NEHAZUGGY

Világszám: csak akkor lehet számonkérni a kormányon a korrupciót, ha a kérdező kerül kormányra

Tamás Róbert | Augusztus 25, Vasárnap | 8:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,521,278 forint, még hiányzik 478,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Orbán Viktor, miután barnára napozta magát, és bátran sétálgatott az unokájával – állítólag testőrök nélkül, amit Magyarországon nem mer megtenni hosszú évek óta -, és hetekig nyaralgatott az egész évben erre a célra összekuporgatott pénzéből, interjút adott a saját sportújságjának. Ebben mesélt arról a legfeljebb Trianonhoz fogható ősi magyar fájdalomról, hogy mimagyarok az összes sportág összes sportversenyén hátrányból indulunk. Mindenki ellenünk van, becstelen módszerekkel próbálják a sportolókat a földbe tiporni, de így is győzünk, elvégre magyarok vagyunk. Sokat nem kellett várni arra sem, hogy rátérjen a náci dumára:

Az interjúban Orbán Viktor kitért az olimpián kitört vitákra, illetve a sokak felháborodását kiváltó megnyitóra is. Mint fogalmazott, „minden, ami nekünk fontos, totális támadás alatt áll”.

„A nemzeti identitás, amely nélkül egy magyar számára az egész világnak nincs is értelme, olyan támadások alatt áll, olyan inzultusokat szenved el, amik korábban példátlanok voltak. Ami korábban nacionalizmusnak tűnhetett, az ma létkérdés, mint a kenyér” – emelte ki. „Ha nem vetjük meg a lábunkat, és nem állunk a sarkunkra, akkor felforgatják azt a világot, amiben a leginkább emberhez méltó életet lehet élni, ahol a nő nő, a francia francia, a magyar magyar, az amerikai meg amerikai”.

Az interjúban szóba került a futballidény is, hogy soha ennyi magyar csapat nem volt versenyben az európai kupákban a főtáblára kerülésért. Orbán Viktor azt mondta, elégedetlen a helyzettel. „Jobb, mint volt, de messze van attól, mint amit akarunk” – tette hozzá. Szerinte nagyon kell utálni a kormányt, a magyar labdarúgást, „talán még a saját hazáját is annak, aki azt akarja mondani, hogy nincsenek pozitív változások ebben a sportágban is”. (MTI)

Ami korábban nacionalistának tűnt, az ma is pontosan annak tűnik. Csak az a különbség a nácik és az Orbán-rezsim között, hogy a nácik valóban hittek is a népük felsőbbrendűségében, és embertelen, mocskos módszerekkel ugyan, de felemelni akarták az országot, Orbánék azonban csak kifosztani akarják. A világ amúgy köszöni, remekül van. Az unióban mindenki éli az életét, nem bántja a másikat ok nélkül, nem akar senki senkit rákényszeríteni olyasmire, amit az nem akar, nem ítélkezik, nem üldöz másokat azért, mert nem hozzá hasonlatosak, így aztán nyugodtak, felszabadultak, vidámak. Hiszen Európa a létező helyek egyik legjobbika a bolygón, itt élni kiváltság, sokszínű, sok kultúrájú, színes, gazdag hely. Kivéve a közepén egy rántotthús-alakú országot, ahol a gyűlölködés, szorongás, jogfosztottság, szinte már kötelező bigott vallásosság, a másság üldözése, a rasszizmus, a xenofóbia, homofóbia, agymosás és anyagi kiszolgáltatottság a jellemző. Ott valóban komoly kihívás – sőt, lassan már megoldhatatlan feladat – boldogan, nyugalomban élni.

Bálint kolléga önkéntes munkát végzett. Beszállt a jóreggeli kukorékolásba, én pedig a világért ki nem hagynám, amit mondott, inkább közkinccsé teszem:

Eltört a sín a Balaton déli partja felé, a Strand Fesztiválra tartó utasok tömegei várakoznak. A most végzett nyolcadikosok szövegértése azon a szinten van, mint a 2008-ban a hatodikosoké volt. Tízből négy nyugdíjas szűkösen él, kétmillió ember öregségi nyugdíja nem érte el a jó megélhetéshez szükséges jövedelmet. Akkorára duzzadt az államadósság, hogy csak az idei kamatai öt kínai gigahitelt emésztenének fel. A második negyedév végére kétéves csúcsot ért el a GDP-arányos államadósság, idén eddig másfélszer többet költött az állam az adósság kamataira, mint egy évvel ezelőtt. Minden mimagyarnak fejenként több mint 203 ezer forintjába került július végéig, hogy ezek az átkozottak lemondtak az uniós pénzről. Kész a jóreggelt-sikerjelentés (By Bálint) Az utolsó előtti hírnél már elgurult Bálint gyógyszere a dobozával együtt, de talán egyre kevesebb a hamvas lelkű honfitársunk, a mi olvasóink között pedig még annál is kevesebb a félhülye, úgyhogy bátran úgy hagyom.

Ismét megtartották a Tranzit fesztivált, ahol a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke – azt mondjuk pont nem tudom, hogy rajta kívül van-e még ott más munkatárs – csacsorászott Ligeti Miklóssal, a Transparency International vezetője. Minimum érdekes szóváltás alakult ki, és nem annyira Ligeti Miklós kérdésére kaptam fel a fejemet, azt azért teszem ide, hogy a válasz érthető legyen:

“Szuverén-e az a nép, az a polgár, akit a saját választott kormánya nem tekint kellően felelősnek, hiszen kérdés és felhatalmazás nélkül elveszi a pénzét, eltitkolja, mire költi azt és nem tekinti annyira felnőttnek, hogy erre választ adjon?” – tette fel a kérdést a vitában Ligeti Miklós, aki szerint a jelenlegi magyar hatalom nem tekinti partnernek a magyar népet, ezért a nép nem rendelkezik azzal az autoritással, szuverenitással a saját kormányával szemben, amely ahhoz kellene, hogy számon kérje, elszámoltassa, hogy mire megy el a pénze.

Erre Lánczi azzal riposztolt, hogy egy olyan szervezet képviselője vonja kétségbe a magyar kormány legitimitását, amely mögött semmilyen legitimáció nincs, és “kikiáltotta magát a korrupció ellenei harc hősévé”. Lánczi szerint, ha valakinek a korrupcióval problémája van, akkor a legegyszerűbb, ha megpróbál közhatalmat szerezni: pártot alapít, elindul a választásokon, parlamenti többséget szerez, kormányt alakít, “és akkor fel tud lépni a vélt, vagy valós korrupció ellen”. Megismételte, hogy szerinte a Transparency politikai tevékenységet folytat civil álruhában, és ezt külföldről finanszírozzák azért, hogy gyengítsék a legitim magyar kormányt. (hvg.hu)

Először elszámoltam tizenhatezerig, aztán elkortyoltam egy kis doboz alkoholmentes sört a nyugtató hatása miatt, de sokat nem javult a helyzet így sem. Lánczi elvtárs nem riposztolt, hanem hazudozott, ahogy mindig. De még ahhoz is kevés esze van, hogy legalább ezt jól, vagy ha jól nem is, de kevesebb feltűnéssel csinálja. Egyrészt Ligeti nem a kormány legitimitását vonta kétségbe, holott akár meg is tehette volna, észszerű érvek is lennének a bizonyítására. Másrészt az mi a cakkos lóf…ütty, hogy nem lehet számonkérni a kormányon a korrupciót csak akkor, ha kormányra kerül a potenciális kérdező? Már ugyan miért ne lehetne? Még én, egyszerű civil is megtehetem, mert okom is, jogom is van hozzá. Hát mi a búbánatos franc van itt? Mi ez, talán királyság? Vagy egyenesen egy csúti fáraó birodalma? Hát ki a franc Orbán és tolvajbandája, hogy ne lehetne őket számonkérni? Harmadszor pedig miről és milyen alapon habog Lánczi? Őt ki a tököm ruházta fel bármilyen legitimitással? Ki választotta meg és mikor? Még a nyomorult sóhivatalának sincs semmiféle jogköre. Kérhet és megköszönhet. Ennyi, ennél egy centivel sem több. Komolyan mondom, eddig annyira nem zavart a pasas, de csak rá kellett jönnöm, hogy éppen olyan törtető, sunyi cseléd, mint a többi.

Még csak jobban felhúzom magam, úgyhogy inkább jó ébredezést, kellemes vasárnapot kívánok mindenkinek! Mi majd hamarosan jövünk vissza az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!