Kicsit koros, kicsit potrohos, de azért megpróbálja. Mit veszíthet? Ha nem próbálkozik, akkor már vesztett is. Állítólag szorgalmasan gyúr, emelgeti a kettlebellt meg az avokádó-lattés bögrét, és talán a szabóját is lecseréli valakire, aki kevesebb harmonikával tudja elfedni az átmenetet a focistaláb meg a pókhas között.
Ezen sorok miatt akadt ki a Magyar Nemzet propagandistája, aki hazugságot, aljasságot és cinikus gonoszságot vélt felfedezni ebben a kijelentésben. Arról beszél ez a drága ember, hogy ennél már nincs lejjebb és arról, hogy ez a baloldal lényege. Nos, a fenti sorok nyilvánvalóan nem festenek egy túlságosan hízelgő képet Orbán Viktorról és kinézetéről, de véleményem szerint ilyet nehéz is lenne festeni. Nem azért, mert a miniszterek elnöke valóban igencsak túlsúlyos – ez nyilván az ő problémája, nem a miénk -, hanem azért, mert nagyon sokszor igénytelenül képes megjelenni különféle rendezvényeken úgy, hogy ő egyébként az országot képviseli külföldön. Valóban úgy néz ki sokszor, mint egy töltött zokni. És igen, lehet azt mondani, hogy bárcsak ez lenne a legnagyobb problémánk, és ne azért gyűlölnék sokan Orbánt, mert tönkretette az országot. Lehet, hogy a gyűlölet ilyen formában egy erős kifejezés, de vannak nem kevesen olyanok, akik konkrétan miatta és az ő tevékenysége miatt hagyták el az országot, talán örökre.
Orbán egy egészségtelen, igénytelen ember képét festi meg, ami véleményem szerint nem fér bele egy miniszterelnöknél. És ez nem azért van, mert kövér, mert ettől simán lehet bárki elegáns és akár egészségesnek is nézhet ki, hanem azért, mert Orbán egyszerűen igénytelenül néz ki. Most felemelt egy pár súlyt és arról beszél, hogy le fog dobni egy pár kilót, ami egyébként dicséretes, de ettől még nem lesz egy szerethetőbb, tisztelhetőbb ember. Ugyanaz a hazug, enyveskezű rossz ember lesz, aki 14 év alatt ellopta milliók jövőjét. Persze az egy jó irány, hogy fogyásával azt üzeni a magyaroknak, hogy az egészséges életmód egy követendő példa, de ez alapvetően akkor sem fog változtatni azon, ahogy ezt az országot képviseli. Lehet tehát, hogy a fenti sorok nem a legkedvesebbek, de azért egy miniszterelnöknek és propagandájának kötelessége elviselni a kritikát.
Már csak azért is, mert Bayer Zsolt álmából felkeltve is sokkal undorítóbb, durvább dolgokat képes mondani szinte bárkiről, akivel nem ért egyet. És Bayer egyáltalán nem az egyetlen, aki erre képes, hiszen van egy olyan bármikor harcba hívható reakciós csapata a propagandának, akik nem restek mindenféle minősíthetetlen szavakkal becsmérelni mindazokat, akik a kormány számára elfogadhatatlanok. Akár tizenéves fiatalokat is gusztustalan megjegyzésekkel illetnek és arról beszélnek, hogy jobb lenne, ha eltakarodnának ebből az országból. De az persze belefér, hiszen a sajátjaik – Bayer Zsolt ráadásul ugyanabba a Magyar Nemzetbe ír, ahol ez a sértődött iromány megjelent -, tehát a „kritika” elfogadható. Véleményem szerint nem, semelyik fél részéről. A Népszava cikkének fenti részlete sem feltétlenül az, de nagyon más egy miniszterelnökön viccelődni, mint egy nem közszereplőnek számító, semmilyen hatalommal nem rendelkező fiatalon.
Véleményem szerint a fenti idézet még ha nem is a legkulturáltabbak egyike, azért messze nem hozható összefüggésbe a közbeszéd lealjasításával. Én a fentinél csak sokkal durvább megjegyzéseket láttam számtalan politikusról, közszereplőről és nem közszereplőről egyaránt, amelyeknek mindegyike hozzájárult ahhoz, hogy ma ott tart a közbeszéd színvonala, ahol. Amikor a Fidesz ellenzékben kapálódzott, messze nem volt ilyen állapotban a közbeszéd, ami véleményem szerint annak is a bizonyítéka, hogy annak megváltozásáért pont a jelenleg is kormányon lévők és az ő propagandájuk a felelős elsősorban. Ki kezdett el hazaárulózni? Ki volt az, aki ellenségképet faragott minden, a kormány politikájával egyet nem értő emberből? Ki kezdte el a közmédiát arra használni, hogy másokat lejárasson és becsméreljen? Ki kezdett el viccesnek egyáltalán nem nevezhető neveket aggatni bizonyos politikusokra? Az tény, hogy az ellenzék egyes pártjai csatlakoztak ehhez és a Fidesz fegyverét használták fel, de a történetet akkor sem ők kezdték.
Orbán túlsúlyos, ezen nincs mit vitatkozni, mint ahogy az is igaz, és az az igazán fontos, hogy igénytelenül néz ki, és sokszor úgy jelenik meg más vezetők között az országot képviselve, mint valami utolsó tuskó. Nem azért, amit hord, hanem ahogyan azokat a ruhadarabokat hordja. A pénz ugyanis nem jár együtt automatikusan sem igényességgel, sem pedig jóízléssel, sőt. Elég csak ránézni az általunk kitartott NER figuráira, akik ugyan luxusautókkal járnak, luxus táskákat és ruhákat hordanak, mégis suttyóknak néznek ki. Ezek a felkapaszkodott senkik ugyanis nagyon sok esetben nem dolgoztak meg azért, amijük van és talán pont emiatt nem is tudják azt büszkén viselni. Azok a ruhadarabok és luxuscikkek a mi pénzünkből vannak, és ezt ők is tudják, még ha nem is mondják ki soha.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.