Szeptember 21,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Evolúciós kupak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,829,150 forint, még hiányzik 1,170,850 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Már csak keveset kell aludni addig, ameddig jó kormányunk fellövi nekünk a petárdákat, betereli a vendégeket Rasi szállodájába és a pofánkba tolja Orbán Viktor kedvenc Mándokiját alig 15 milliárd forintért. Persze ez már csak nevében nemzeti ünnep, mert kormány-Orbán ünnep ez, csak hát sajnos nekünk kell fizetnünk, mert minden mást is nekünk kell fizetnünk. Azt én nem tudom, hogy a nyaralástól gügyögős babává simult miniszterek elnöke fog-e szónokolni, avagy nem, de szerencsére egyáltalán nem is érdekel. Ellenben a tárgyalására örömmel elmennék. Minél előbb, annál jobb.

Gondolom, ezt a gazdájának mondta Deutsch Tamás, merthogy a kocafocista kavarta össze a dolgokat. Vagy másik akollakó volt? Mindegy is, tanultak egy új szót és ismételgetik orrvérzésig. Látható, hogy bántja őket a dolog, amit én tökéletesen meg is tudok érteni. Vannak olyan emberek, akik ugyan nem éppen az ideális testsúly bajnokai, ám békében vannak önmagukkal és a világgal, ettől aztán akár túlsúly mellett is hihetetlenül vonzó, szimpatikus emberek. És vannak, akik zabálnak, isznak, ettől elhíznak és gyűlölik maguk körül a világot. Keserű, rosszindulatú népség az ilyen, az eszükbe sem jut, hogy amennyiben zavarja őket a háj, életmódot váltsanak, sportoljanak és akkor a tükörből az fog visszanézni, amit látni akarnak. Nem. Zabálnak és híznak tovább, és szidnak mindenkit, aki nem ezt teszi. És még csak nem is értik, hogy ettől nekik nem lesz jobb, de legalább kiröhögtetik magukat. Szólni kéne Tomikának, hogy a gatyából kibuggyanó zsírszalonna sem nemzetstratégia. Akkor sem, ha Németh Szilárd azon dolgozik, hogy azzá tegye.

Az Origo Manyikája már megint akcióba lépett, legalábbis erre következtetek a tegnapi – természetesen szokás szerint – szerző nélkül megjelent cikkből. A hibáktól nyüzsgő írásmű azon háborog, hogy micsoda merénylet a fogyasztók ellen az az uniós előírás, hogy a flakonos innivalók kupakját rögzíteni kell a palackhoz. Mert így a jó magyar polgár a nyakába önti a lötyit akkor, amikor megpróbálja letépni a tetőt, aki nem tépi le, az percekig nem tud inni, mert be kell állítania a kupakot, hogy hozzáférjen az itókához, és amúgy sincs semmi értelme a dolognak, mert attól nem lesz kevesebb a műanyag hulladék.

Az Európai Unió, már 2018-ban bejelentette, hogy egy olyan rendelet fog életbe lépni. A rendelet kötelezi az italgyártó cégeket a palackhoz rögzített kupak gyártására. Vagyis arra a – nincs jobb szó – őrületre – hogy kupakokat ne lehessen se leszedni, se erőnek erejével letépni az üvegről. Mindezt azzal az első hallásra is nevetséges üzenettel, hogy ez így környezetbarát. Egészen pontosan azért, hogy kevesebb műanyag hulladék kerüljön a környezetbe. (Origo)

Az a helyzet, hogy Spanyolországban már második éve ez van, az üdítőkön, étolajon, tejen is ilyen kupak van. Kellett vagy fél óra, ameddig megszokta az ember, ebben már benne van annak a kitapasztalása is, hogy hogyan lehet inni a flakonból és mi módon lehet visszazárni a kupakot. Az pedig kétségtelenül igaz, hogy így kevesebb lesz a műanyag hulladék, mert ameddig a flakont összeszedik – főleg mióta pénzt lehet kapni a visszaváltásért -, vagy felseprik az utcaseprők, addig az eldobott, vagy leejtett kupak ott maradt az utcákon, tereken, a strandokon a homokban, majd a vízben kötött ki, így azonban újra lehet hasznosítani és kevesebb a szemét is. Megnyugtatásul közlöm a háborgó cikk szerzőjével, hogy az evolúciónak ezen a szintjén már simán meg tudja tanulni az ember, miként alkalmazkodjon a helyzethez. A spanyolok legalábbis ügyesen megtanulták, én olyan barmot még nem láttam, aki megpróbálta erővel letépni a kupakot, és ezért a saját nyakába locsolta az italt. Akinek ez ilyen súlyos problémát okoz, az másszon vissza a fára, ott az autó sem üti el, és igyon a patakból, azon nincs kupak.

Európának vissza kell térnie zsidó-keresztény kulturális gyökereihez és azon az úton továbbhaladnia, amelyet az Európai Unió alapítói megálmodtak – hangoztatta a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) kultúráért felelős államtitkára szombaton Sopronban, a Soproni Piknik rendezvényen.

    Závogyán Magdolna a háromnapos eseménysorozat részeként a Lővér Kempingben rendezett „1100 éve Európában, 20 éve az Unióban” program megnyitóján elmondta: Magyarországnak a zsidó-keresztény kulturális gyökerekhez való visszatérésben kulcsszerepet kell játszania, „őriznie kell a lángot, a tűzhelyet”. (MTI)

Csodálatos! Megmondta a néni, mit kell csinálni másoknak. És nem ám akármi mondta, hanem maga Závogyán Magdolna, akiről nem ám hogy az Európai Unió többi tagállamában nem tudja senki, hogy kicsoda, de még én sem tudom, pedig én napi szinten foglalkozom belpolitikával. Rákerestem a fejére neki és igazán repesek a boldogságtól, hogy a kormánynak mindig sikerül találni valahol pár falusi tanítónő kinézetű nénit, akik a képességeik nyújtotta lehetőségeknél többre vágynak. Mintha Czunyinét rakosgatnák ide-oda, az az ember érzése. Lehetséges, hogy ez történik? Mindig átnevezik? Na mindegy, végtére is nem az én bajom.

Én jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, mint mindig.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.