NEHAZUGGY

Százszor jobb olimpiát, de hányszor túlárazva és miből?

Molnár Bálint | Augusztus 3, Szombat | 19:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,521,278 forint, még hiányzik 478,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Százszor jobb olimpiát tudnánk csinálni. Szervezésben, transzportban, szállásban, megközelítésben és a helyszínekben is. Ebben teljesen magabiztos vagyok”

– ezt mondta Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke a Nemzeti Sportnak kedden a párizsi magyar nagykövetségen, ahova a kivasalt NER-kiadvány Csisztu Zsuzsája bebocsáttatást nyert, hogy az elnök úrral interjút készíthessen és a száját elhagyhassa sok egyéb mellett ez a kijelentés is. Nem sokat aludtam kedd óta, de annyit feltétlenül, hogy immár indulatok nélkül képes vagyok leírni, amit erről a nagy mellényű, a jelent illetően teljesen tét nélkülinek tekinthető, ám rendkívül irritáló kijelentésről gondolok. Jó, az igaz, hogy ahol a gazdasági összeomlás kellős közepén, az állami intézményeket is elérő megszorítások idején, amikor kínai gigahitelekből működik az ország, a miniszterelnök az egyik legfontosabb, halasztást nem tűrő nemzeti kötelességének érzi, hogy kegyúrként megemelje a saját fizetését, meg a miniszterei fizetését, különösen a legkatasztrofálisabb teljesítményt nyújtó miniszterei fizetését, ott Gyulay úr azt beszél a szájával, amit akar.

Például mondhatja, hogy a párizsi olimpiarendezés (különösen a botrányos megnyitó után, amin nekem nem volt időm megbotránkozni, pedig akartam volna nagyon) a kanyarban nincs ahhoz képest, amit mimagyarok nyújtani tudtunk volna a világnak, ha az álomgyilkos Momentum miatt a bátor doktorminiszterelnök nem futamodik meg az olimpiarendezésről szóló népszavazás elől. Valódi, létező, húsbavágó kérdésekről ő nem szereti megkérdezni szeretve alázott és kizsigerelt népét, ő csak kitalált kérdésekben konzultál nagyon szívesen, és hát nagy szégyen lett volna, ha kiderül, hogy a magyarok esetleg jobban örülnének egy botránymentes normális hétköznap megrendezésének, mint – a vizes vébé analógiájára – egy, a lezárulta után még évekkel is dráguló, az ország gatyáját követelő olimpia megrendezésének. Egy olyannak, amiből Athén és lényegében egész Görögország a mai napig nem bírt talpra állni. Meg lehet nézni, mi lett az olimpiai létesítményekből az államadósság terhére elköltött eszméletlen pénzek ellenére úgy, hogy ráadásul ezek az elborzasztó kórdokumentumok nem most, hanem közel két NER-kétharmaddal korábban születtek.

Az biztos, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság elnökét nem véletlenül hívják Gyulay Zsoltnak, ez legalább egyértelműen kiderült ebből az interjúból, de legalábbis ebből a passzusából. Szijjártó Péter vagy Kocsis Máté (a sor végtelen, a végén még Kósának és Budai Gyulának is van hely bőven) sem fogalmazhatta volna meg jobban azt az önkívületi, önkritikátlan, irracionális, kizárólag a melldöngetést szolgáló önsorsrontó működési filozófiát, ami az állampárt sajátja. Tökmindegy, hogy meddig ér a takarónk, nyújtózkodjunk bele a vakvilágba, mert a magyar virtus önmagában majd csodát tesz, vagy ha nem is. Magyarul: Orbán és a Fidesz Magyarországa 2024-ben ott tart, hogy a nagyeszű, tisztességes és kormányozni legalább tudó kormánya áldásos országlásának nyomán egy botrányoktól mentes hétköznapot nem tud lehozni a vonatközlekedésben (csak az elrettentő példa kedvéért: egy muzeális, hatvan éves, a Vasúttörténeti Parkból előrángatott dízelmozdonnyal kellett a minap lendületbe hozni a nemrég felújított 1-es fővonalon közlekedő, utasokkal teli elővárosi vonatszerelvényt, odaseneki); nem alapvetés, hogy a kánikula csúcsán legalább a műtőben működjön a klíma, hogy ne kelljen életmentő műtéteket elhalasztani csak azért, mert nem minden orvos munkaköri leírásában van benne az, ami Kásler doktoréban, akinek nem volt probléma 50 fokban 12 órás operációkat futószalagon elvégezni harminc évvel ezelőtt; az uniós forrásokat lakat alatt őrzi az Európai Bizottság, napi 400 millió forintos büntetőkamat ketyeg a 78 milliárdos fizetési felszólítás mellett a menekültügyi szabályok megsértése miatt, a gazdaság köhögési rohamot kapott, a GDP visszaesett, és nem látszik, hogy miből lesz itt növekedés a globális akkuipar influenzája miatt (a többit nem sorolom, pedig a Vodafone nyereségéből nem sikerült érdemben megemelni a tanárok bérét, és ahogy Dömötör államtitkár minapi elszólását hallottam, a kínai hitelből megvásárolt reptérből se nagyon fog sikerülni).

Ezért aztán sajnos csak azt a közhelyszámba menő kérdést tudom feltenni nemcsak Gyulay úrnak, hanem mindenki másnak is, aki nem az olimpiarendezés dicsőségébe akar belepusztulni, hogy aki másfél évtizednyi kétharmados uralkodás, rendkívüli felhatalmazás, rendeleti kormányzás után nem tud egy normális, szürke, problémamentes hétköznapot lebonyolítani, amikor csak úgy egyszerűen működik az ország, amikor a közszolgáltatások nem omlanak össze, amikor az állam egyszerűen csak képes ellátni a feladatait, az mi a tüdőből akar százszor jobb olimpiát csinálni, mint a franciák? Nekem fogalmam nincs, hogy mennyibe kerül egy tisztességes országban egy olimpia megrendezése, azt tudom, hogy az a bizonyos 2017-es vizes vébé – amit a világon 6 milliárd embernek kellett volna követnie reggeltől estig – 2015-ben nem egészen 25 milliárdról indult és nagyjából bruttó 170 milliárd körül állt meg. Akkor ehhez képest mennyibe kerülhet egy olyan olimpia, amit ugyanez a kormány rendezne? Nem mintha a kínai kommunista pajtásoknak nem tök mindegy lenne, hogy Orbán Viktor mire vesz fel hitelt tőlük, de hogy a többszörösébe, a brutálisan sokszorosába kerül annak az 1200 milliárdnak, amennyibe a repülőtér került, az kurvaélet. Namármost, ha az 1200 milliárdos repülőtér megvásárlása sem ment önerőből, akkor vajon mi a fene táplálja Gyulay úr ilyetén magabiztosságát? Egészen pontosan miből, vagy minek a nyereségéből rendezne Budapest százszor jobb olimpiát, mint Párizs? És vajon miből? Hogyan oldaná meg Gyulay úr az ún. transzportot, a logisztikát kismillió sportolónak, csapatnak, amikor az egyszerű munkásembernek is kihívás eljutni A-ból B-be? Esetleg a lerohadó MÁV szerelvényeket pótló lerohadó autóbuszokkal?

És ez csak egy az összes felmerülő kérdés közül, amire én nem látom a választ, ezért nem is értem, fel nem tudom fogni, honnan ez a magabiztosság? Mert én például nem tudom, hogy mi lenne velem, ha csak feleannyira lennék magabiztos, mint Gyulay Zsolt, bár simán lehet, hogy már áramot is tudnék termelni (vezetni most is tudok, csak nem akarok), és akkor végre megszabadulhatnánk, ha lehetne, de nem lehet a földrajzi és fizikai kérdésnek számító véres orosz energia és az általában vett moszkvai függőség rabigájából. Azt ugyanakkor tudom, hogy Gyulay úr ennél árnyaltabban fogalmazott, kibontotta a valóság egyéb részleteit is, én meg rosszindulatúan kiragadtam a kontextusból a fenti három mondatot, de az a baj, hogy ezt a három mondatot az elmúlt másfél évtized fényében nem lehet másképp értelmezni, mint önmagában. Azt értem hogy sok tízezer milliárdos adósságnál még tízmilliárd már nem oszt, nem szoroz, az alattvalóknak meg bőven ráérne akkor bejelenteni, hogy csődbe ment a magyar állam, ha már a nemzetvezető nagy álma teljesült, de akkor is. A fene fogja megenni ezt az országot, ha Gyulay Zsolt magabiztossága valaha is elégséges alapot fog nyújtani egy olimpia megrendezéséhez. Hogy hány százszor lesz jobb, mint a párizsi, azt nem tudom, hogy minimum százszor annyiba fog kerülni, mint normálisabb helyeken, és néhány generáció élete rámegy, arra mérget vehetünk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!