NEHAZUGGY

Csak egy tetves vonatot nem vagyunk képesek eljuttatni egyik pontból a másikba

Molnár Bálint | Augusztus 12, Hétfő | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,521,278 forint, még hiányzik 478,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Csak a lényeget, csak röviden, mielőtt tágabb kontextusba helyeznénk a legvadabb rémálmainkat. Apró kis lábjegyzet a világbéke kitörése előtt. Egy forró augusztusi délutánon (konkrétan a tegnapi vasárnap délutánról van szó) lerobbant a Bécsbe tartó vonat. Egy EuroCity nemzetközi járatról van szó, a MÁV mozdonya Hegyeshalomnál ment tönkre. Az utasok a forró peronon ~~hasaltak~~ maradtak, ahol egy négyzetmilliméternyi árnyékos hely nincs a kora délutáni órákban. Először azt mondta nekik a hangosbemondó, hogy a vonat elromlott, és próbálják megjavítani, aztán leszállították az utasokat. 70 perc múlva már jött is a következő járat, de sokakat még arról is leküldtek.

Vagyis a a legvadabb rémálmaik valóra válását megélő utasoknak azt kellett tapasztalniuk, hogy se másik mozdony, se busz nincs, ami segíthetne rajtuk. Merthogy az történt, hogy jött egy Bécs irányába tartó vonat Budapestről, ám azt egy másik társaság üzemeltette, ezért nem engedték rá felszállni az utasokat. Aztán jóval később megjött a messiásként várt Railjet, amire fel is szálltak, ott viszont szóltak az illetékesek, hogy akinek nincs ülőhelye, az szálljon le, mert álló utasokkal nem indulnak el. Ekkor már azt mondták, hogy őket egy pótlóbusz fogja tovább vinni. Aztán nem pótlóbusz jött, de valamivel később jött a Csárdás EuroCity, ami már nem pukkant le, így elhagyhatták az országot.

A MÁV közleményét, amelyben – mint valami, az egész blamán kívül álló harmadik fél – kikérik maguknak, hogy sem az osztrák, sem a magyar vasúttársaság nem rendelkezett szabad mozdonnyal a közelben (jelentése: ez van, bocsesz), különben is az osztrák szabályok értelmében a távolsági vonatokon csak ülő utasok utazhatnak, nem idézem, nincs különösebb jelentősége. Főleg hogy már majdnem pozitív fejleményként értékelhető, hogy nem kezdtek el álhíreket, fake news-t emlegetni, és nem is hivatkoztak arra, amire a tetőfokára hágott idei kánikula egyik korábbi csúcspontján, nagyjából egy hónappal ezelőtt hivatkoztak. Hogy tudniillik ők megmondták szépen, hogy akinek nem múlik az élete rajta, az ne üljön vonatra, mert a hőség káros hatással van a túlkoros vasúti kocsikra és az utasokra. Különösen a kritikus hőségre érzékeny, egészségileg veszélyeztetett utasokra.

Szóval ez a magyar valóság egyik oldala, ahol szerintem már nem az a kérdés, mikor juttatunk embert az űrbe, hanem hogy gyanútlan utasok tömegeit el tudjuk-e egyáltalán juttatni a szomszédos ország fővárosába úgy, hogy ne ez legyen. Mármint ne az legyen, hogy Budapestről vagy Győrből vagy bárhonnan máshonnan egy túlélőtúrával felérő kaland legyen eljutni Bécsbe. Ahova, a migránsok által szerinte ostromlott európai fővárosba Lázár János közlekedésért is felelős miniszter (a sors kibaszott iróniája) korábban választási kampányok idején rettegni járt, ugye. Várom, hogy a minősíthetetlen állapotban lévő magyar vonatközlekedés, e konkrét botrány és blama kapcsán mikor nyögi be cinikusan, hogy aki vonattal közlekedik, az annyit is ér, és különben is ő valójában megmenteni akarta a magyarokat Bécstől, ezért nincs semmi látnivaló a MÁV mozdonyának lepukkanásában.

És ott van a magyar valóság (egyik) másik oldala, a tegnap véget ért párizsi olimpián elért magyar sikerek és az ezekkel összefüggő ömlengések, miközben a teljes politikai osztály egy emberként ünnepli a magyar sportolók érmeit úgy, mintha ők futották, úszták, evezték (stb.) fel magukat az olimpiai dobogóra. A kedvencem, bár nem először hallok hasonlót (hiszen Gyulay Zsolt MOB-elnök már megágyazott ennek a történetnek), a fideszes politikusból lett NOB-tag, Fürjes Balázs értékelése, aki egyfelől kissé kiesve az állampárti kötődés által megkövetelt szerepéből, a párizsi szervezést dicsérte. Olyanokat mondott például, hogy a sportolók számára remek edzés- és versenyhelyszínek álltak rendelkezésre, hogy mindenhol telt ház volt, hogy több mint 9 millió jegyet adtak el a szervezők, hogy a nagyvilágban 3 milliárd néző követte nyomon a viadalokat, a város pedig olimpiai lázban égett. Itt egy pillanatra a torkomon akadt a levegő, mert eszembe jutott, hogy a vége után még hosszú ideig egyre csak dráguló, brutális költségvetésből (25 milliárdról indultak, bruttó 170 milliárd körül lett a vége) összehozott 2017-es vizes vébé előtt az elvtársak és elvtársnők 6 milliárd (!!!) tévénézővel számoltak (az Origo is megírta, nehezen tudnák letagadni), többek között ezzel a számmal indokolták, hogy miért hatalmas befektetés ez az esemény. Rohadt életszerűnek tűnt akkor is, ez a 3 milliárdos beismerő vallomása Fürjesnek, azonban már semmi kétséget nem hagy afelől, hogy csodásan átbaszták akkor is a mimagyarokat a túlárazott nagyotmondásaikkal.

De ugorjunk oda, hogy másfelől Fürjes arról is delirált – szorgosan a párizsinál százszor jobb olimpiáról nagyot álmodó Gyulay Zsoltra rímelve -, hogy látva az elmúlt hét-nyolc évben a magyarországi nagy eseményeket, világbajnokságokat, Európa-bajnokságokat, világkupákat, Magyarországon meg tudnának rendezni egy, a párizsihoz hasonló olimpiát. Ha jól értem, nem százszor jobbat, de egy hasonló szart igen, így múlik el a világ dicsősége és adják egyre lejjebb a lázálmaikat. Azt mondja a fideszes politikusból lett MOB-elnök szó szerint, hogy „óriási erőfeszítés lenne, de a legfontosabb, hogy kell hozzá egy összefogás, és ezért vagyok egy kicsit szkeptikus”. Szerinte csak akkor lehet erről álmodni, gondolkodni, ha az ország egységesen tud odaállni az ügy mellé.

Értem. Hát hogy is mondjam csak, hogy lehetőleg ne csak azok értsék, akiknek a Győr-Budapest, alig több mint 100 kilométeres távolság vonattal való abszolválása egy tanulmányi kirándulásba oltott túlélőtúrával ér fel, amiben benne van a rekkenő hőségtől való megzápulás lehetőségének ötven árnyalata is, hanem azok is felfogják, akiknek az elvetemült világpolitikai ambíciói rendesen elhomályosították a látásukat és elszakította őket a valóságtól. Nem az összefogással van a probléma, elvtársak, annak ellenére, hogy ez az ország leginkább egyetlen dologban képes összefogni: a gyűlölködésben. Az ebben az értelemben teljesen tökmindegy, hogy a gyűlölködés tárgya erőteljesen változó. Szóval azt akarom mondani nem először, hogy egy olyan országnak, ahol az alapvető állami szolgáltatások ilyen állapotban vannak, mint a fenti ábra mutatja, nem az összefogással van a problémája. Egy ilyen országnak rohadtul nem kell olimpiát rendeznie, egy ilyen országnak már évekkel ezelőtt kötelező lett volna elkezdenie gondolkodni. Sok egyéb mellett azon is, hogy meddig hajlandó még eltűrni ezt a megalázó, dühítő, frusztráló, elfogadhatatlan állami szolgáltatásrendszert, amit azok nyújtanak neki, akik már rég elfelejtetették, hogy milyen vonattal közlekedni. Akik folyton arról pofáznak, hogy előre megy, nem hátra, akik állandóan nagyokat álmodnak, de képtelenek, nemhogy Ausztria színvonalára felhozni Magyarországot, de már egy vonatnyi embert se képesek eljuttatni az osztrák fővárosba.

Olimpiát ide? Minek, baszki? Aminek csak az összefogás hiánya az akadálya? Mert képesek vagyunk rá? Valóban? És még mennyi mindenre képesek vagyunk, de még az űriparban is képesek vagyunk meghatározó szereplővé válni. És például kórházi klímanagyhatalom is leszünk? Ahogy a vakcinagyártásban és a fegyvergyártásban és az oktatásban is, mi? Csak éppen egy tetves vonatot és még ezeret nem tudunk eljuttatni A-ból B-be. És ha most olimpiát rendeztünk volna, akkor mivel indultak volna haza az osztrákok tegnap? Gyalog? Vagy őfényessége honvédségi nemkormányzati luxusgépével, mert Szijjártó éppen lazít a kerozinégetésben? Lerohadó mozdonyokat kell betolni az állomásokra, lepusztult mozdonyok miatt kapnak az emberek napszúrást a negyven fokban, de ezek még mindig az olimpiarendezésről pofáznak. Meg hogy utolérik Ausztriát. Hogyne. Amikor még embert se tudnak küldeni Bécsig, mert a vonatközlekedés, mint állami szolgáltatás megbukott. És a közlekedésért felelős miniszter mikor bukik meg?

A címlapkép illusztráció, vagy valami olyasmi (Forrás: Facebook/Lázár János)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!