November 26,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Átláthatatlan hivatal

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,521,278 forint, még hiányzik 478,722 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Kezdhetünk izgulni, hogy a héten átviszi-e az euró árfolyama a 400 forintos lélektani küszöböt, avagy semnem. Jó kis cikk jelent meg arról, hogyan konzerválja a rezsim a szegénységet, kiszolgáltatottságot. Szakértők kiszámolták, hogy aki most minimálbérre van bejelentve, az nagyjából 125-130 ezer forint nyugdíjra számíthat. Azt nem tették hozzá, hogy persze csak abban az esetben, ha addigra megtörténik a nyugdíjrendszer teljes reformja, mert ha nem, akkor nagy valószínűséggel össze fog omlani a rendszer. Ahogy a minimálbér – amit amúgy szeretnek bruttóban megadni, mert az olyan jól fest, ám ami a munkavállaló számlájára kerül, az messze nem ez az összeg – sem elegendő a normális megélhetéshez, úgy az ez után járó nyugdíj sem fogja tudni biztosítani az emberhez méltó idős kort, de még csak az életben maradást sem. Ha belegondolunk, hogy az országlakók mekkora hányada él minimálbérből, vagy ahhoz közeli összegből (hiszen ha csak 100 forinttal magasabb a fizetés, már nem abba a kategóriába tartozik az ember), akkor hosszú távra tartósított nyomorúságra rendezkedhetünk be. 2022-ben a munkavállalók 20 százaléka keresett minimálbért. Ám még itt vannak azok is, akik annyit sem visznek haza, hiszen ez csak a teljes munkaidőben foglalkoztatottaknak kötelező, aki 6 órában van bejelentve, vagy heti 3-4 napban, az ennél kevesebbet keres. Tudjuk azt is a statisztikákból, hogy nagyjából a munkavállalók 75 százaléka él létminimum körül – alatta, vagy picit fölötte -, ez pedig a világon semmi jót nem jelent. Még néhány év ilyen nagyszerű kormányzás, és mehetünk guberálni a nyugat-európai szeméttelepekre, hogy éhen ne vesszünk.

Az Idea Intézet friss felmérése azt mutatja, hogy indokolt volt a kormánypárt aggodalma a TISZA Párt feltűnésével kapcsolatban. Bármit próbáltak meg elhitetni a közvéleménnyel – vagy akár önmagukkal -, bizony sok szavazójukat veszítették el. Arányaiban a Fidesz veszítette a kevesebb szavazót, tőlük 10 százalék pártolt át, ameddig az ellenzéki pártoktól 47 százalékot sikerült megszerezni, ám nem nevezhető jelentéktelennek az a 28 százaléknyi TISZA-szavazó sem, akik a politikailag inaktívak táborából kerültek elő. Tehát a Fidesz idegessége érthető, ám az ellenzéki pártok viselkedése nem az, bár legalább nem is szokatlan. Csak ameddig régebben egy-egy választási kudarc előtt-közben és után először a pozíciók elosztásával, majd egymás hibáztatásával voltak elfoglalva, most lett egy közös ellenség. Egészen döbbenetes megfigyelni, hogy a súlyos veszteségeket elszenvedő pártok nem azzal vannak elfoglalva most sem, hogy kielemezzék a helyzetet, felismerjék és kijavítsák a hibákat, hanem Magyar Pétert ekézik. Torz logika ez, mert szerintem ha Magyar Péter holnap eltűnne a Föld színéről a pártjával együtt, az elveszített szavazók akkor sem térnének vissza. Ámazonban ha a választásokig hátralévő hónapokat ezzel és így fogják tölteni az ellenzéki pártok, akkor a kérdés egyáltalán nem az lesz, hogy mennyi zsíros posztot kell hányfelé osztani, hanem az, hogy miből fognak megélni a jelenlegi parlamenti képviselők. Engem mondjuk az sem zavar különösebben, csak gondoltam, időben szólok.

Lánczi Tamás és a Szuverenitásvédelmi Hivatal kissé beleállt a földbe, s úgy maradt. Erősen vergődnek, mert az Átlátszó beintett nekik, nem hajlandó sem a kért iratokat átadni, sem pedig más módon együttműködni a hivatallal. Erre egyébként joguk is, lehetőségük is van, hiszen úgy hozták létre a NER legújabb harci egységét, hogy semmiféle jogkörrel nem ruházták fel. Szerencsére. Így aztán eszköztelenek, csapkodhatnak és fenyegőzhetnek persze – teszik is -, de ezen kívül nem nagyon tudnak mit tenni, mint tudomásul venni a döntést. Ahogy nézem az Átlátszó címlapját, nem is csoda, hogy megy a vergődés. Merthogy ilyeneket lehet onnan megtudni:

A Külügyminisztérium tavaly év végén kötött támogatási szerződést egy magyar-szlovák társulással, amely Szlovákiában egy régi kolostor felújítását végzi. A középkori épület egykor magtárként is működött, de hosszú ideje romosan áll. 2021-ben vette meg a Közép-Európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány, amit a magyar kormány hozott létre közpénzből. Az alapítvány vezetője Szijjártó Péter helyettese, Magyar Levente, aki a 774 millió forintos felújítási támogatást szignálta a külügy részéről. (Átlátszó)

És még:

A kormány által 2021-ben létrehozott Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány az elmúlt években rengeteg ingatlant vásárolt, főként Szlovákiában és Romániában. Az alapítvány 2023-as beszámolója szerint kapott valahonnan 5,4 milliárd forintot. Ehhez hozzájött 500 millió kamatbevétel, levonták a költségeket, és végül 5,8 milliárd forint haszon lett a vége. Az alapítánynak ajándékozott állami cégek azonban durván veszteségesek lettek: a Manevi Zrt. majdnem 2 milliárd, a Comitatus-Energia Zrt. pedig 620 milliós mínuszt hozott össze. (Átlátszó)

Ha már az Átlátszó amúgy sem hajlandó együttműködni Lánczi nertársékkal, a felszabaduló időt és energiát igazán fordíthatnák annak kiderítésére, hogy a Közép-Európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány honnan akasztott le 5,4 milliárd forintot, illetve a külföldön összevásárolgatott ingatlanok kinek a pénzéből lettek kifizetve. Mi pedig töprengjünk el szépen azon, hogy nálunk nincs pénz a kórházak műtőinek működtetésére, hogy légkondi nélkül főnek meg a betegek a kórházi szobákban – de csak nyáron, mert télen megfagynak -, aztán emlékezzünk azokra az esetekre, amikor mi adogatjuk össze a pénzt arra, hogy megfelelő gyógykezeléshez juthassanak embertársaink, hogy kicsi gyerekek esélyt kaphassanak az életre, és tegyük ide a végére az Iványi Gáborék ellen folytatott hadjáratot. Én csak remélem, hogy amikor majd annak jön el az ideje, Lánczi Tamásnak – és még nagyon sokaknak – fognak olyan hatóságok kérdéseket feltenni, melyeknél nem lehet opció a válasz megtagadása. 

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.