita sem lehet arról kihez tartozik a birtok. Ez konkrétan azt jelenti, hogy az egyház hajlandóak volt a saját embereinek sok-sok generációját fizikailag és lelkileg megnyomorítani a hatalomért és a vagyonért. Nos, ez azóta is így van, vagyis amikor valakit pappá szentelnek fogadalmat kell tenni, hogy tartózkodik a szexualitás minden formájától, még az önkielégítéstől is. Látjuk milyen sikerrel működik. Először is muszáj titokban csinálniuk, másodszor úgy tűnik, hogy az egyszerűbb lehetőségek felé tolódik el a szexuális vágy, vagyis vagy homoszexuális kapcsolatba kerülnek egymással, elvégre ki értené meg őket jobban, mint az ugyanabban a helyzetben lévő kolléga (Torrentét idézve: verjük ki egymásnak, csak semmi buzulás!) vagy ott vannak a gyerekek, akik még nem sokat értenek az egészből és könnyű ledominálni és megfélemlíteni őket. Ha ez az ára a hatalomnak és a vagyonnak, hát legyen, nem igaz? Ennyit csak el lehet nézni ezeknek a szerencsétlen papoknak! Különben is, mi nem láttunk semmit, nem tudunk semmit, de majd elintézzük ezt az egyházon belül, szóval nincs itt semmi látnivaló, lehet oszlásnak indulni.

Na és ezzel párhuzamosan fut az, hogy szerintük a legmegfelelőbb ember arra, hogy tanácsot adjon a házasélet problémái kapcsán, az a pap. Logikus. A rabbik és a református papok legalább normális családi életet élnek, biztos jókat kettyintenek is alkalomadtán, de egy katolikus pap!? Hát mi francot tudhat az életről? Még a megélhetéséért sem kell megküzdenie, elvégre az egyháza biztosít számára mindent. Legfeljebb annyit tudhat, hogy amikor seggbe dugta a kollégáját, az kedvesebben nézett rá utána. Végül is, alapnak ez sem rossz. És ez az álszent farizeuskodás megy 900 éve. De ők feljogosítva érzik magukat arra, hogy megmondják mi a rossz, és mi a jó, és hogy is kellene ezt az életet jól csinálni, Istennek tetszően. Hiszen ők tudják mit akar a Jóisten. Persze az belefér, hogy elhajolnak néha, elvégre ők is csak emberek. Ráadásul helyenként meg is tévesztik őket, mint ezt a szerencsétlen Bese atyát. Gondolom csak lehajolt valamiért, és mire észbe kapott, már tövig benne volt valaki. Pedig milyen szépen prédikált mindig… És milyen keményen lépett fel a homoszexualitás ellen…

Szóval van ez a beakadása az egyháznak, hogy csak a gyereknemzésre irányuló szex a jó. Mert ők tudják. Nagy tapasztalatuk van benne. De ha nem, akkor is Isten megmondta már Noénak, hogy sokasodjatok és népesítsétek be a földet. Na igen, akkoriban összvissz egy családról beszélhetünk. Ugyanez a helyzet Ábrahámmal is. A zsidó nép története valójában egy családregény. Naná, hogy a szaporodás volt a kulcs, vagyis a gyereknemzés volt a lényeg. A 10 parancsolat eredeti szövege szerint a 7. pont az volt, hogy ne kövess el házasságtörést. Ez azt jelentette, hogy már akkor is tudták, hogy egy családban felnőtt gyerek nagyobb biztonságban van, és főleg, jobb eséllyel követi apja hitét, mint a bárhol szétszórt fattyak. Ezt a keresztények torzították el úgy, hogy ne paráználkodj! A homoszexualitás kérdése egy olyan helyzetben, amikor egy család fennmaradása a tét, nyilván nem kívánatos dologként van feltüntetve, de nekem nem rémlik, hogy a Bibliában lenne olyan rész, ahol nyíltan el lenne ítélve a homoszexualitás. Attól tartok az ószövetség megírása idején jobban tartottak attól, hogy a pásztorok ráfanyalodnak a birkáikra. A 10. parancsolatban is az hangzik el, hogy ne kívánd felebarátod feleségét, tulajdonát és állatát (szamarát, ökrét), igaz azt mondják, hogy ez inkább a magántulajdon védelméről szól, de azért van egy fura felhangja. Eszembe is jut a Brian életéből kivágott jelenet, amikor a pásztorok perceken át arról beszélgetnek, hogy milyen kis cukik ezek a birkák.

Amikor a bolygónkon több, mint 8 milliárd ember él, és a túlnépesedéssel kapcsolatos komoly problémákkal kell szembe nézni, akkor vajon mennyire valós és reális egy család túlélése és fennmaradása kapcsán hozott törvényekből kiindulni? Szóval meg kellene újulnia az egyháznak?

Ugyan az én véleményem fikarcnyit sem számít, de mindenesetre azt gondolom, hogy első körben meg kellene szüntetni a cölibátust. Már ennek jótékony hatásai lehetnek abból a szempontból, hogy a papok is „emberközelibbek” lennének, és normális családi életet élhetnének. A református papoknak se okozott ez gondot. Igaz, attól még ugyanúgy gazemberkedhetnek, lásd kedvenc református püspökünket, Balog Zoltánt. Ha nem tiltanák a szexuális életet, talán a pedofília mértéke is csökkenhetne az egyházban. Legalább valamennyire levezethetnék a szexuális frusztrációikat! Ha meg gyerekeik is lennének talán nagyobb önfegyelmet tudnának tanúsítani mások gyerekeivel szemben is. Az viszont nem megy, hogy ők majd maguk közt eltussolják. Akit rajtakapnak azonnal át kellene adni a hatóságoknak! Persze tudom, az egyház morális megtisztítása nem egyszerű feladat. Az elején idézett szöveg szerint ugyan ez már 2000 éve tart, de valahogy mégsem jön össze. Pedig volt már itt hiúságok máglyája és puritán terror a’la Savonarola, Luther és társai, meg II. János Pál, és most Ferenc Pápa, de attól még tele van a gardrób Bese atyákkal és álszentséggel a köbön.

És ha már megemlítettem a túlnépesedést, a családbarát politika és a pedofilokat pártoló bűnsegédek védőszentje, Novák Katalin világ körüli (hakni)túrára indult nagy komolyan, hogy új nemzetközi szervezetével megmentse a nemzeteket a kihalástól, és mindenkinek a magyar családbarát politikát mutassa be követendő mintaként, mert az nálunk is milyen jól bevált, csak eredménye nincsen, de kicsire nem adunk. Egyébként van némi igazsága, mert egy-két modern nemzetállamban valóban riasztó mértékű a születésszám folyamatos csökkenése, de ezzel együtt lehet, hogy inkább egy szakemberhez kellene fordulniuk. Amúgy a jelen tendenciák szerint Afrikában, Indiában, Dél-kelet Ázsiában, Latin-Amerika egyes országaiban még mindig elképesztő a népességrobbanás, ami továbbra is a túlnépesedés felé billenti a mérleget. A klímaváltozás fokozódása afelé mutat, hogy ezek közül rengeteg helyen válik egyre élhetetlenebbé a környezet, és ezek az emberek valahol majd élni akarnak. Előre szólok, hogy lesznek köztük nem keresztények, sőt még homoszexuálisok is. Érdekes lenne megnézni egy olyan statisztikát, hogy vajon nincs-e összefüggés a túlnépesedés és a homoszexuális hajlammal születettek aránya között (csak egy ötlet). És eszembe jut Kurt Vonnegut megjegyzése még az 1960-as évekből, amikor is azt írta, hogy akkor 3 milliárd ember élt a Földön, de az előrejelzések szerint az ezredfordulóra megduplázódik. Ez be is jött. Maga a megjegyzés pedig az volt, hogy „gondolom, mindenki méltóságban szeretne élni.” Ez viszont nem jött össze. Így megy ez.

Az elmúlt 50 évben többet változott a világ, mint az elmúlt kb. 500 évben, különösen a technológia terén. Tényleg 2000 éves sztorik alapján kellene vezetnünk az életünket? De legalább azok, akik ezt vallják betartanák vagy követnék ezeket a tanításokat. De ezt látjuk? Én nem. Leginkább álszentséget, bigottságot, hatalom- és pénzéhséget látok. Ne felejtsük el, hogy a Katolikus Egyház a mai napig a világ talán leggazdagabb szervezete! Úgy tűnik az nem igazán zavarja őket, hogy konkrétan csökken a hívőik száma, mert ami érdekli őket, az az, hogy elég pénz jöjjön be a kasszába. Legalább adakoznak, segítenek, Jézus tanításai alapján? Biztos van pár egyedi eset is, ami ilyen, de nagy általánosságban, ha tesznek is valamit, azt mások pénzéből teszik. A mi adóinkból, a hívők dézsmájából és adományaiból, és természetesen mindenért pénzt kérnek, legyen szó temetésről, keresztelésről, házasságkötésről, bármi is legyen, te fizess érte. Gyakorlatilag 1000 éve élősködnek rajtunk. És persze nem fizetnek adót. Szerintem ezen is változtatni kellene. És mit szóljunk ahhoz, hogy az állam már üzleti vállalkozásokat is az egyház nevére írat (szállodák, sportközpont, stb.) Na azok után pláne adózniuk kellene! Gyakran eszembe jut az egyház kapcsán a Keresztapa 3, ami ugyan a fantázia szüleménye, de akár dokumentum filmként is értelmezhető, ami szépen bemutatja az egyház sötét ügyleteit, az összefonódásukat a maffia családokkal.

És biztos sok más dolgokon is lehetne változtatni, például valahogy ki kellene szűrni a pedofil hajlamú jelentkezőket, de ahhoz feltehetően pszichológus is kellene, márpedig az egyház nem igazán hisz a pszichológiában, gondolom egyfajta konkurenciát látnak benne. Persze az is fontos lenne, hogy az egyházak távol tartsák magukat a politikától, de ez aztán végképp elképzelhetetlennek tűnik.

Végül ismét csak Vonnegutot idézném, aki egy idegen lény szemszögéből vizsgálja a kereszténységet, és azt a kérdést teszi fel, hogy vajon a szeretet vallása hogyan vezethetett ennyi háborúhoz, gyilkossághoz, kirekesztéshez és gyűlölethez. Az evangéliumok tanulmányozása során arra a következtetésre jut, hogy azok rosszul vannak megírva. Szerinte az lett volna a jó megoldás, ha Isten közvetlenül Jézus halála előtt fogadja fiává Jézust, mert az eredeti szöveg tanulsága csak annyi, hogy ne baszakodj olyanokkal, akiknek jó kapcsolata van a legfelsőbb szinteken.

CHF.Scarface

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább