NEHAZUGGY

Rendületlen valóságtagadás

Molnár Bálint | Augusztus 6, Kedd | 10:37

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,521,278 forint, még hiányzik 478,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem tudom, hogy van-e bármi összefüggés az IDEA Intézet tegnap megjelent felmérésének eredménye, illetve Gyurcsány Ferenc Magyar Pétert árulózó Facebook-posztja között, azaz van-e az időzítésnek bármi jelentősége (én a magam részéről nem állítok ilyet), de e két szálból kiolvasható helyzetkép több mint érdekes augusztus 6-án, szűk két hónappal a hagyományos ellenzéki pártok nagyjából megsemmisítőnek nevezhető vereségét hozó EP-választás után.

Az említett kutatóintézet azt állítja, hogy ezen a bizonyos – a választáson indulók által történelmi jelentőségűként keretezett – választáson a fideszesek tizede, az egykori ellenzéki összefogás támogatóinak csaknem fele a Tisza Pártra szavazott, miközben a Magyar Péter pártjára voksolók 28 százaléka úgy emlékszik, hogy 2022-ben nem is vett részt a választáson. Vagyis úgy lehet összefoglalni ezeket a számokat, hogy a semmiből jött (vagy ha úgy jobban tetszik, a Novák Katalin nevével fémjelzett, pedofil kegyelmi botrány farvizén felemelkedett) politikus és pártja szavazótáborát júniusban legnagyobb részt az egykori (hatpárti) ellenzéki szavazók, valamint a szavazástól korábban távol maradók alkották. Más szavakkal az IDEA mérése alapján a bukott igazságügyi miniszter volt férje mindössze párt hónap alatt jelentősen lemorzsolta az ellenzék szavazótáborát, elvitte szavazni az ellenzék szintén megsemmisítő bukását hozó 2022-es parlamenti választástól távolmaradók több mint egynegyedét, kevesebb mint egyharmadát, miközben kicsit megkarcolta az Orbán-szekta perifériáját is.

Természetesen nem kell mérget venni ezekre a számokra (se), hiszen a közvéleménykutatás intézményének egy féldiktatórikus rendszerben megvannak a maga korlátai, de egyvalamit biztosan nem lehet állítani, mert már a választás másnapján sem lehetett állítani: hogy a DK, illetve a DK által vezetett baloldali összefogás az igazi győztese a választásnak. Valami azonban még ezekből a számokból is körvonalazódik, ha valaki nem arra van berendezkedve, hogy élete végéig a politikában vergődjön tekintet nélkül az egymást követő kudarcokra: a magyar választók jelentős része nagy valószínűséggel nem szerelemből és meggyőződésből szavazott azokra az ellenzéki alakulatokra, amelyeknek a szavazóit a Tisza Párt június 9-én átcsábította, hanem mert valakire kellett szavazniuk, aki nem a Fidesz. Ám hogy ideológiai alapon, elvek mentén, ne adj’ isten programok, racionális elvárások alapján szimpatizálnának a DK-val, az szinte kizárt. Ha pedig ez így van, akkor ez is egyfajta bizonyítvány elsősorban a parlamenti ellenzék pártjainak, amelyeknek a nagy részére szó szerint érvényes, hogy megsemmisültek. Hello, Jobbik, MSZP, LMP, stb.

Mielőtt bárkiben felmerülne, hogy már megint bántani készülök a Ferit, tehát az elmúlt évek oly jól ismert, közszájon forgó téves diagnózisának megfelelően akadályozom a kormányváltást, szeretném leszögezni, hogy ha eddig nem voltak, ezután már aligha fognak kialakulni olyan fóbiáim, amelyek annyira elhomályosítanák az elmémet, hogy az inverz NER-propagandista jöjjön ki belőlem (Orbánt se utálom fóbiásan, az más kérdés, hogy mélységesen megvetem a jóvátehetetlen népnyúzását, korruptságát és visszafordíthatatlan nemzetrombolását). Ugyanezzel a lendülettel viszont szeretném feltenni a kérdést: szinte pontosan két hónappal a hagyományos ellenzék EP-választási kudarca után, beleértve a választási ígéreteihez és hurráoptimizmusához képest súlyosan leszerepelt baloldali összefogás vezető erejét, az egyébként a részben a nyilvános térben zajló belső botrányok és viták által megtépázott DK, a valaha volt legerősebb ellenzéki párt vezetője miből gondolja, hogy a saját, jobb időket megért szavazótáborát kannibalizáló Magyar Péter árulózásával ki lehet mászni a gödörből? Érdekelne, miért gondolja azt Gyurcsány Ferenc, hogy ha kétnaponta hosszú filozófiai (újabban vallási szempontokkal megtámasztott) eszmefuttatásokban mantrázza, hogy tökmindegy, mit mutatnak a számok, lényegtelen, hogy mi történt június 9-én, neki van igaza, ő a megmondhatója annak, hogy ki az áruló és ki lehet az ellenzék vezetője, akkor kormányváltó alternatívát faraghat a 10 százalék alá zsugodorodott Demokratikus Koalícióból, amely több mint tíz éve nem tud Orbán-váltó alternatívát kínálni az országnak?

Még egyszer: nem kell mérget venni a fenti közvéleménykutatási eredményekre, de nekem az a gyanúm, hogy Ferenc rendületlen tagadásban van, egy nem csupán politológusok, de hozzám hasonló mezei halandók számára is nyilvánvaló tényt tagad: az ellenzék olyan súlyos válságba került, hogy a választók egyszerűen menekülnek a bizonytalanságból, a reménytelenségből, az elől a helyzet elől, hogy már megint semmit ne érjen, a NER kukájának alján landoljon a szavazatuk, amivel szemben olyan szilárd támpontot keresnek, ami biztosítja számukra az Orbán-rendszerrel való érdemi szembefordulás lehetőségét. Felelős politikus vagy megmondóember legyen a talpán, aki ezért elítéli őket. Az, hogy az Orbán-rezsimnek már nincs semmilyen józan kapcsolódása a világpolitikai folyamatokhoz, Orbán mégis foggal-körömmel világpolitikai tényezőt játszva rendez olyan ámokfutást az EP-választás óta, a soros magyar uniós elnökség élén, amilyet még tőle se láttunk, miközben az ország gazdasági, erkölcsi és mindenféle szempontból leszakad a nyugati világtól, tény. Az pedig egy másik tény, hogy ezt az aggasztó békemisszionárius jelmezbe öltöztetett elmebajt (aminek zenei aláfestéseként, a pusztító kánikulában, az identitáspolitikai hőzöngéssel és woke-hisztériával körbebástyázott olimpia idején is teljes gőzzel zajlik az ország leépítése és széthordása) a hagyományos baloldali pártok egyszerűen nem képesek a maguk javára fordítani. Ahogy korábban annyi minden mást se, pedig ha a világbajnok infláció nem volt elég magas labda, akkor nem tudom, mi lehetne azt, amit valóban BALOLDALI pártok politikai tőkévé konvertálhatnak. Ezért miután a baloldali pártok képtelenek voltak reményt adni, a fene tudja, milyen okból perspektívát mutatni képes Tisza Párt felemelkedett, Ferenc pedig – mint valami hatalmas nóvumot – kiabálja, hogy Magyar Péter áruló, és nem érti, hogy miért nem lehet soha az Orbánnal szembeni világ vezetője.

Szeretném megérteni, hogy miért gondolja Gyurcsány Ferenc, hogy a széthullott baloldali összefogás holttestén, ugyanazt a néhány mondatot ismételgetve, a Magyar-jelenséget vallásfilozófiai elmélkedésesekben magyarázva, mindenféle szentenciákat, ítéleteket alkotva politikailag releváns versenytársa lehet… kinek is? Orbánnak? Magyarnak? Már az sem teljesen világos, hogy ki az ellenfél. Azt írja tegnapi dúlt posztjában Gyurcsány:

„Magyar áruló. Annak a köztársaságnak az elárulója, ami nekünk az életünk. Mi nem szeretjük se az árulást, se az árulókat. (…) Miért kellene elhinni egy árulónak, hogy minket nem fog elárulni, ha nem tudjuk, hogy hogyan és miért talált ránk? Miért kellene bíznunk abban, hogy aki eddig üldözött bennünket, az csak azért, mert azt mondja, mostanra ő is a korábbi szövetségesei, azaz a mi üldözőink ellenfele lett (…) Magyarból sok minden lehet. Egy valami nem. Nem lesz a mi vezetőnk.?”

Azon túl, hogy én nem tudom, mi az a köztársaság, ami nekünk az életünk, és azt sem tudom, kire gondol a költő, amikor ezt az Orbán királyi többeseire emlékeztető többesszámot használja, szerintem mindenki pontosan tudja, hogy Magyar elárulta a NER-t, amelyben gondtalan életet élt, amelyből profitált, amellyel oly sokáig semmi baja nem volt. A fideszesek egytizede, a bizonytalanok több mint egynegyede, nem utolsó sorban az ellenzéki szavazók közel fele is. Mind tudták. Mondok valami brutálisan meglepőt: ezek az emberek nem ezért, hanem ennek ellenére szavaztak bizalmat neki. Hogy pontosan tudták, hogy áruló. Pont ez a lényeg. Hogy ezt Gyurcsány Ferenc most már sűrűn visszatérő, kenetteljes, indulatos megmondása nélkül is tudták, és ennek ellenére láttak benne sokan reményt és lehetőséget. Holott a baloldali összefogásra is szavazhattak volna. Én nem hiszem, hogy Magyar Péter a ti vezetőtök akarna lenni, Ferenc, bár nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy Magyar árulózása, a valóság tagadása és a főpap-megmondóember szerep aligha változtat a tényen: a magyarok jelentős része olyan állapotban van, hogy egy árulóban is hajlandó jobban megbízni, mint azokban, akik másfél évtizede dagonyáznak a NER ellenzékének fenntartott mocsárban. Attól tartok, hogy ezek a feldúlt eligazítások nem Magyar Péternek, hanem az ellenzéknek állítják ki a szegénységi bizonyítványát. Kéretlen beismerő vallomások ezek, pedig azt hittem, van az ellenzéknek így is elég baja. Ezek szerint nincs, még beleférnek ezek az ostoba filozófálgatások, még nem fáj eléggé a teljes eljelentéktelenedés veszélye. Elég baj az nekünk, mert rohadt nagy szükség lenne egy életképes, potens baloldali pártra.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!