NEHAZUGGY

A mások gyereke, családja, egzisztenciája pedig senkit nem érdekel

Tamás Róbert | Szeptember 4, Szerda | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,501,960 forint, még hiányzik 498,040 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok! Soltész Miklós nyilatkozott egyet tegnap reggel, és természetesen nem maradhatott ki az interjúból a Kossuth Gimnázium felmentett igazgatója sem.

Én erről csak azt tudom mondani, hogy sajnálom, amiért az igazgató úr nem fogta fel, hogy egy politikai hecckampány részévé válik, és nem pedig a gyermekeket akarja hosszú távon szolgálni. Lehet rövid távon sikereket elérni azzal, hogy az ember azt mondja, őt nem érdekli a jogszabály, így felülkerekedhet azon. Ha hasonló intézkedés csak Magyarországon lenne, akkor azt mondanám, lehet, hogy igaza van. (Index)

Majd pedig Soltész felsorolja, melyik más országokban van hasonló rendelkezés. Azt sajnos elfelejti megemlíteni, hogy minden más országban megmaradt az oktatás autonómiája, és ha úgy dönt egy iskola vezetője, vagy saját területén egy pedagógus, hogy valamit máshogyan csinál, mint a központi irányelv – például más könyvekből, más módszerekkel tanít -, abba senki nem ugathat bele. Ezért nem rúgják ki az állásából. A sajnálkozásához azonban csatlakoznék Soltésznak. Mélységesen sajnálom, hogy ez egy olyan ország lett, ahol a tanszabadság nyomokban sem létezik, ahol a pártközpont utasításaival való szembeszegülés azonnali, súlyos büntetéssel jár, és ahol egy városgazdász üzemmérnöki oklevéllel mindenhez is lehet érteni, amint államtitkárrá nevezik ki az embert. Azt külön sajnálom, hogy Soltész Miklós veszi magának a bátorságot, és lehülyéz egy saját erejéből szeretetnek és tiszteletnek örvendő vérbeli pedagógust, aki már akkor ezt az iskolát igazgatta, amikor az államtitkár úr egy kis kft. kereskedelmi vezetőjeként végzett – valószínűleg utoljára – hasznos munkát. Sajnálom, hogy ebben az országban meg lehet ezt tenni, hogy itt a földbe lehet taposni egy olyan vérbeli pedagógust, aki fiatalok ezreit segítette hozzá ahhoz, hogy kibonthassák a szárnyaikat, hogy el akarják érni az elérhetetlent, hogy küzdjenek a céljaikért és bízzanak magukban. Sajnálom, hogy egy értéktelen, bármikor bárkire lecserélhető kis államtitkár sajnálhatja azt az embert, akit csak tisztelnie lenne szabad. Őszintén, tiszta szívből sajnálom, mert ez az eset olyan pontosan rávilágít az ország állapotára, mint egy műtőben a lámpa arra a területre, amit ki kell vágni ahhoz, hogy a beteg élhessen, gyógyulhasson.

És maradjunk is a kormány hihetetlen törvénytiszteleténél. Miközben az államtitkár azon hőbörög, hogy egy iskola igazgatója úgy hitte, rendelkezik annyi szabadsággal az oktatási rendszeren belül, hogy önálló döntést hozhasson az általa vezetett intézményben, a kormány másként gondolkozik azokról a szabályokról, sőt, bírósági döntésekről, melyeket nem ő erőltet másokra, hanem a magyar kormányra vonatkoznak.

Az Euronews jelentése szerint a magyar kormány nem fizette meg a 200 millió eurót határidőre, így a Bizottság most egy újabb felszólítást küldött, szeptember 17-i határidővel. Amennyiben Magyarország továbbra sem fizet, Brüsszel aktiválja a „beszámítási eljárást”, és levonja a bírság összegét az országnak járó uniós forrásokból, amelyek egy része már jelenleg is be van fagyasztva a jogállamisági problémák miatt.

Azt a magyar kormány már többször jelezte, hogy nem hajlandó kifizetni az egyszeri, 200 millió eurós és a napi 1 milliós bírságot. (24.hu)

A két ügy között az a különbség, hogy a gimnázium igazgatója a saját karrierjét kockáztatta – a hatlom pedig haladéktalanul derékba is törte – a döntésével, a magyar kormány azonban az egész országot sodorja veszélybe azért, mert Orbán Viktor nem tud veszíteni. És őt nem lehet lefokozni, leváltani, eltávolítani a hatalomból. Még számonkérni, felelősségre vonni sem lehet, mert már régen bebetonozta magát a hatalomba és mára elhitte azt is, hogy ő érinthetetlen, neki nem eshet baja. Ha a végén kiderül – márpedig ki fog derülni -, hogy az erősebb kutya nem a mi jóltáplált vezérünk, hanem az Európai Unió, akkor majd mi fogjuk fizetni a számlát. Ahogy mindig. És még csak háborogni sem fogunk miatta, mert ez a nép akkor igazán boldog, ha beleverik a fejét a trágyadombba.

Ha már az iskolaigazgatókat és pedagógusokat ilyen szaporán irtja a kormány, emlékezzünk meg arról, hogy ugyanez a helyzet az egészségügyben is. Pintér és brigádja nemrégiben rugdosott ki egy csomó kórházigazgatót, most pedig sikerült elüldözniük egyet a nagyon kevés házi gyermekorvosok közül is. A doktornő bűne az volt, hogy nyilatkozott az RTL híradójában, és a szokásjoggal, valamint a pártközpont elvárásaival szemben nem Orbán Viktor és az állampárt, továbbá a keresztény egyház nagyszerűségét zengte érces hangon, hanem mindenféle kritikát merészelt megfogalmazni. Rá is szállt a hatóság, mert ez nálunk már csak így szokott menni. A hatalom meghosszabbított keze bárkit ki tud csinálni. Vállalkozót, céget, pedagógust, háziorvost. Irtják az ellenséget szorgosan. Azt csak remélni tudom, hogy a hadjáratban aktívan közreműködők között nincs egy olyan szülő sem, akinek a gyerekének, unokájának szüksége lett volna a doktornőre, de ő nem volt ott. A mások gyereke, családja, egzisztenciája pedig senkit nem érdekel. Hiszen parancsba kapták. Ha ők nem teszik, megteszi valaki más. Kell a pénz, mert be kell fizetni a számlákat. Ugye, nertársak?

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi majd hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy mindig szoktunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!