NEHAZUGGY

Miért? Meddig még?

Swan Edgar | Augusztus 19, Hétfő | 8:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,521,278 forint, még hiányzik 478,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Elég is volt néhány nap, amikor az egészségügy állapotát állította fókuszba Magyar Péter, jó kormányunk már meg is találta a magyarázatot. Vitályos Eszter aktuális kormányszóvivő pedig kihirdette. Tehát az van, hogy mindenről Gyurcsány Ferenc tehet, mert ez ebben az országban alap. És ha innen nézzük, akkor az elmúlt 14 év előtti elmúlt egy év előtti elmúlt hét évhez képest hihetetlenül sokat javult az egészségügyi ellátás színvonala, csak ezt mi, mezei libsik nem vagyunk hajlandók elismerni. Mert ha bevallaná a baloldal – és itt Magyar Péter is baloldalinak minősül, mármint ebben az országban és ebben az érában -, hogy most sokkal jobb minden, mint Orbán Viktor második eljövetele előtt volt, akkor azt is be kellene ismerniük, hogy csodálatosabb, zseniálisabb és szerényebb királya nem volt még ennek az országnak. És persze akkor az is egyértelmű lenne, hogy mindenki hazudik, igenis előre megyünk, nem hátra, vagyis vissza a gyökerekhez, szárnyal a gazdaság, az ország fejlődik s a nép, az istenadta nép, ha oly boldog-e rajt’ mint akarom, s mint a barom, melyet igába hajt. Bocsánat ez nem én voltam, hanem Arany János, de éppen ide passzol.

Ez a baj a fasiszta diktatúrákkal. Nem értenek semmihez, viszont meg vannak győződve arról, hogy hazudozással minden baj orvosolható. Csak hát amikor már ott tartunk, hogy a nagyi elfakad sírva egy lábtöréssel, az istennek nem akar kórházba menni, mert inkább otthon akar meghalni, akkor elég komoly gáz van. És ám a Gyurcsány-kormány lelkén nem csak az szárad, hogy az Orbán-rezsim tönkrevágta az országot, még csak válogatni sem kell, hogy mely ágazatok vannak szarban, mert az összes, hanem ezen kívül még a külhoni magyar egyházakat sem pénzelték. Meg a belhoniakat sem, de most nem arról van szó, hanem:

Magyarország kormánya a legkisebbekre is odafigyel, ha küzdeni akarnak – jelentette ki Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára vasárnap az erdélyi Buzában.

    A KDNP-s politikus a Kolozs megyei szórványtelepülés református gyülekezeti otthonának az avatóünnepségén vett részt. A mezőségi falu 440 lelkes református gyülekezete magyar állami támogatással épített új gyülekezeti házat a 2006-ban felszentelt temploma mellé.
    Soltész Miklós ünnepi beszédében a mustármaghoz hasonlította a buzai gyülekezetet, amely bár kicsi, de ha megnő, „nagyobb mindennél”. „Amit önök tesznek, a nemzet életében olyan, mint a mustármag” – mondta a mustármag példabeszédére emlékeztetve. Hangsúlyozta, hogy a kis szórványbeli gyülekezet hite és kitartása az egész nemzetnek erőt ad, bárhol is éljenek tagjai a Kárpát-medencében.
    Aláhúzta: a magyar kormány a legkisebbekre is odafigyel, és külön kitért a nemzet tagjainak, a nemzetrészek összefogásának fontosságára, melyet a nemzeti ünnepen még inkább kell erősíteni.
    Emlékeztetett Szent Istvánnak Imre herceghez intézett intelmeire, és külön kiemelte az államalapító király azon gondolatát, melyben az Istennel való szövetség megtartására intett, rámutatva: az Istennek neki hátat fordító népnek szétszóratás, pusztulás lesz a sorsa.
    Soltész Miklós megköszönte a buzai gyülekezetnek, hogy nem fordít hátat Istennek, és önerőből templomot épített egy olyan időszakban, amikor nem számíthatott az akkori magyar kormány segítségére. Mint mondta. a mostani támogatása köszönet is a buzaiak kitartásáért, hitben való megmaradásáért. (MTI)

Tényleg szarom össze magam a gyönyörűségtől és büszkeségtől, amiért a tőlem elszedett adót ilyen bölcsen szórja szét jó kormányunk. Éppen lehúzhatná a vécén is, vagy ellophatná – bár ez is megtörténik -, de az is baromira menő, hogy bár én soha nem voltam, most sem vagyok és sanszos, hogy a büdös életben nem is leszek vallásos, teszek a kereszténységre, semmi többet nem várok el, mint azt, hogy ahogy én elfogadom és tiszteletben tartom mások hitét, az enyémet is tartsák tiszteletben, ehhez képest az én pénzemből fizet olyasmit a kormány, amit én nem akarok. Éppen kuplerájt is üzemeltethetnének, vagy hozhatnának homokot a sivatagból, havat a Déli-sarkról, aztán azt is velem fizettetnék. Baromira élvezem ám, hogy nekem jogaim már egyáltalán nincsenek, ellenben kötelességeim és felelősségem bőséggel. Ezzel szemben a kormánynak csak jogai vannak, sem kötelessége, sem felelőssége. Hát nem szép ez? Lehet, hogy kormányt kellene alakítanom?

Nagyon komolyan kérdezem, hogy meddig fogja még tűrni ez a társadalom, hogy ezt tegyék vele? Hogy a bánatos francban lehet ezt megtenni ebben az évszázadban, ezen a kontinensen? Úgy teszünk, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, hogy nekünk, akikért van ez az ország, sőt, akik alkotjuk ezt az országot, akik működtetjük, nekünk kurvára semmibe semmi beleszólásunk nincs. Mintha Orbán Viktort és a pénzéhes pereputtyát az Isten küldte volna, mintha jogos birtokán uralkodna, mintha a szava szentírás lenne. Miért? Mi a francért? Szar, élhetetlen az egész ország, semmi nem működik, kirabolnak minket, elveszik a jövőnket, a gyerekeink jövőjét, de mi boldogan ülünk a sehonnan sehová oda nem érkező vonaton, döglünk meg a kórházakban, elnézzük, hogy a gyerekeink még csak nem is reménykedhetnek jobb életben, tudomásul vesszük, hogy az unió szegényházává tették az országot. Közben tapsikolunk, amikor Orbán Ráhel luxusturizmusról hadovál, a NER fejesei rázzák bele a rongyot a mi pofánkba, a mi pénzünkből, és eszünkbe sem jut felemelni a fejünket és elzavarni a bánatos francba ezeket a gazembereket. Érthetetlen, feldolgozhatatlan, hihetetlen. És még azt is elnézzük, hogy külföldre viszik a pénzünket, hogy az egyházakat tömik azzal, ami nekünk járna, jogosan járna nekünk, és ha valakinek drága gyógyszer, külföldi kezelés kell, mi dobjuk össze a rávalót a semmi pénzünkből. Miért? Meddig még? Meddig?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!