Nagyon nem vicces a helyzet Júdás Viktor uradalmában, és ezt az érzését csak megerősítette, illetve tovább erősítette bennem az a mintegy 45 perc terjedelmű, üres uszodában adott mélyinterjú, amit már múlt hét végén lehozott a Nemzeti Sport, olvashattunk belőle bőven részleteket. Nem tudom, hányan nézték meg tisztelt olvasóink közül, én bevallom, férfiasan végigszenvedtem. Hogy egy klasszikust idézzek, olyan volt az egész, mint egy sajtreszelővel rejszolni. Olyan érzésem volt, mintha az ember be lett volna baszva, de legalábbis valamilyen szer hatása alatt állt volna; olyan nehezen hagyták el a cserepes száját a kusza szóvirágok, hogy fel kellett hangosítanom a tévét, hogy értsek belőle valamit.
Az hagyján, hogy minden második mondatában ellentmondott saját magának, aki ismeri, azt tudhatja, hogy ez nem újdonság. De ami ennél is szánalmasabb volt, a hozzá nem értés magasfokú szakértelemként prezentált maszlaga. Nem ért hozzá, de magyarázza, pedig az elején félszájjal elismeri, hogy nem ért hozzá. Azt meg tényleg engedjük el, hogy ez a saját démonaival és a libsikkel folyamatosan küzdő égi tünemény hogyan fűzte bele a mondanivalójába az aljas és kirekesztő gondolatait. Természetesen a politikai haszon reményében. A nem igaza van, hanem igaza lesz elv alapján működő mesélőnek most kivételesen nem volt nehéz dolga megszakérteni azt, amihez az égadta világon semmi, de semmi köze nincsen. Nevezetesen azt, hogy a sportolók mikor, hogyan és milyen érmet nyernek, mennyit készülnek és mennyit nem. Nem az ő feladata! Erre ott vannak a szakosztályok, a sportszakemberek és edzők, majd ők értékelik a teljesítményt vagy annak hiányát. Az egész történet groteszkségét pedig az adja, hogy egy olyan külsővel rendelkező ember okoskodik a sportról, akit szerintem a testőrei cipeltek fel a lelátóra, mert félúton összeesett volna az oxigénhiánytól. Pofázik a sportról és a beletett energiáról egy olyan eltorzult despota, akinek már az is dicsőség és győzelemmel felérő aktus, ha be tudja gombolni a zakóját. E négy évente megrendezett olimpiai játékoknak (nem ettől lesz ez az ország nagyobb, szebb és tiszteletreméltóbb, legfeljebb azok, akik részt vesznek rajta, és nyernek) nincsen semmiféle tanulsága, elvárása senkivel szemben. Örüljünk, hogy kis nemzetként ott vagyunk, és szép eredményeket érünk el, de nehogy már ez az önkritikátlan alak oktassa ki azokat, akik reggeltől estig edzenek, hogy jobbak legyenek a többieknél.
Az interjú a maga nemében és időzítésében persze sokatmondó; ameddig ez a királyi golyóit áztatta az Adrián, pont leszarta a sportolókat, pedig akár el is látogathatott volna a helyszínre szurkolni. Csakhogy mivel nem fociról volt szó, olyan nagyon nem érdekelte. Csak utólag osztja az észt, hogy addig se kelljen az érdemi problémákkal foglalkozni. Merthogy amíg ő feltűrt ingujjban, a senki által nem olvasott Nemzeti Sport jól tartott, szolgalelkű szerkesztőjével smúzolt, addig tulajdonképpen káoszba fulladt az ország. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az ország nem össze fog omlani, hanem összeomlott. Minden olyan terület, ahova az államnak a legtöbb pénzt és energiát kellene fordítania, végleg bemondta az unalmast. Az, hogy a teljhatalmú miniszterelnök vizenyős tekintettel pofázik arról, ami nemcsak jelen helyzetben, hanem minden más helyzetben nemhogy másodlagos, hanem ezredleges fontosságú kérdés kellene hogy legyen mondjuk az egészségüggyel, az oktatással és a közlekedéssel szemben, vérforraló. Hogy a minden arroganciával megkent Lázár napokig lapított, mint szar a gazban (tegnap előkerült, de minek), miközben a rá bízott ágazat éppen az utolsókat rúgta, és a MÁV éppen a lelkét lehelte ki a 35-40 fokos kánikulában, számára szóra sem érdemes.
Annak, hogy a gerincműtött, jóllakott óvodás flegma társa, a Vitályos nevű asszonyság pár hete fenyegette meg a légitársaságokat – idézem: addig büntetik a légitársaságokat, amíg azok nem járnak pontosabban – magukra nézve nem érzik a fonákját. Holott az, hogy Magyar Péter élő adásban szorult be egy kórházi liftbe, hogy zsírral belepett penész por lóg a kórházi konyha plafonjáról, hogy a klímák sorra köpik ki a a csapágyasra hajtott ezer éves motorjaikat, hogy az ország A pontjából B-be eljutni lehetetlen küldetés, szerintem mindennek a legalja. És persze megint az van, hogy ez csak libsi hergelés és itt minden, de kurvára minden a legnagyobb rendben van. Annak ellenére, hogy a Holdról is látszik, hogy nem így van, úgyhogy én kérek elnézést ezek helyett. Mert ahol ellopják a pénzeket, ahol elmaradnak a fejlesztések, ahol a hálózatok karbantartása és szervizelése ad hoc jelleggel történik, már ha Lázár nem húzza le ezeket a listáról, ott az álmoskönyvek szerint is ez lesz: káosz, tragédia és földbe állás. És lehet milliós öltönyökben és tökéletes frizurával csütörtökétként hülyének nézni a sajtót, flegmázni és alázni a kérdezőket, ezen nem fog változtatni. Ahogy a 30 ezres kórházi várólista se. Vagy ha igen, akkor legfeljebb még három vagy négy hónappal kitolódik bizonyos műtétek esetében, mert most éppen nem tudják elvégezni őket, mert szar a klíma, vagy egész egyszerűen nincs klíma.
Ez van 14 év egyeduralom után, ez van, amikor mindenféle kontroll és szakértelem nélkül valaki azt csinál, amit akar, és leszarja az ország lakóit, csak és kizárólag a saját gazdagodására és a klientúrája milliárdossá tételére fókuszál. Ez az, amikor Don Orbán szegényházzá silányítja a rá bízott országot, amikor már mindent megtett azért, hogy abból a szövetségi rendszerből, amelynek tagjai vagyunk, egy árva fitying, egy megveszekedett vas se érkezzen, miközben milliárdokra büntetnek minket. Ezt intézte nekünk ez az útonálló, aki az anyját eladná, csak hogy még többje legyen, hogy a hazáját, a nemzetét, amelyre állandóan hivatkozik, földbe döngölje és elpusztítsa. És a hívek még mindig nem értik, még mindig védik és tapsikolnak ehhez az olimpiai bajnok teljesítményhez, aminek ők a legnagyobb kárvallottjai.
És igen, tudtuk. Tudta mindenki, hiszen jó ideje mindenki már csak lesajnálóan legyintett a MÁV, az egészségügy, az oktatás állapotáról szóló híradásokra, mégis mindenki úgy tesz most, mintha ez valami újdonság lenne. Mert nincs összehasonlítás, mert minden hülye elhiszi, hogy ez a természetes, mert nincs igény és akarat nem a jobbra, hanem legalább az elégségesre. Magyar Pétert lehet szidni, de kérdezem én, miért nem csinálták előtte mások? Tessék, kedves DK és a többiek! Kezdődik az iskola, lehet menni hőmérőzni az osztálytermekbe, át lehet nézni az iskolai mosdókat, lehet ellenőrizni, hogy van-e kréta a tantermekben, hogy milyen a menza, hogy milyen állapotban vannak a tornatermek, ha egyáltalán vannak! De el lehet indulni a közutakon is, élőzni a kátyúkról, a tankcsapda méretű lyukakról, amelyek a főutakon veszélyeztetik az autósokat. És igen, összefüggésbe lehet hozni a MÁV-val, mert jobb helyeken kötött pályán végzik az áruszállítást, és nem közúton, ahol a kamionok szétbasszák az aszfaltot. Sőt, már azt sem hiszem, hogy a pusztulást bizonygatni kellene, az ország azon része, amit az államnak kellene a befizetett adóforintokból működtetni, mára megszűnt, kisebb vagy nagyobb mértékben megsemmisült. Júdás Viktor bizonyíthatóan tönkretette az országunkat. Gratulálunk! Még sok-sok négy esztendőt kívánunk neki és magunknak is!
Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.