November 6,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Point of no return

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,061,917 forint, még hiányzik 1,938,083 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Közel a pont, ahonnan Magyarország már nem tud visszafordulni”

– mondá kengyelfutó MiPetink pár napja Bukarestben, ahol éppen elmélyítette a magyar-román barátságot, ami amúgy ránk is fér, hiszen a nagyfőnök minden nyáron beszól valamit román barátainknak Erdélyben, azaz Romániában (ha lenne a románoknál is szuverenitásvédelem, akkor ők is már rég a Magyarországról érkező pénzek miatt hőbörögnének, de úgy tűnik a románok okosak, és legfeljebb rajtunk röhögnek, amiért Romániába öntjük a pénzt, miközben az anyaország lepusztul). Minden idők legvagányabb, legnagyképűbb és legtehetségtelenebb külügyminisztere amúgy nem e barátság miatt utazott a román fővárosba, és a fenti idézet se erre vonatkozik, hanem az új zöld-energia együttműködés végett, Azerbajdzsán, Georgia és Románia között. (Csak mellékesen: mióta lett Grúzia Georgia magyarul? És akkor most a grúzok valójában georgiaiak? Ha már itt tartunk, a makedónokból is hogy lettek macedónok? Na mindegy!)

A témának sok aspektusa van, de kezdjük a tényekkel: létre fognak hozni egy azeri-grúz-román-magyar vegyes vállalatot, ami az azeri szélerőművekben, illetve a grúziai vízerőművekben termelt energiát szállítja Romániába és Magyarországra, illetve feltehetően Bulgáriába is. Ennek keretében 2028-29-re Romániában megépítenek egy magasfeszültségű áramvezetéket a Fekete-Tengertől a magyar határig, illetve egy 1100 km-es tengeralatti vezetéket. 2025-re egy megvalósíthatósági tanulmány is elkészül. A résztvevők terve szerint a projekt finanszírozásába majd az Unió is beszáll.

Tulajdonképpen ez egész jó ötlet. Végre zöld energiában és diverzifikációban kezdtek el gondolkodni. Ráadásul, ahogy MiPetink mondja, az azeri szél- és a georgiai vízenergia a világ legzöldebb energiája (supergreen!). Márpedig ha ő azt mondja, akkor biztos úgy is van. Ennek ellenére azért kíváncsi leszek arra a megvalósíthatósági tanulmányra, főleg mivel a tengeralatti vezeték lefektetése biztos nem egyszerű, és ki tudja, mikor lesz kész, és még ha a szárazföldi vezeték el is fog készülni 2028-29-re, ami lehet, hogy meg is lesz, elvégre ez a rész a románokon múlik, de vajon a Magyarországi vezeték mikorra lesz meg és mennyire lesz túlárazva, hiszen nyilván majd a Mészáros-Tiborcz és társai lesznek a kivitelezők. Talán 2038-ra vagy netán 2068-ra? Talán ez is kész lesz, mire Paks megépül.

A nyilatkozatból ítélve, ez egy baromi drága beruházás lesz, Szijjártó szándékai szerint még a Guinness Rekordok könyvébe is be fog kerülni (nem tudom, mi lehet ennél infantilisebb, mármint annál, hogy egy külügyminiszter erre hivatkozik), szóval már most, jó előre be is mondják, hogy készülj, Brüsszel, mert erre is le akarunk húzni titeket, főleg mivel évek óta a diverzifikációról papoltok. Pedig tudják, hiszen másról sem lehet hallani-beszélni őket, mint hogy Brüsszel tök szemét. Direkt velünk. De azért próbáljuk meg, hátha sikerül! 

Persze a hívőket feltehetően nem zavarja meg, hogy eddig úgy hallották, hogy csak az orosz gáz és kőolaj jó nekünk, mert ez biztosítja számunkra az olcsó energiát. Arról nem beszéltek, hogy soha ilyen drágán nem vásároltunk még energiahordozókat, valószínűleg senki más sem, ami egyrészt azt jelentette, hogy az eleve rossz gazdasági helyzetben, és az eleve elcseszett pénzügyi politikánk végett, ezzel még jobban felturbózták az inflációt, amit persze Brüsszelre kentek, lásd szankciós, illetve háborús infláció (azóta már azt is hallottam, hogy a szemét kereskedők a hibásak, akik az indokoltnál jóval magasabb haszonkulccsal kezdtek dolgozni (itt emlékeztetnék a 2010 évek rezsicsökkentésnek hívott átverésére), másrészt ezzel támogattuk Oroszország háborús agresszióját. Erre mondták azt, hogy nem hagyják, hogy a magyar emberekkel fizettessék meg a háború árát. Most, hogy az ukránok nem akarják meghosszabbítani Barátság vezetékre vonatkozó szerződésüket, vagyis nem fog jönni semmi az oroszoktól, oda a barátság, és erre rögtön megkapjuk szemrebbenés nélkül azt, hogy az Orbán kormány valójában mindig is a diverzifikációra törekedett. Ebből jön most az az új kifejezés, hogy energiaszuverenitás. Éljen a kormány nyelvújító munkája!

Hasonló a helyzet a zöld-energia favorizálásával. Eddig a zöld, azaz a megújuló energiaforrások, a klímaváltozással és a környezetvédelemmel egyetemben, a zöldek és a libsik hisztije volt, aztán most egyszerre csak kiderül, hogy ők mindig is a zöld-energiában hittek. Na persze, már egy jó ideje léteznek támogatások napelemek lakóházakra való felszerelésére, természetesen uniós forrásokból, de emlékszünk a sok baszakodásra is, hogy mennyit, milyen áron, milyen elszámolási ciklusban, a lényeg, hogy az MVM minél jobban járjon. Sőt, emlékszem ez a téma felmerült már a 2010-es évek elején, közepén, amikor is az azóta szinte belső ellenzékbe vonult koszorús költőnk, L. Simon László még nagy okosan azt tudta mondani, hogy a napenergia azért nem jó, mert mi éjszaka is akarunk áramot használni. Állandóan azzal jöttek, hogy a tárolás és a tároló kapacitás a probléma. Szóval ha időben észbe kapnak, akkor már tíz évvel ezelőtt is belekezdhettek volna napelemfarmok, illetve szélkerekek és tárolók telepítéséhez, mondjuk a környezetszennyező akkumulátorgyárak helyett, akkor nem jelentett volna ekkora gondot az úgynevezett háborús-szankciós infláció sem, ráadásul erre a nagyszabású projektre se lennénk rászorulva.

És akkor visszakanyarodnék a címhez. De tényleg, mi ez a nagyzolós duma? Hogy innen már nem lehet visszafordulni, azt régóta tudjuk. Meg azt is, hogy előre megyünk, nem hátra. Lehet, hogy már a magánnyugdíj-megtakarítások lenyúlása után sem volt visszaút. Annak idején azt ígérték, hogy mindenkinek név szerint lesz nyilvántartva, szóval senkit nem fog kár érni. De sikerült? Ha jól tudom, azóta sem. Csak egy-két ilyen rosszindulatú barom, mint én hozza fel ezt mind a mai napig. És persze a sort lehetne folytatni oldalakon át a kegyelmi botrányig, illetve a mostani meleg-papi-orgiákig. Vajon volt olyan pont, ahonnan még vissza lehetett volna fordulni? Ez a rendszer konszolidálását jelentette volna, de Orbán erre képtelen. Neki mindig tovább kell hergelnie a népet valamilyen képzelt ellenség ellen, teljesen mindegy, milyen baromságokkal, a lényeg, hogy a valós problémák ne érdekeljék őket. Én pedig már álnaivan azt hittem, hogy a nagy ember tusványosi beszéde óta átléptünk a lehetőségek korába, erre a kakadu megint a veszélyek korára hivatkozik. Kicsit szét vannak esve az elvtársak, legalábbis régebben jobban sikerült a mondanivalóik összehangolása.

Szóval ez a zöldenergia-projekt igazán progresszív, és akár örülhetnék is ennek a fordulatnak, de megszólal bennem a libsi vagy a keresztény elégedetlenség, azaz nekem még ez sem jó, de hát mit tudok tenni? Eddigi tapasztalataim alapján ebbe is csak azért kapnak bele, mert azt gondolják, hogy megint csak jó sok pénzt tudnak zsebre tenni majd belőle. Ezek a nagyszabású projektek mindig erről szólnak. Minden más csak a szokásos süketelés, politikai PR és marketing, és mint mindig, ezúttal is csak a jövő ígérete marad, hogy majd egyszer milyen jó is lesz nekünk. Én is tudni vélem mikor lesz jó nekünk. Amikor majd mind a rács mögött lesznek, amikor már elfelejthetjük őket. 

CHF.Scarface

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.