NEHAZUGGY

Helyrehozhatatlan károk

Lázár Gergő | Szeptember 3, Kedd | 18:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,501,960 forint, még hiányzik 498,040 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem tudom, még hány és hány bizonyíték szükséges ahhoz, hogy az emberek végre elhiggyék; a Földünk megóvásához nem más kell, mint hogy ne szipolyozzuk azt ki. Számtalan példa van arra, hogy ha hagyjuk, hogy a természet visszavegyen bizonyos területeket, akkor nem csak a természetnek, de nekünk is jobb lesz. Emlékezzünk csak vissza, hogy a Covid idején mindenki rácsodálkozott arra, hogy évek, évtizedek óta nem látott állatok tértek vissza olyan helyekre, ahol nem megszokott a jelenlétük. Noha a velencei delfin története – és más állatok híre – is tévesnek bizonyult, aki a Covid idején járt a szabadban, rácsodálkozhatott arra, hogy mókusok, madarak tértek vissza és nem autóktól, hanem állatoktól váltak „hangossá” a városok. Miközben az ember egyre nagyobb és nagyobb területeket pusztít azért, hogy oda vagy építkezzen, vagy mezőgazdasági területeket hozzon létre, addig állatok százai tűnhetnek el ezzel örökre.

Ki ne akarná, hogy szebb és élhetőbb legyen a környezetünk? Igen ám, de sokszor az emberek nem akarnak ezért akár pénzügyi hátrányokat is vállalni. Ők olcsón akarnak termékeket vásárolni a boltban – ezzel magyarázható a pálmaolaj iránti elképesztő kereslet –, és ameddig nem látják az emiatti pusztítást, addig nem nagyon érdekli őket. Brazíliában az Amazonas egy jó részét napi rendszerességgel irtják, hogy helyére szója és más ültetvények kerülhessenek, amely lehet, hogy pénzügyileg jó egyes embereknek, de hogy a környezetnek nem az, az egészen biztos. Az Egyesült Királyság a Brexitet követően létrehozott egy olyan sémát, amelynek értelmében a termelőket nem büntetik, hanem díjazzák azért, ha hagyják a területeik egy részét visszavadulni. Ennek köszönhetően baglyok, sasok és más egyéb állatfajok kezdtek el visszatérni, hiszen van hol leszállniuk, fészket verniük és létezniük.

Igen ám, de úgy tűnik, hogy pénzügyi okok miatt – az új baloldali kormány szerint túl drága ez a séma – ezt a rendszert eltörölhetik, ami beláthatatlan károkkal járhat. Mert sok gazdálkodó élvezettel vadított vissza bizonyos területeket, de ha ezentúl ez azzal jár, hogy vékonyabb lesz a pénztárcájuk, akkor kétszer is meg fogják gondolni, hogy ekként tegyenek-e. Pedig végre sikerült a változás magját elültetni, erre pénzügyi indokok miatt ezt a magot el kívánják tiporni. Pedig egy olyan korszakban élünk, amikor jól láthatóan melegszik a Föld, és ennek eredményeként nem csak a mi életünk vált egyre elviselhetetlenebbé, de az állatoké is. Egyes fajok vadászterületei teljesen eltűnnek, ezért vándorolni kénytelenek, ami miatt sokan megrettennek és válaszként nagy számban irtani kezdik ezeket az állatok. Pedig a változás okozói nem az állatok voltak, – ők szívesen maradtak volna ott, ahol voltak -, hanem ismételten az ember.

Egy ilyen időszakban olyan kormányokra van szükség, amelyek képesek előteremteni az anyagi feltételeit annak, hogy visszatérjünk a környezetünkre kevésbé káros módszerekhez és díjazzuk azokat, akik ezt az utat választják. Még több erdőre, rétre, lápra lenne szükségünk, hogy az állatok nyugodtan létezhessenek, ezzel rendben tartva az ökoszisztémát. Mert bárki bármit is gondol, ezen állatok eltűnésével mi is eltűnnénk a Föld színéről. Méhek, vagy épp bogarak nélkül nincs élet ezen a Földön, és elég pár faj kihalását elérni, máris visszafordíthatatlan következményei lesznek a változásoknak. Egyfajta dominó-szerű pusztítás menne végbe, amelyet már akkor sem lehetne megállítani, ha azt valóban akarná is az emberiség. Most az a fontos, hogy az a bizonyos első dominó ne dőljön el. Viszont ha nem változik meg a kormányok hozzáállása a dolgokhoz, akkor teljesen mindegy, mivel próbálkozik a halandó ember, hiszen nem egy-két mezőgazdász lesz az, aki megváltoztathatja az emberek mentalitását, ezt a kormányoknak kell előidézniük.

Manapság sok helyen egyre kevésbé lehet baglyokat, denevéreket, ragadozó madarakat látni, mivel a vadászterületük lassan, de elkezdett fogyni. A városok növekedésével pedig a helyzet csak egyre romlik. Persze erre lehet mondani, hogy de hát valahol élni kell, meg egyébként is folyamatosan növekszik a Föld populációja, de véleményem szerint a gond nem ezzel van, hanem azzal, hogy a természet egyre kevésbé jelenti az átlagember életének részét. Egyre inkább az aszfaltozott utak és terek válnak a normává, és sokan ma már nem a természetben sátoroznak, hanem teszem azt egy olyan kempingben, ahol lebetonozott területek vannak, hiszen elkényelmesedtünk. Nyilván ez csak egy picike része az egésznek, de az attól még igaz, hogy manapság egy gyermek megretten egy vadon élő állat látványától, hiszen ahhoz már egyáltalán nincs hozzászokva. Egy gyermek ma már maximum az állatkertben lát olyan állatokat, amelyeket még az én gyermekkoromban is lehetett látni.

Őz, szarvas, nyúl, vagy épp mókus látványa válik szinte különleges dologgá, miközben ezek az állatok körülöttünk élnek, szabadon. Én emlékszem olyan esetre – mert a saját szememmel láttam -, amikor az apuka felkapta a gyermekét, mert szerinte a mókus megharapja, vagy épp az általam tanított gyermek azt mondta, hogy a cápa egy gonosz állat és embereket eszik. A természetellenesség már a nevelésben is meglátszik, ami véleményem szerint olyan generációkat fog létrehozni, ahol szinte megszűnik a kapcsolat az ember és a természet között. Pedig ha valami csodálatos ebben a világban, történjék bármi is, az bizony a természet és a benne élő állatok. Ezt nem lehet mesterségesen létrehozni, ezért ha azt tönkretesszük, már soha nem hozhatjuk helyre.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!