Szép reggelt, kellemes hétvégét kívánok mindenkinek! Szerettem volna, de nem tudok szó nélkül elmenni Orbán Viktor tusványosi bevonulása mellett. Nem hiszem, hogy létezik ennél kínosabb videó ebben az évszázadban. Talán csak Észak-Koreában képzelhető el hasonló, de ott önkívületben tapsikló tömeg, zászlócskákat lengető, ünneplőbe öltöztetett gyerekek is járnak a műsorhoz. Itt még nem. Majd jövőre. Most csak egy kappanhangon rikácsoló vén huszár van, aki nemzetről hadovál és a hősről, aki vezeti azt a nemzetet. Aztán a huszár majd hazagurul a nagy esemény után, és éli az életét egy országban, egy másik országban, ahol rá nem vonatkoznak azok a döntések, melyeket a nagy népvezér hoz. Őrá nem lesz érvényes semmi, ő akkor és oda követi a nemzetvezetőt, ahová és amikor akarja, neki nem lesz kötelező. Ott van az összegyűlt rajongótábor, és minden, de tényleg minden külsőség tökéletes. Az elhízott testekre felrángatott ízléstelen reklámpólók, a pezsgővel telt poharakkal ácsorgó kislányok, a fődagadt kissé feszengő, de alapjaiban önelégült vigyora, a fajmagyar huszár óbégatása. Nekem valamiért a Sörgyári capriccio jutott eszembe. Csak ameddig azt akárhányszor örömmel megnézem, ezt a székely-magyar abszurdot egyszer is csak keservesen, és az is maradandó traumát okozott.
A miniszterelnöki huszáros dilirohamot legfeljebb csak a külügyminiszterként funkcionáló világcsodája produkciójával lehet összemérni. Szijjártó Péter a közösségi oldalára feltöltött két részletben egy videóinterjút. Miután azt elfelejtette megosztani a rajongótáborával, hogy ki a beszélgetőpartner, én pedig nem vagyok köteles sem kinyomozni, sem megamtól ismerni a pacákot (amúgy egy svájci lap, a Weltwoche munkatársa), csak annyit tudok, hogy ránézésre a Muppet Showból szökött illető erősen bólogat, a hisztilovag pedig szokása szerint hülyeségeket beszél.
Josep Borrell, aki az egyik legháborúpártibb politikusa Európának – az európai Biden, ha mondhatom így – volt a legdühösebb, hogy véghez vittük ezt a békemissziót. És azt hiszem, sok időt töltött azzal az elmúlt hetekben, hogy valamilyen módon bosszút álljon, és talált egy nagyon gyerekes megoldást. A kül- és védelmi miniszterek informális találkozóját nem Budapesten, hanem Brüsszelben rendezék meg. Kit érdekel? (Facebook/Szijjártó Péter)
Már annyiszor használtam a rezsimszolgák működésének jellemzésére a szánalmas jelzőt, hogy lassan értelmét veszti. A baj az, hogy ameddig az infantilizmus a szervilizmussal üzekedik zajosan – ez amolyan fideszes pornó lehet -, addig ezek tényleg kinyírják ezt az országot.
Orbán Gáspár szerepéről a VSquare rántotta le a leplet, így derült ki, hogy ő felel az új Nemzetbiztonsági Tanács külpolitikai és kényes diplomáciai ügyekkel foglalkozó részlegéért, illetve hogy uránt és nyersolajat keresni ment Csádba. A Miniszterelnök Kabinetirodája és Szalay-Bobrovniczky Kristóf is annyit árultak el, hogy Orbán Gáspár nem más, mint a Magyar Honvédség századosa, aki parancsot teljesít. Azbej Tristan azonban egy fél mondatban most azt is elárulta, hogy azon túl, hogy a Magyar Honvédség tisztje, a miniszterelnök fia „a honvédelmi miniszternek a kabinetjével is kapcsolatban van, illetve tanácsokat ad”. (HVG)
Ez már tényleg az a szint, ahonnan ásóval sincs lejjebb. Hogy mit csinál a Gazsi gyerek? A kurvanagy, széleskörű tapasztalatával tanácsokat ad? Kezdek attól félni, hogy nem csak a miniszterelnök mentesül az átvilágítás – nem röntgenre gondolok – és alkalmassági, adott esetben elmeorvosi vizsgálat alól, hanem ezt már kiterjesztették a pereputtyára is. Én már azt sem értem, hogyan adhattak fegyvert olyan valaki kezébe, aki kevéssel előtte még Jézus menyasszonya volt, beszélt az angyalok nyelvén, és kézrátétellel, valamint imával gyógyított. És az eléggé tisztán látható, hogy a két dolog – az angyalok nyelvén beszélés, és a családi hadiállapot bevezetése – között nem történt semmiféle szakorvosi kezelés, mert azon a csádi videón Orbán Gáspár 007 úgy lopakodik hülye sapkával a fején, oszloptól oszlopig, mint akinek megint látomása volt, és úgy is maradt. Időnként az az érzésem, mintha egy diliházban lennék, ahol az ápoltak átvették a hatalmat. Nem ám csak beszélek a vakvilágba, bizonyítékom is van. Pontosabban nem nekem, a 444.hu-nak. Valami egészen csodálatos:
Előtte:
Olyan, mint egy színész, aki annyira beleéli magát az aktuális szerepébe, hogy lényegében meghibban. Szájernek voltak ehhez hasonló megnyilvánulásai, amikor az éppen alakított figura bőrébe bújt, bár ez nála inkább külsőségekben jelentkezett. Gáspár a nyitott, szeretettel csurig telt hittérítőből lényegült át rezzenetlen arcú, megingathatatlan titkosügynökké. Szerintem nem is kellene mást csinálni, mint egy buszra való elmeorvost vinni Tusványosra. Mindannyiunk érdekében.
És akkor még annyi mindenről nem is beszéltünk. Semjénről, aki röhögőgörcsöt kapott a beszart kórházi klímáktól, vagy Láncziról, aki mindenféle érdekes ötlettel állt elő, hogy miként lehetne kinyírni a független médiát. De most elég volt szerintem az idiótaságokból, mégis csak szombat van. Még annyit tennék hozzá magamhoz, hogy köszönöm szépen a szerkesztőség nevében az összefogást. Már csak öt nap van hátra a hónapból, szurkoljunk együtt, hátha sikerül elérni az optimális bevételt. Legalább egyszer, mert jó lenne kipróbálni, milyen is az.
Jó ébredezést, szép napot, és nagyon kellemes hétvégét kívánok mindenkinek! Ha már vidám hírt nem tudtam lelni, legalább a zenével ellensúlyozom a dolgot:
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.