NEHAZUGGY

Amint kilépnek az akolmelegből, azonnal köznevetség tárgyává válnak

Molnár Bálint | Szeptember 1, Vasárnap | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,501,960 forint, még hiányzik 498,040 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Összeszámoltam – körülbelül tíz másodpercet vett igénybe -, hogy hány olyan fideszes vallású politikus (bár lényegében bármilyen vallású politikus) van, akinek az elmúlt másfél évtizedben bármikor szívesen lettem volna a helyében. A nem annyira meglepő, mint amennyire szomorú eredmény: pozitív nulla. Nem létezik ilyen, még nem született meg. Lehetséges amúgy, hogy miután az én értelmezésemben a fideszes vallás az egyenes vonalú egyenletes lealjasodásnak a szinonimája, ennek az elutasítása unortodox, illiberális körökben szimpla lúzerségnek számít, de jól van ez így. Sőt. Nemcsak azokkal a politikusokkal nem cserélnék, akik nőket vernek hullarészegen, akik bűnszervezetben lopják meg a hazájuk polgárait (azokat is, akik rájuk szavaztak), és szuverenitásnak nevezik a lopás, csalás, hazudozás jogát, akik ereszcsatornákon csúsznak le mindenféle hatályos szabályokat meghágva, vagy akik a hagyományos családmodell és a kereszténység örök dicsőségére prostituáltakat hágnak meg luxusjachtokon, mert nekik a házasság is pont olyan szent és sérthetetlen, mint amennyire a hazájuk az első.

Szóval nemcsak a becstelenség ilyetén kirívó példányaival nem cserélnék, hanem azokkal se, akik ezekhez képest már-már civilizált szürkeegerekként nyalják a gazdájuk tányérját és talpát, de akik a saját emberi méltóságuk árán is szolgálják a hatalmat, az uralkodót, aki miatt felértek a csúcsra. Az egyik ilyen iskolapéldája a szürke, tekintélyelvű alászolgaságnak – aki aligha fog nőket verni albán szamár állapotában vagy ereszcsatornán menekülni -, akivel a büdös életben nem cserélnék, az Orbán Balázs, a nyilvánosság elől éppen az ország szó szerinti összeomlásának legforróbb pillanataiban stratégiai nyugalommal elbujdokolt gazdája politikai igazgatója. Akit – ha már Szijjártó miniszter Szentpétervárra menekült a nagy büdös semmiről tárgyalni és bokát csattogtatva alázatoskodni a Gazprom vezérigazgatója és az orosz haverjai színe előtt – pénteken Prágába szalajtottak, hogy ott érje a megtiszteltetés, hogy a Globsec nevű regionális biztonságpolitikai fórumon, a kormánya részéről egyedüli résztvevőként paprikás hangulatban szénné égetheti magát nála nagyobb nevű politikusok, katonák, elemzők füle hallatára és szeme láttára. Nem lettem volna Orbán Balázs helyében pénteken Prágában, pedig nem esik nehezemre elismerni, hogy a Fidesz Simonkákkal, Kósákkal, Pócs Jánosokkal, Boldog Istvánokkal, hozzájuk hasonló hatalmas formátumokkal, valamint egységsugarú, primitív propagandával fémjelzett minőségéhez képest mégiscsak egy másfajta intellektuális színvonalat képvisel. Már csak azért is, mert mielőtt Orbán Viktor szolgálatába szegődött volna bólogatni, hasbeszélni és kritika nélkül szolgálni, volt némi értékelhető oktatói és kutatói múltja, könyvet is ír mai napig, és hát az se teljesen a véletlen műve, hogy nem Kubatov vagy Németh Szilárd a magyar közoktatás arcpirító forrásaihoz képest brutális, sok százmilliárdos vagyonból gazdálkodó állampárti „elitképző” (helyesebben: az orbánizmus ideológiáját népszerűsítő tudatmódosító izé), a Mathias Corvinus Collegium kuratóriumi elnöke, hanem Balázska.

Nem lettem volna Orbán Balázs helyében, amikor a Donald Trump novemberi választási győzelmére mindent, nemcsak Magyarország költségvetését felpakoló kormány értelmiségi géniuszát, az élőisten politikai igazgatóját Donald Trump egykori nagykövete volt kénytelen helyre rakni, mert még az ő biztosítékát is kicsapta, hogy mekkora baromságokat beszél a szájával. Miután Balázska sem volt képes megválaszolni és részletezni, hogy a legyenbéke mantrázásán túl pontosan milyen békét, milyen tűzszünetet, a konfliktus egészen pontosan milyen lezárását tartja elfogadhatónak az Orbán-kormány, hogy mennyire tartanának stabilnak egy olyan béke, amelynek nyomán az áldozat ország területei az agresszor ország irányítása alatt maradnak, hogy az belefér-e az orbáni békepártiságba, hogy az agresszor Oroszország le tudjon zárni egy olyan háborút, amelyben egy szuverén ország területének egy részét elfoglalta, és ha ezt megteheti Ukrajnában, akkor miért is ne tehetné meg a jövőben esetleg máshol is, a nagy tudású politikai igazgató felmondta a Rogán-kottát az Egyesült Államok relációjában Stockholm-szindrómás liberális európai elitről, amelyik nem hajlandó felismerni, hogy a világ nagy része nem háborúpárti, és nem mer saját politikát vinni. Pedig Orbán orákulum szerint még a demokraták is rá fognak jönni, hogy ez így nem mehet tovább, mi pedig itt maradunk egy problémával, amit Ukrajnának hívnak.

Tudom, hogy aki képes azzal röhögtetni magát – nem a Tranziton, nem Tusványoson, nem bármely belterjes állampárti dzsemborin a mindenben egyetértés akolmelegében – egy komoly nemzetközi biztonsági fórumon, hogy Trump azért hozna 24 óra alatt békét Ukrajnában, mert Trump neki azt mondta, hogy ez így lesz, annak bármi ráfér az arcára, és nem fogja érteni, hogy miért röhögik ki. De hogy a Donald Trumpot kritika nélkül magasztaló, csodáló, ajnározó miniszterelnök politikai igazgatóját Donald Trump korábbi emberének kell helyretennie, hogy igen, bazmeg, itt maradunk egy problémával, de azt nem Ukrajnának, hanem Oroszországnak hívják, nemcsak szégyenletes és égő Magyarországra nézve, akit ez a szerencsétlen egyedüli résztvevőként képviselt Prágában, nemcsak azt mutatja meg, hogy mennyire ostoba, zsákutcás illúziókat táplálnak Orbánék a republikánus jelölttel kapcsolatban, hanem azt is, hogy amint kilépnek az akolmelegből, azonnal köznevetség/megvetés tárgyává válnak. Azonnal lelepleződik a szélhámosságuk és az, hogy nem lehet ezeket komolyan venni. Dumálnak tartalom nélkül, fontoskodnak valódi befolyás és tekintély nélkül, és ha valaki visszakérdez, hogy pontosan mire gondoltak, akkor nincs válasz, csak a hebegés-habogás van, hogy béke kell, mert a háború rossz, úgyhogy legyen tűzszünet.

Senkinek nem lennék a helyében, aki bármilyen közösséget tud vállalni Donald Trumppal, annak az Orbán Balázsnak a helyében pláne nem, aki elvileg az állampárt értelmiségi vonalához tartozik, de aki mégis ilyen módon csinál hülyét magából, aki ennyire szánalmasan vitaképtelen, amikor komolyan vehető beszélgetőpartnerek előtt kellene megvédenie a főnöke és a kormánya ún. békepárti álláspontját. Amiről azt terjesztik, hogy valami egészen kivételes, fantasztikus tisztánlátásról tanúskodó világmegváltóan nagyívű, irigyelt dolog, amit csak a hülye nyugati liberális elit nem képes felfogni a háborúpárti agyával. Ehhez képest most pedig látta a fél világ, hogy egy üres lózungon kívül semmit nem tudnak felmutatni. A 24.hu minapi elemzésében azt írta a szerző – és aligha áll módomban vitatkozni vele -, hogy a magyar békepárti politikának egyszerűen nem létezik olyan értelmiségi verziója, amelyet egy komoly beszélgetésben elő lehet adni, és amely a valódi helyzetet, annak kockázatait és lehetséges megoldásait képviseli.

Egyrészt igen, másrészt ez nem most pénteken derült ki, amikor Orbán Balázsra Trump volt nagykövetének kellett rászólnia, hogy baromságokat beszél. Most nem az derült ki, hogy a magyar kormánynak nincs külpolitikai stratégiája, semmilyen komoly helyzetelemzés vagy legalább helyzetfelismerés nincs a tartalmatlan propagandalocsogásuk mögött, hanem az derült ki, hogy erre senki nem vevő Nyugat-Európában, de még a Trumphoz Orbán Balázsnál jóval közelebb állók se. Ahogy a litván külügyminiszter fogalmazott Brüsszelben, ahol szerinte Szijjártó Putyint képviselte az uniós külügyminiszterek informális tanácskozásán: ennek a fajta megközelítésnek soha nem lesz többsége Európában. Ami egyfelől örvendetes, másfelől viszont Magyarországon pont ennek van többsége, pont ezzel lehet választásokat nyerni: az értelmiségi verzió teljes hiányával. A faék egyszerűségű baromságokkal. Amelyek semmit nem jelentenek, sehova nem vezetnek, semmi eredményük, de elég sokak számára jól hangzanak. Nem kell értelmiségi verzió, nem kellenek érvek ahhoz, amit a Fidesz művel, ellenkezőleg. És ennek az az eredménye, hogy nem is lehet 15 éve párbeszédet folytatni, vitázni civilizált, értelmiségi módon ezekkel az emberekkel, mert két mondat után, érvek híján jön az ingerült hazaárulózás. De akkor inkább legyek hazaáruló, mint Orbán Balázs.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!