NEHAZUGGY

Mert minden országnak vannak rejtett kincsei

Lázár Gergő | Augusztus 5, Hétfő | 19:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,521,278 forint, még hiányzik 478,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egy újabb sokak által látogatott turistaparadicsom került be a hírekbe, miután a tervek szerint limitálni fogják a görögországi Santorini szigetére érkezők számát. Ennek oka többek között az, hogy hatalmas óceánjáró hajókkal érkezik egyszerre több ezer ember, akik konkrétan sorban állnak a legjobb fotókért – amelyek nyilván ugyanúgy néznek ki -, hogy a kattogtatást követően távozzanak is. Az igen kevés helyi lakos szerint a naplementét követően a sziget teljesen kihal és egyfajta szellemvárossá változik. Korábban én is írtam arról, hogy Velencében pontosan ugyanezt tapasztaltam meg. Nappal a főbb utcák dugig vannak, alig lehet mozdulni, miközben a naplementét követően a város teljesen kiürül, és már csak az igazán elszántakkal találkozhat az ember, a helyiekkel aligha. A bárok zárva vannak, szinte semmi élet sem tapasztalható a szigetvárosban, ahol korábban elég szép számban éltek helyiek, akik többsége mára elhagyta a várost.

Santorini persze annyiban eltér azért Velencétől, hogy itt egy picike városról van szó, amelynek még 20 ezer lakosa sincs, viszont amikor egyszerre több óceánjáró hajó is megérkezik a szigetre, akkor egyetlen nap alatt akár 17 000 turista is tartózkodhat a szigeten, nem beszélve az oda másként érkezőkről. Vannak tehát olyan napok, amikor több turista van a szigeten, mint amennyi helyi lakos. Ez legutóbb konkrétan olyan helyzetet generált, hogy a helyi polgármester kénytelen volt arra kérni a helyieket, hogy maradjanak otthonaikban, mivel olyan sok a turista az utcákon, hogy egyébként sem nagyon tudnának mozogni. Ez az állapot nyilvánvalóan fenntarthatatlan, aminek az elkerüléséért az is kellene, hogy a turisták ne Instagram-fotók alapján utazzanak, és akarják pontosan ugyanazt a fotót elkészíteni, hogy aztán a helyszínt elhagyva semmiféle valódi helyi dolgot ne tapasztaljanak meg.

Prágában van egy könyvekből készített torony, amelybe ha az ember belehelyezi a telefonját, akkor egy klassz fotót készíthet, mivel tükrök vannak benne, ezért szinte végtelennek tűnő könyvalagutat láthat. Az ötlet jópofa, de ma már turisták százai állnak sorba – igen, akár egy egész órát is – azért, hogy pontosan ugyanazt a képet készítsék el, mint mindenki más előttük. Kérdés, hogy ennek mégis mi értelme van? A turizmus nem egy olyan tevékenység, ahol az ember végigcsinál egy listát és a fotókkal, valamint videókkal boldogan hazautazik. Egy utazás kapcsán véleményem szerint a megszerzett élmények a legfontosabbak. A barátokkal, vagy családtagokkal töltött közös idő, a nagyszerű ételek és italok, valamint a különleges tevékenységek. Sivatagban tevegelés, tengerszemben úszás, vagy épp Santorini híres naplementéjének átélése. Igen ám, de Santorini, mint olyan, egyáltalán nem egyedi a görög szigetcsoportban, hiszen ha az ember csak egy kicsit is kutakodik, akkor találhat bőven olyan szigetet, amely szinte ugyanúgy néz ki, viszont sokkal autentikusabb és az ember csendben, nyugalom élvezheti a naplementét.

A barátnőm görög, ezért elég sokszor hallottam már tőle azt, hogy ha megkérdezik, hogy melyik helyeket ajánlja, akkor inkább azt mondja, hogy se Santorinit, sem pedig Mykonost nem ajánlja, mert számtalan olyan gyönyörűnél gyönyörűbb hely van Görögországban, amelyek még a többség számára felfedezetlenek. Egy kicsit utána kell nézni persze, de véleményem szerint egy nyaralás akkor élmény, ha az ember felkészül rá, és tisztában van azzal a hellyel, ahova utazik. Persze vannak kivételek – spontán módon is lehet utazni -, de mégis úgy hiszem, hogy az ember sokkal jobban jár, ha kicsit utánajár a dolgoknak és ahelyett, hogy a közösségi média ajánlásait követné, inkább elvégzi a saját kutatását. Mert lehet, hogy gyönyörű Santorini – ezt szerintem senki sem vitatja -, de kérdés, hogy megéri-e akár órákat várakozni egyetlen fotóért, miközben lehet, hogy a szomszédos szigeten egyetlen turista sincs, a kilátás ugyancsak pazar, és még akár helyiekkel is találkozhat az ember.

Én amikor lehetőségem van utazni mindig megpróbálok úgy viselkedni, mintha én magam is ott élnék a városban. Az olyan helyeket keresem, ahol a helyiek jelen vannak és kerülöm azokat, ahol jól láthatóan turisták vannak. De ha az ember valódi élményt szeretne szerezni magának, akkor szóba elegyedik a helyiekkel és nem csoportos túrákon próbálja megismerni a várost. Egy bárban, egy sör mellett az ember többet megtudhat a helyről, mint amit egy könyvben, vagy egy turista csoportvezető által megtudhat. Persze aki utóbbiakat élvezi, az tegyen csak így, de véleményem szerint a legjobb mód egy hely megismerésére az éttermek, kocsmák, kávézók látogatása. Ott ugyanis az ember elfogyaszthat valamit, ami mellett kedélyesen el tud beszélgetni, és akár még barátokra is szert tehet. Turizmusra és turistákra szüksége van az országoknak, de nem mindegy, hogy ki miként végzi ezt a tevékenységet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!