November 7,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Mani kövek


Spectator: Az elnök ismét elrendelte a Pokol Kapuja bezárását

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,174,736 forint, még hiányzik 1,825,264 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Körbeszaladt a világ hírügynökségein és természetesen erre alapozva a hazai médiában is a hír, hogy január 7-én a türkmén államfő, Gurbanguly Berdimuhamedev utasította helyettesét (aki egyben az olaj- és gázipar irányítója), hogy találjon sürgős megoldást a híres Darvaza égő kráter megszüntetésére. Az egészségügyi, környezeti indok mellett hangsúlyozta, hogy komoly anyagi veszteség éri az államot a hatalmas mennyiségű gáz elégése miatt. A sajátos vezetési stílusáról is nevezetes elnök persze nem először adta utasításba a kráter megszüntetését, megtette ezt már 2010-ben is. Türkmenisztán – mint köztudott – személyi vezető elven működő állam, ezért némileg meglepő, hogy eddig valószínűleg érdemben nem történt semmi az elnöki kívánság végrehajtására. A hírhez fűzött – hírügynökségi – rövid háttérmagyarázatok azonban meglehetősen felületes, esetenként részben téves információkat tartalmaztak, amelyek ráadásul a körbehivatkozások során még tovább torzultak. A Pokol Kapujaként emlegetett hely egy mélyfúrási ipari baleset és elhibázott döntés miatt jött létre. A történet hátterét és részleteit korábban bemutattuk:

A Pokol Kapuja

A Pokol Kapuja mögött

Ezúttal mindössze arra vállalkozunk mindössze, hogy a médiában szenzációsnak, és kissé titokzatosnak is bemutatott jelenség keletkezésének hátterét egészítjük ki. A Karakum sivatag közepén 1956-1958 években végzett felszíni geofizikai kutatások eredménye alapján fúrásos olajkutatás kezdődött. A – mai szemmel nézve egyszerű – mérések alapján a mélyben egy hatalmas gránit tömb mentén, félkörívben elhelyezkedő, több mint húsz un. szerkezetet határoztak meg a geofizikusok. Az ún. szerkezetek a rétegek mélybeni felboltozódása, a rétegek pedig a boltozat tetején – szerencsés esetben – olajat vagy gázt tárolnak. Az akkori gyakorlattal összhangban ezeknek a boltozatoknak a tetején kezdték meg a fúrásos kutatást. 1959. május 19-én találták meg az első ipari értékű (mai szóhasználattal: gazdaságos) földgáz előfordulást. (A kutatók ugyan kőolajra számítottak, de hamar kiderült, hogy itt gázelőfordulások vannak.) A sikeres fúrás a térségben található egyetlen településtől, Darvaza falutól 16 km-rel délre mélyült. (A lelőhelyre és az egész területre ekkor ragadt rá a Darvaza név.) 1959 és 1963 között végzett agresszív fúrási kampány során (összesen közel 200 fúrás mélyült a 75 x 70 km területen), egymástól 15 – 20 km távolságban 14 lelőhelyet („földgáz mezőt”) tártak fel a fúrások; ezeket együttesen Zeagli-Darvaza mezőcsoportnak hívják. Az egyes, egymástól minden tekintetben különálló lelőhelyeken egymás felett több, összesen tizennyolc gáztároló-szint ismert. A földgáz minden telepben nagyon jó minőségű, kénhidrogént és széndioxidot csekély mennyiségben tartalmaz. A Zeagli-Darvaza mezőcsoport létezése egyáltalán nem volt titok, már 1962-ben és 1965-ben is oroszul nyilvánosságra került minden geológiai jellemzője, vázlatos térképe és adata. A gázkészletek természetesen nem voltak publikusak. Ma már – orosz forrásból – ismert, hogy az egyes lelőhelyek földgáz készlete 2 és 6 milliárd m³ között van, a mezőcsoport becsült készlete összesen 67 milliárd m³.

Az azonban máig rejtély maradt, hogy a Darvaza „kráter”-t létrehozó fúrás mikor mélyült, és az is máig ismeretlen, hogy mikor gyújtották meg a felszivárgó gázt. A közkézen forgó információ szerint 1971-ben döntöttek a „fáklyázás” mellett a mérnökök, remélve, hogy viszonylag kis telepben tárolt földgázról lehet szó. Az 50 év alatt elégetett gázmennyiségre vonatkozóan nincs megbízható módszer, mert a szivárgás mennyisége nem becsülhető. A bizonytalanságot az is növeli, hogy az ezen a lelőhelyen számításba vehető, egymás feletti gáztelepek egyike vagy esetleg több is táplálja a tüzet. Az 5300 m² kiterjedésű beomlott területen felszivárgó földgáz elégetése önmagában ugyan nem elvetendő, mert a metán jóval mérgezőbb a légkörben, mint az égésterméke. A gáz begyújtása és évtizedeken át tartó égése azonban arra utal, hogy a gáztároló kibocsátási potenciálját súlyosan alulbecsülték a mérnökök.

Másfelől viszont bizonyosra vehető az is, hogy a türkmén elnök aggodalma – ha tényleg komolyan is gondolta – a gázvagyon elpazarlására módfelett túlzó. A Zeagli-Darvasa mezőcsoport földgázvagyona ugyanis hosszú ideig nem érdekelte a türkmén államot. 2010-ben jelentek meg először hírek arról, hogy a terület legnagyobb lelőhelyének (Takir mező) a termelésre előkészítése meg fog kezdődni. Amikor – még évtizedekkel ezelőtt – a lelőhelyeket feltárták, akkor a korabeli szovjet gyakorlatnak megfelelően a sikeres fúrásokat már gáztermelő kúttá képezték ki. A gáztermelésnek feltétele azonban, hogy legyen gázelőkészítő létesítmény és szállítóvezeték, ezek azonban nem voltak. A legközelebbi csatlakozási pont 250 km távolságra húzódó vezetéken lett volna. 2010-ig azonban még semmi nem létezett ezekből a műszaki létesítményekből és jelenleg sem ismert, hogy bármi megvalósult volna időközben. (Időközben jóval távolabb ugyan, de nagyobb gázlelőhelyeket fedeztek fel és kezdték meg a kitermelést, ezért a Zeagli-Darvasa mezőcsoport kitermelése kevésbé fontos lehetett.)

Az államfő újabb utasításának megvalósítása bizonyosan fejtörést okoz majd a végrehajtóknak, mert egyelőre – orosz gázipari szakemberek véleménye szerint – nem ismert olyan technikai művelet, ami garantált és végleges megoldást jelentene. Persze abban az országban, ahol az utcai buszmegállókat klimatizálták, és a fehér szín a városépítés meghatározó elve, ott akár az akarat diadala lehet egy ilyen próbálkozás…

2022. 01. 21. (Ez volt Spectator utolsó befejezett cikke. Hiányzik.)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.