NEHAZUGGY

Sokadszorra is ég a pofánkról a bőr miattatok

Lázár Gergő | Augusztus 13, Kedd | 19:07

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,521,278 forint, még hiányzik 478,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nyugtalanító hírek érkeznek az orosz–ukrán háborúból

A háború továbbterjedt. A világnak most már fel kell ébrednie! Nem szabad tovább ünnepelnie az egyik vagy másik oldal brutális harci cselekedeteit, hanem a mielőbbi tűzszünet és béke mellett kell felszólalni!

Ennek a konfliktusnak nincs megoldása a csatamezőn, csak a tárgyalóasztal mellett!

Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója ezeket a sorokat írta le azt követően, hogy nem az általuk támogatott oroszok állnak éppen nyerésre. Mert az ukránok gondoltak egyet – talán tartva egy esetleges Donald Trump győzelemtől a novemberi elnökválasztáson –, áttörték a frontot és nekimentek az oroszoknak a saját földjükön. Ez annyira váratlanul érte az oroszokat, hogy nem nagyon tudtak mit kezdeni ezzel, pedig már pár napja történt ez a betörés. Ez egyébként azt is mutatja, hogy az orosz harci kapacitások vélhetően jóval kisebbek, mint azt sokan elhitették velünk. Elviekben ezer főről lehet szó, akik kelet felé nyomulnak és teljes csapatokat pusztítanak el fegyverestül, járművestül. Noha egyetlen ember halálát sem lenne szabad kvázi megünnepelni, de itt legalább nem civilek ellen elkövetett terrorcselekményekről van szó – kórházak és iskolák lebombázása az orosz fél részéről -, hanem orosz katonákról.

Mégis úgy tűnik, hogy ez már sok volt a magyar kormánynak, amely Vlagyimir Putyin csicskásaként funkcionál, hiszen kizárólag akkor szólal fel az erőszak ellen, ha azt a szeretett orosz csapatokkal szemben követi el valaki. Amikor civilek százai haltak meg az ukrán oldalon azért, mert az oroszok lebombázták őket, akkor valahogy nem ítélték el ezeket a támadásokat a kormánytagok sőt, még a békét sem erőltették. Most, hogy az ukránok megelégelték az országuk pusztítását és ellentámadásba lendültek, hirtelen felébredt a kormányzati kommunikáció és békét követel. Egy háborúban vannak áldozatok – sajnálatos módon -, de az ukránokat nem lehet azzal vádolni, hogy ők lennének a rosszak ebben a történetben, hiszen az oroszok kezdték a harcokat, miközben az ukránok ezt soha nem akarták.

Igen ám, de Vlagyimir Putyin vissza akarja állítani a szovjet határokat és ezért mindent meg is tesz. Hogy eközben nyomorba sodorja a saját népét, az nem érdekli, mint ahogy ez nem érdekelte annak idején Lenint, vagy Sztálint sem. Ők egy célt tűztek ki maguk elé, amelyet mindenáron el kívánnak érni. Erre lehet azt mondani, hogy de a szankciók nem működnek és az orosz gazdaság jól működik, csak hát ennek is megvannak az okai. Lényegében a hadiiparra koncentrál a teljes ország, amely lehet, hogy jó számokat mutat, de a valóság igencsak más. Lehet, hogy még nem most fogjuk meglátni a szankciók eredményét, de éveken belül meg fog látszódni az, hogy mit is tett a saját népével ez az elmebeteg diktátor. Én ugyanis Vlagyimir Putyinra nem vagyok képes másként tekinteni, hiszen kezéhez oroszok és ukránok ezreinek vére tapad. Nem volt semmi szükség a háború kirobbantására – akármit is mondanak Putyin támogatói a NATO terjeszkedése kapcsán -, de senki sem tudott már hatni Putyinra.

Végre – a netes kommenteket megnézve – az ukránok elértek valami olyat, amelyről sokan álmodni sem mertek és egy nagy pofont kevertek le az orosz medvének. Erre a pofonra igenis szüksége volt az oroszoknak, hiszen kénytelenek azzal szembesülni, hogy ők is sebezhetőek. Nyilván szomorú, hogy katonák százainak kellett meghalnia az ukrán előretörés következtében, de egy háború sajnos ilyen. Arról nem is beszélve, hogy ha az oroszok nem támadják meg az ukránokat annak idején, akkor erre soha nem is került volna sor. Ezek a férfiak ma is családtagjaikkal lehetnének és nem a temetésüket kellene intézni. Ha valakire dühös akar lenni az orosz társadalom, az Vlagyimir Putyin és csicskásai, hiszen ők tették ezt az országgal. Orbán Balázs jobban tenné, ha inkább csöndben maradna a témát illetően, hiszen akkor, amikor az oroszok gyilkolták az ukrán civileket – és itt az ukrán katonák nem orosz civileket öltek meg, hanem katonákat – egy büdös szót sem szólt, most viszont, hogy a megtámadott fél meglepetésszerű támadást hajtott végre, egyből békét követel.

A magyar kormány és ezzel a magyar nép ismételten szégyenteljesen viselkedett egy teljesen egyértelmű konfliktus kapcsán, amit a világ nem fog elfelejteni. A legszomorúbb mégis az, hogy voltak és vannak normálisan gondolkodó magyarok is, akik egyetlen percig sem támogatták az orosz offenzívát, a nagyvilág mégis úgy tekint és úgy fog tekinteni a jövőben is Magyarországra, mint Putyin csatlósára. Ezt sajnos már lemosni sem fogjuk tudni magunkról. Legalább egyszer az életben lenne egy olyan kormányunk, amely nem szégyent hoz ránk, hanem büszkeséggel tölt el bennünket a viselkedése. Ugyan fiatal vagyok még, de nem tudom, hogy meg fogom-e élni azt a napot, amikor ez megtörténik.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!