NEHAZUGGY

A békéről üresen fecsegő illetéktelen közvetítőknek minden okuk megvan arra, hogy jókedvük legyen

Azt gondolhatták a bűntársak nertársak, hogy ha már ilyen jól sikerült a sokmilliárdos fideszes államünnepély, hogy hívő szem nem maradt szárazon, és ha már a fő függönyfelelős is előmerészkedett asszisztálni a Sulyok nevű alászolgája egészen döbbenetesre sikerült kézrázó ceremóniájához, amelynek eredményeként, ha nem is egyszerűen, de a Nobel-díjas Krausz Ferenc végül átvehette tőle a legmagasabb állami elismerést, akkor egy hónap kihagyás után csődüljenek már össze a Karmelitában úgynevezett kormányülést tartani. Ha másért nem, néhány ócska, semmitmondó (amúgy nagyon is sokat elmondó) propagandafotó kedvéért.

Ezeket a köz szempontjából semmilyen érdemi információval nem szolgáló, szemfényvesztő munkamímelési alkalmakat onnan lehet felismerni, mint nagyjából minden mást is, aminek ebben az országban a teljhatalmával évek óta súlyosan visszaelő rendeleti kormányzóhoz és az ő pöffeszkedéséhez köze van. Konkrétan onnan, hogy először a félisten adja hírül, hogy fennforgás van, hogy összefosás van, hogy kétoldali fontoskodás van, hogy védik és mentik a nemzetet, hogy nem hagyják és nem engedik és megmutatják. A lényeg, hogy minden, ami rá jó fényt vet, azt minden körülmények között tőle, az egyélőistentől kell megtudnia először a pórnépnek. Egy szabályt ugyanis mindenek fölött érvényesíteni kell: ami elismerésre méltó, pozitív és előremutató, az az ő érdeme, sikere és az egész világ által irigyelt kiemelkedő teljesítménye, ami szar, vállalhatatlan, ocsmányság, gazemberség, kudarc, csőd és mizéria, arról mások tehetnek. Nem bonyolult és működik is másfél évtizede.

Nem néztem végig az összes derék fideszes hím- és kormánytag közösségi oldalát, de egy hónap megérdemelt távollét után most az ország tulajdonosa nem járt elöl a jó példával, valamiért nem ragaszkodott ahhoz, hogy ő adjon hírt elsőként arról, hogy nemcsak előkerült egy hónap után (háborús, migrációs, mindenoldali veszélyhelyzet idején ő nyaralt), de máris ég az enyves keze alatt a munka. Ezúttal a propagandaközpont úgy ítélte meg, hogy nem neki kell azzal előhozakodnia, hogy a csilliárdos tűzijáték másnapján már a Karmelitában koptatja a trónusát. Úgyhogy a luxusnyaralást megszakító stratégiai munkamegosztás jegyében az alábbi alászolgáknak volt leosztva a feladat, hogy délelőtt hírt adjanak a Karmelita munkába lendüléséről:

És majdnem lemaradt a giccsemberek gyöngye, a mostanában fennállása legnagyobb köreit futó kormányszóvivő asszonyság:

Amint láthatjuk tehát ebből a teljességre törekvő egyenpropagandacsokorból, a Moszkva-pártiságért és permanens hisztériázásért felelős minisztertől az Orbán nevű intézmény politikai igazgatóján át Vitályos kormányszóvivőig az első vonalbeli cselédségnek volt leosztva, hogy hírül adja: a kormánynak nevezett bűnbanda dolgozik. Az ugyanakkor arcba mászik, ami eddig is mindig arcba mászott: azzal egyik bátor sem fárasztotta ezúttal sem a lelkes híveket, sem a lelketlen, kritikus nyilvánosságot, hogy beszámoljon arról, milyen témákat érintenek, mivégre ültek össze, és az ország húsába vágó, aktuális, szó szerint forró és tragikus kérdések közül melyek nem kerültek megint az asztalra. De majd most, a már elvileg zajló kormányinfón a gerincműtött Gulyás Gergely Eszter asszony támogatásával világosságot gyújt sötét elménkben, és amire engedélyt kapott a gazdájától és Rogántól, azt jól a nép orrára köti.

Csakhogy mivel Gulyás vélelmezett emberarca engem már nagyon régóta nem tud megtéveszteni és mivel tisztában vagyok azzal is, hogy a kormányinfó intézménye eleve nem az adót fizetők tájékoztatását, hanem kizárólag az állampárt önfényezését és propagandáját szolgálja, elmesélném röviden, hogy miért hoztam szóba egyáltalán ezt a témát. Természetesen nem azért, mer már ki voltam éhezve egy jó kis kormányülésre, vagy mert egy percig is azt gondolom, hogy saját magukon kívül ezeket az asztal köré összecsődült alakokat bármi is érdekli. Zárójel: Nagy Márton böszme és határtalanul okos fejét kicsit hiányoltam a Karmelita-csoportképről, de az után az istentelen nagyinterjú után, amit az Indexnek adott, amelyben a középréteg (melyik középréteg, te nagyon hülye, te?) és az átlag alatti jövedelműek visszafogott, óvatos fogyasztására kente a gazdasági növekedés földbe állását (igen, azt akarta mondani, és azt is mondta, hogy ezek a nyomorultak fontosabbnak tartják a lakhatást és a biztonságot, azért nem költekeznek eszük nélkül, és még véletlenül sem azért, mert nincs mibű), a helyében nekem se lett volna kedvem a pofámat mutogatni a nyilvános propagandafotókon. Jó, tudom, hogy nincs ilyen összefüggés, a rinocéroszbőr minden elbír, úgyhogy elnézést a kitérőért, zárójel bezárva.

Tehát függetlenül attól, hogy éppen mit hord össze Gulyás miniszter arról, hogy mivégre ülték körül tegnap a Karmelitában az asztalt, idetenném, hogy a kétfelvonásos szeánsz állítólagos szünetében mit árult el az ülésről az erkélyre kiszalajtott, Moszkva pórázával barátságos Szijjártó:

Áttekintettük az elmúlt időszak eseményeit, a körülöttünk kialakult biztonsági helyzetet. Meg kell állapítanunk sajnálattal, hogy a világban zajló konfliktusok sajnos egyre súlyosabbak, nem a béketeremtés irányába mutatnak. Sajnos így van ezzel a mi térségünk is, hiszen az Ukrajnában zajló háború sokkal inkább az eszkaláció jeleit mutatja. 

Megnyugodtam, elvtársak. Már azt hittem, hogy az országos kórházi klímakatasztrófa, az országos vonatközlekedés összeomlása, a kertek alatt közeledő új tanév tiszteletére dübörgő pedagógushiány, a fellendülése előtt máris padlót akkumulátorgyártással kapcsolatos halasztást nem tűrő felelősségvállalás, az újabb postabezárások, netán az üres háziorvosi praxisok száma miatt aggódnak és sajnálkoznak és verik a fejüket a falba az elvtársak. Ha Szijjártót hallgatom, akkor szerencsére szó nincs arról, hogy a harmadik világot idéző állami szolgáltatások ügyében halaszthatatlan intézkedések meghozatalát tekintették volna át, ha már mindenáron úgy akartak tenni, mintha egy hónapnyi herevere után tennének valamit. Meg a lónak a faszát, hogy egy élő klasszikust idézzek. Konkrétan onnan folytatják, ahol a fenti beismerő vallomás alapján csődöt mondott orbáni békemisszió előtt abbahagyták: nagyban játszanak, megint azzal foglalkoznak, amire semmilyen ráhatásuk nincs, amire viszont közvetlenül lenne hatásuk, az a komplex fostenger, ami nélkülük nem is jöhetett volna létre, az hidegen hagyja őket. Az, hogy összeomlik az enyves kezük és a plus size valaguk (Szijjártó Slim-Fit Péter pont ne vegye magára) az ország, most sem hozza lázba őket.

A fenti ábra szerint a cselédséghez képest a főnök jelentősen megkésve, 17 óra körül adott hírt arról, hogy munka van (bár a munka pontos részleteivel természetesen ő is adós maradt), gondolom, azt akarta üzenni, hogy amíg Magyar Péter a kórházakban bohóckodik a hőmérőjével, holott Semjén elvtárstól tudhatná, hogy az orbáni békemisszió mellett rohadtul eltörpül az, hogy van vagy nincs klíma a magyar kórházakban, ő már reggel óta osztja a sok eszét, eligazít és tipródik, hogy nehogy belesodródjunk a háborúba és hogy legyen béke. A csinos fotókollekció alapján az elvtársaknak vadvirágos a jókedvük, az külön is izgalmas, amikor Rogán kétpofára röhög Varga Mihállyal szemközt, de hát igazuk van: nincs itt semmi probléma.

A békéről üresen fecsegő illetéktelen közvetítőknek (ahogy Dmitrij Medvegyev háborús geci haverjuk fogalmazott, de még nem sikerült magukra venniük) minden okuk megvan arra, hogy jókedvük legyen. Nem ők főnek, sülnek, pirulnak a saját levükben a 38 fokos kórtermekben; nem az ő kórházi moslékebédjükbe hullik bele a penész a konyhai szellőzőberendezésről; nem ők hagyják ott a boltban a szegényházi jövedelmük minden második euróját és kapják bele a pofájukba, hogy nem méltóztatnak eleget fogyasztani, hogy felpörögjön a gazdaság, nem nekik kell megoldani a nyomorfizetésükből a gyerek iskolakezdését, mert ugye iskolakezdési támogatást csak a határon túli lelkes hívek gyerekei kapnak; nem nekik folyik rozsdás, büdös, ihatatlan víz a csapból, mert az elmúlt másfél évtizedben lepusztult a közműszolgáltatási rendszer; nem nekik kell visszafizetniük az ezermilliárdos kínai hitelt, és nem nekik kell a korrupt miniszterelnök vejétől 40 százalékkal túlárazott üres irodaházakat venniük, miközben a lakhatási válság reménytelensége tölti ki a mindennapjaikat.

Jó, hát lehet, hogy két év alatt 800 ezer nyájtag szélnek eredt, de még mindig nem elég nagy a szar, a békéről és minden másról üresen fecsegő bűnbandának még mindig meggyőződése, hogy nincs alternatívája ennek a korrupt, nemzetromboló cirkusznak, amit itt előadnak. Hogy ezt bármeddig büntetlenül lehet csinálni. Én viszont remélem, hogy ehhez már a tegnapelőtti sokmilliárdos tűzijáték és a kívülről ismert propagandaeszközök kevésnek bizonyulnak. Ez a mocsok, amit másfél évtized alatt felhalmoztak, most már tarthatatlan. És mivel se szándékuk, se lehetőségük, pláne érdekük nem fűződik ahhoz, hogy elkezdjék komolyan venni az összeomlás húsba vágó jeleit, nem marad más, mint a teljes pusztulás. Ami őket is maga alá temeti, bárhogy is vigyorog most még Rogán Bűnöző Antal.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább