VENDÉG

A Führer álma

Ma a hivatalos megnyitóval kezdetét veszi a XXXIII., 2024-es párizsi olimpia.

Az elmúlt hónapokban Magyarország miniszterelnöke, s több magasrangú politikus, állami tisztségviselő utalt arra, hogy hazánk képes, sőt, már-már készen áll egy olimpia házigazdájává válni. Mivel a 2028-ban Los Angelesben, illetve a 2032-ben Brisbane-ben megrendezésre kerülő játékok már foglaltak, 2036, vagy azt követő időpont jöhet csak szóba. Alábbiakban megkísérlem áttekinteni, miért lehet jó olimpiát rendezni, milyen érvek szólnak mellette, ellene, illetve mi motiválhatja a magyar politikai- és sportvezetőket ezen elképzelésük megvalósításában.

I. Berlin, 1936

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1931-ben az I. világháborúban játszott szerepe egyfajta „megbocsátásaként” a kandidáló Berlinnek ítélte az 1936-os, XI. nyári olimpia megrendezésének jogát (úgy, hogy az előző két játékokra meg sem hívták Németországot). Nem tudhatták, hogy a weimari köztársaság végóráit éli. S mi sem tudhatjuk, mi lett volna, ha 1932-ben a kiírt két választáson a gazdasági (világ)válságban fuldokló Németországban nem a náci párt szerez többséget. Tény, hogy a régi vágású arisztokrata, a 86 éves, első világháborús veterán tábornagynak, Paul von Hindenburg birodalmi elnöknek nem maradt más választása, mint a győztes párt vezetőjét, Adolf Hitlert kinevezni az ország kancellárjává. A kormányalakítási tárgylásokat követően, 1933. január 30-án ez meg is történt. Már áprilisban – a nácik által hirdetett fajelmélet alapján – több törvényt/rendeletet hoztak zsidók, romák és homoszexuálisok ellen a sport területére is, kizárták pl. a sportegyesületekből a „nem árja” sportolókat, versenyzőket.

Az idős elnök következő év nyarán bekövetkezett halálát követően felgyorsultak az események: a kormány megteremtette a jogi lehetőségét a miniszterelnöki és birodalmi elnöki tisztség összevonásának, amit egy sebtében lebonyolított népszavazással meg is erősítettek, így Hitler egy személyben lett az immár nácik uralta Németország „vezére”, azaz Führer. Egyúttal ő lett a születő Harmadik Birodalom legfőbb bírója, a hadsereg főparancsnoka, az ő kezében összpontosult mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalom. Az összes miniszter és hivatalnok neki tartozott felelősséggel, valamint a hadsereg rá esküdött fel. A propaganda mégis igyekezett úgy beállítani, hogy a Führer csupán első az egyenlők között, és a korlátlan hatalmat „csakis a népért” gyakorolja. Megvalósult egyúttal a „vezérelv” (Führerprinzip), vagyis mindent Hitler akaratának rendeltek alá. S 1943-ig egyre több német meggyőződésévé vált, hogy vezérük tévedhetetlen és legyőzhetetlen. 1935-ben már megszülettek az átfogóan fajvédő, elsősorban antiszemita nürnbergi törvények. Mindezeket érzékelve, az USÁ-ban s néhány másik országban mozgalmat próbáltak szervezni annak érdekében, hogy adják más államnak a közelgő világversenyt, s több ország sportszövetségei is felvetették az olimpia bojkottjának ötletét. Az USA végül megszavazta a részvételt, így elhaltak e kezdeményezések. (Azt már csak érdekességként jegyzem meg, hogy Barcelona került szóba, mint alternatív helyszín. Aztán Spanyolországban két héttel a berlini olimpia kezdete előtt kitört a rendkívül véres polgárháború, így a katalán főváros aligha lett volna képes fogadni, lebonyolítani a rendezvényt.) A német sportszövetségek, illetve a náci diplomácia igyekeztek meggyőzni a nagy versengésre készülő sportolókat, hogy nyugodtan jöhetnek, senkit semmilyen bántódás nem érhet, s bizonygatták, hogy hazájuk biztonságos, nyugodt, toleráns, s a versenyzőknek mindenben a legjobb feltételeket biztosítják.

Időközben felgyorsították az olimpia előkészületeit is. Grandiózus, 110 ezer néző befogadására alkalmas stadiont kezdtek építeni Berlin központjában, amelynek előterében a „Birodalmi sportmező” kapott helyet, amely a valóságban több tízezernyi ember befogadására alkalmas felvonulási tér volt. Egyéb sportlétesítmények mellett olimpiai falut is építettek a főváros közelében. A náci vezetők, elsősorban az előkészületeket irányító Goebbels és Hitler, egyre inkább ráéreztek az olimpia megrendezésében rejlő propaganda szinte korlátlan lehetőségeire.

Újabb lökést adott ehhez, hogy a IV. téli olimpiának 1936 februárjában a németországi Garmisch-Partenkirchen adott otthont. A náci vezérkar, élén Hitlerrel megjelent a rendezvényen – amit a Führer nyitott meg –, s szinte sütkéreztek a dicsőségben, népszerűségben, aláírásokat osztogattak, mosolyogva paroláztak, beszélgettek a külföldi sportvezetőkkel, illetve versenyzőkkel: síelőkkel, hokisokkal és korcsolyázókkal. A német versenyzők jól szerepeltek, a részt vevő 28 ország sportolói közül másodikok lettek az éremtáblázaton a svédek előtt, s csak a norvégok tudták őket megelőzni. Ez egyáltalán nem keserítette el a náci vezetőket, ellenkezőleg, hiszen „árja nemzetek” diadalmaskodtak, s a további jól szereplő országok is főként „rokon népek” voltak: svájciak, osztrákok, britek.

Újabb és újabb ötletek kerültek elő az egyre nagyobb izgalommal várt nyári eseményre. Aztán végre elérkezett 1936. augusztus elseje, a nyári játékok megnyitásának napja. Minden létesítmény időre elkészült, az olimpiai és horogkeresztes zászlókkal fellobogózott Berlinbe az előző napokban megérkeztek a részt vevő országok sportolói. A fővárost elárasztó plakátokon ókori ideálként ábrázolták a heroikus megjelenésű, markáns arcvonású, szőke, kék szemű férfit, azaz az árja embertípust. A Harmadik Birodalom, s annak tiszta vérű lakói tehát egyenes ági leszármazottai a görög-római árja kultúrának. Ezt támasztotta alá az ötlet, hogy a görögországi Olümpiában két hónappal korábban, a Carl Zeiss lencséjével fellobbantott lángot 7 országon, köztük Magyarországon keresztül 1-1 kilométernyit futó atléta juttatta célba.

A Führer a Brandenburgi kapun át, nyitott Mercedesében állva, a szokásos náci karlendítésekkel közeledett az új olimpiai stadionhoz. Útvonalának mindkét oldalán ugyancsak Hitlergruß-szal tisztelgő, Heil Hitlert zengő százezres tömeg. A stadion előtti téren egyenruhás, alakzatba sorakozott Hitlerjugend-tagok tízezrei között sétált át kíséretével, majd a Führer megérkezett a zsúfolásig megtelt arénához. Felcsendült Richard Strauss ezen eseményre komponált olimpiai himnusza, s a Hitlert náci karlendítéssel köszöntő, százezernyi, ujjongó tömeg tekintetét magán tudva kíséretével elindult az erre a célra épített vezéri páholyhoz. Félúton egy szép, szőke árja kislánytól virágcsokrot vett át. A német géniuszt a megnyitó alatt a stadion felett feltűnő Hindenburg léghajó is szimbolizálta, illetve elindult az első televíziós közvetítés, amely a Berlinben számos helyen létrehozott tévé-szobákban volt nézhető.

Immár másfél évvel vagyunk a Hitler számára látványos sikert hozó Saar-vidéki népszavazás, s közel fél évvel a Rajna-vidék problémamentesnek bizonyult remilitarizálása után. S a Führer fent áll a vezéri páholy centrumában, mellette az olimpiai bizottság elnöke, a belga Henri de Baillet-Latour – aki még nem sejthette, hogy a következő ötkarikás játékok évében a nemes versengés elmarad, s német tankok lánctalpai tiporják el hazája szabadságát –, illetve a náci párt több fontos személyisége. A német vezetők felemelt karral köszöntik a nemzetek alattuk elvonuló sportolóit. A náci üdvözlést a hazai versenyzőkön kívül a francia, olasz, osztrák és román sportolók viszonozzák. Aztán eljön Hitler életének egyik nagy pillanata, a Führer (egyik) álma beteljesül: katonásan oda lép a mikrofonokhoz, s a vele szemben felsorakozott delegációkra lenézve – a protokoll szerint – két mondattal megnyitja az olimpiát. Az aréna tombol, zúg a „Heil Hitler” miközben felvonják az olimpiai lobogót, felengednek 20 ezer galambot, és díszsortüzek dörögnek. Aztán Richard Strauss olimpiai himnuszára megérkezett a több mint 3.000 fáklyavivő futó közül az utolsó, az árja férfitípus élő megtestesítője, Fritz Schilgen, aki meggyújtotta az olimpiai lángot.

S micsoda siker volt! S az is, ami ezután következett!

Németország (33-26-30 = 89 érem) óriási fölénnyel végzett az első helyen az éremtáblázaton, őt az Egyesült Államok (24-20-12 = 56) követte. Magyarország, amely 216 fővel, a 4. legnagyobb küldöttséggel érkezett, 10 arannyal, 1 ezüsttel és 5 bronzzal, összesen 16 medállal a 3. helyen végzett az olaszokat megelőzve.

Azért tekintettük át ily részletesen a berlini játékok előzményeit, hogy megértsük, mit nyert a náci Németország, illetve annak teljhatalmú diktátora az olimpia megrendezésével.

S a válasz, hogy szinte mindent!

Igaz, az antiszemita plakátokat átmenetileg le kellett cserélni, kiadták a rendőröknek, hogy a zsidók, cigányok, homoszexuálisok vegzálását a játékok idejére függesszék fel, igyekeztek jó képet vágni néhány színesbőrű sportoló, elsősorban a csodaatléta, Jesse Owens 4 aranyérméhez, tehát az „emberarcú nácizmus” képét mutatták. Ám cserébe az eddig Hitlertől elzárkózó világ megenyhült, a hazatérők nemcsak elismeréssel, hanem csodálattal beszéltek a kedves fogadtatásról, a versenyek szervezettségéről, a modern sportlétesítményekről, az olimpiai faluról, a rendről és fegyelemről, ami körbevette a versenyzőket, s persze a német sportolók fantasztikus teljesítményeiről. S bizony, Hitler népszerűsége, elfogadottsága Németországban is addigi csúcsára érkezett.

Aztán eltelt 10 év. S azóta, ha bárkit megkérdez az ember széles-e világon, mi jut eszébe Adolf Hitlerről, a felsorolás első tíz pontjában bizonyosan nem lesz benne, hogy ő nyitotta meg a berlini olimpiát.

II. Budapest, 2036? 2040? 2044?

„A kormány nem akarja Budapestet rávenni egy olimpia rendezésére; mert a városnak is meg kell érnie erre a gondolatra. Szerintem a sors egy budapesti olimpiával tartozik a magyaroknak. A kérdés az, hogy a budapestiek ezt a tartozást be akarják-e hajtani.” (Orbán Viktor, 2023.12.22.)

Fentebb láttuk, hogy a legközelebbi dátum, amikorra Budapest (Magyarország) olimpiai pályázatot adhat be, épp száz évvel a berlini olimpia után lesz. Igaz, abban az évben Ázsia következne, s több ázsiai ország is készül pályázni az ötkarikás játékokra. Bennfentesnek számító értesülések szerint a legnagyobb esélye Dohának, Katar fővárosának van, de várhatóan lesz pályázó város Indiából, Szaúd-Arábiából, Indonéziából, Dél-Koreából, esetleg Törökországból, továbbá más kontinenseken lévő országok, így Egyiptom és Németország is fontolgatja a megmérettetést. Jól látszik, hogy Katart leszámítva Magyarországnál jóval népesebb, GDP-jüket tekintve velünk nehezen összevethető államok gazdasága áll majd ezen pályázatok mögött.

Katar valóban más, GDP-je lényegében megegyezik a magyar GDP-vel, lakossága pedig töredéke hazánkénak. Csakhogy Katarban a kb. 2,5 millió vendégmunkás termeli meg azt a GDP-t, ami egy főre számítva épp négyszerese a magyarnak (82 ezer, illetve 21 ezer dollár 2023-ban, amivel Katar 10. Magyarország pedig a 67. az országok ezen rangsorában), s mindez a kitermelt kőolajból és gázvagyonból származik. A „valódi” katariak száma 300 ezer körül van, s az államot abszolút hatalommal az emír (és családja) vezeti. Így Katarban nincsenek politikai jogok, nem lehet kormányt buktatni, nincs ellenzék, sem kormánypárt, viszont az a 300 ezer katari olyan életszínvonalon él, hogy eszébe sem jutna megkérdőjelezni jólétének eredőjét. Az állam az emír tulajdona, tehát arra költi a (saját) pénzét, amire akarja. Ám az emír, bár imádja a sportot és a hivalkodást, a sorrendet betartja: először a jólétet biztosítja népének, a gondtalan életet lehetővé tevő béreket, továbbá az oktatást, egészségügyi ellátást, párját ritkító szociális hálót, közlekedési, hírközlési stb. infrastruktúrát, aztán jöhet a hobbi és a rongyrázás. S jön is. Rendeztek már az elmúlt évtizedben kézilabda (2015), atlétikai (2019), vizes (2024), sőt labdarúgó (2022) világbajnokságot is. Már csak az olimpia hiányzik a „gyűjteményből”.

S Katarban tudják, hogy az elmúlt száz évben nagyon sok minden változott az olimpiákon, illetve még annál is nagyobb mértékben változtak a versenyek elvárt rendezési feltételei. De ez az emírt nem zavarja, ami kell, azt felépítik, ami nem, azt a versenyek végeztével lebontják. Telik rá, miért ne? Még az is lehet, hogy később téli olimpiát fognak rendezni. Telik rá, miért ne?

Berlinben még 49 ország csaknem 4 ezer sportolója vett részt, akik 21 sportág 129 versenyszámában mérték össze erejüket és ügyességüket. Párizsban várhatóan 207 állam 12 ezer sportolója vesz részt, akik 32 sportág 329 versenyszámában küzdenek a dicsőségért, és az olimpiai eredményekért hazájukban felajánlott juttatásokért.

Franciaország lakossága 7-szerese, GDP-je 13-szorosa hazánkénak. A franciák megtehetik, hogy a szörfversenyeket pl. a fővárosuktól 16 ezer km-re lévő tengerentúli területen, Tahitin rendezik. Milliós-félmilliós gazdag városok szálltak be a rendezésbe, a költségek megosztásába, mint Marseilles, Lyon, Lille, Nizza stb. Igaz persze, hogy az olimpiára épített számos létesítmény később a lakosságot fogja szolgálni, így a stadionok felújítása, a három új sportcsarnok, az új metrószakaszok, az olimpiai falu épületei. Ám sok-sok építés-átépítés visszabontásra kerül, a szervezés, a biztonság grandiózus költségei, illetve a NOB „jutaléka” stb. elillannak. Vannak, akik nyereségesre várják a párizsi olimpiát, bár nem tisztázott, mit értenek „nyereségen”, más vélemények szerint, ha csak annyi veszteség lesz, mint Londonban volt, akkor a franciák össze tehetik a két kezüket.

Az egykori olimpiai bajnok középtávfutó, Sebastian Coe a tavalyi atlétikai világbajnokság során célzott arra, hogy Magyarország jó eséllyel pályázna olimpia rendezésére. Nos, Coe nyilván kiváló vezetője a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek, sőt, őt emlegetik a NOB lehetséges következő elnökeként. Ám nem neki kellene megfizetni a „budapesti olimpia” költségeit, hanem a magyar és a fővárosi költségvetésnek. Mivel Coe volt a 2012-es londoni olimpia szervezőbizottságának elnöke is, nyilván tudja, hogy az ő nevével fémjelzett pályázatban eredetileg 2,4 milliárd font (989 milliárd forint) költség szerepelt, ebből lett a végére 8,77 milliárd font (3.600 milliárd forint). Ehhez képest a 2024-re kandidáló magyar pályázatban 1.000 milliárd Ft szerepelt, tehát Orbán és munkatársai azt állították (elhitték?), hogy nálunk harmada-negyede lenne a kiadás Londonhoz képest. A bevételek Londonban 920 milliárd forintnak megfelelő összegre rúgtak – ez tartalmazza már a szálláshelyek, éttermek, a virsliárus, a metró és a múzeumok stb. forgalomnövekedését is –, aminek kb. a felét a NOB lenyúlta. Tehát bő 3.000 milliárd Ft-os veszteséggel zárult a londoni olimpia. Rió hasonló, s Tokió (a pandémia-halasztás miatt) hihetetlenül brutális, 35 milliárd dollár, azaz 12.600 milliárd Ft veszteséget hozott össze, ebből 2 milliárd dollár (720 milliárd Ft) csak a biztonsági kiadásokra ment el. A Tokió előtti három olimpiának csak a helyszíni biztosítása, védelme átlag 1.000 milliárd Ft-nak megfelelő összegbe került, kétszer annyiba, mint az adott országban maradó összes bevétel. S akkor még nem volt háború sem Ukrajnában, sem a Közel-Keleten. Párizsban a ma kezdődő játékok ideje alatt naponta 35-45 ezer rendőr és csendőr fog járőrözni Párizs utcáin. Emellett 18 ezer katona és további 18-22 ezer magánbiztonsági őr is részt vesz a biztonsági intézkedésekben. Bízunk benne, hogy eredményesen!

Miért fontos egy országnak, hogy olimpiát rendezzen?

Azt hiszem, sokféle választ lehet adni erre a kérdésre. Az biztosnak tűnik, hogy bármi is az ok, csak olyan ország rendezzen olimpiát, amely gazdaságát nem rengetik meg a veszteségek. Görögországot konkrétan gazdasági/pénzügyi válságba taszította a 2004-es athéni olimpia. Bizonyára sokan emlékeznek rá, hogy az államcsőd elkerülése érdekében csökkenteniük kellett az állami alkalmazottak fizetését, számos szociális ellátást és a nyugdíjakat. Óriási belső piaccal rendelkező, tőkeerős nagy és gazdag államok/városok is tetemes veszteséget produkáltak Pekingtől Sydney-ig, Londontól Rióig, Szöultól Tokióig. Még a japán gazdaság is belerendült a jókora veszteségek fedezésébe. S bizony a párizsi, illetve a következő los angelesi olimpiát is (nagyon) veszteségesre kalkulálják. A Szovjetunióban demokrácia, gazdasági fellendülés lett attól, hogy 1980-ban olimpiát rendeztek Moszkvában? Nem. Kínában kiengedték a politikai foglyokat, megszűnt az iszlám és a kereszténység üldözése a pekingi olimpia után? Nem. S Rióból eltűntek a favellák? Nem. Csökkent a bűnözés? Igen, arra a néhány hétre, amig tartottak a versenyek. A fél brazil hadsereg jelenlétének köszönhetően. Aztán ment minden ugyanúgy, mint korábban. S Oroszországra a 2014-es Szocsiban rendezett téli olimpia után béke köszöntött? Nem. A záróünnepség után három nappal orosz csapatok nyomultak be az Ukrajnához tartozó Krímbe.

Vagy a presztízs számítana leginkább? Lehet. De nagyobb lenne Bécs, Prága vagy Lisszabon presztízse, ha olimpiát rendeznének? Szerintem nem. De eszükben sincs! A 2024-es olimpiára anno (Budapest mellett) pl. Róma és Hamburg is kandidálni készült, majd amikor a részleteket kellett kidolgozni, s szembesültek a NOB mostani elvárásaival (reptéri kapacitás, szálláshelyek száma, színvonala, közlekedés minősége, sportlétesítmények nézőtere, kiszolgáló létesítményei, olimpiai falu stb., visszaléptek. Egy 60, illetve egy 84 milliós állam nagyvárosai, ráadásul Róma korábban már rendezett olimpiát. Franciaországnak egyébként 68, az USÁ-nak 335 millió lakosa van. A hozzá tartozó gigászi belső piaccal, reklámozni kívánó helyi- és világcégekkel, s nem utolsó sorban számos sportágban kiváló eredményeket produkáló sportolókkal. A 2032-es játékokat rendező Kelet-Ausztráliában fekvő Brisbane lakóinak száma – 2,4 millió – ugyan mérhető Budapesthez, még az ország népessége (25 millió) is Magyarországéhoz, az olimpia rendezés mögött álló ausztrál GDP viszont kb. hétszerese hazánkénak. S az ausztrál sportolók Tokióból 46 érmet vihettek haza, köztük 17 aranyat.

Nagy tisztelettel elismerve a magyar sportolók erőfeszítéseit, a 2022-ben nálunk rendezett vizes vb-n a 74 versenyszámban 2 arany, 2 ezüst és 1 bronzérmet akasztottak versenyzőink nyakába, a 2023-as atlétikai világbajnokságon pedig a 49 versenyszámban 1 db bronzéremmel kellett beérnünk. Az olimpiákon kétségkívül jobban szerepelnek sportolóink. Vívásban, kajak-kenuban, úszásban, öttusában és küzdősportokban maradandó eredményeket értünk el. A Gracenote statisztikai elemzőcég néhány napja készült előrejelzése szerint a francia fővárosban sportolóink 23 érmet gyűjthetnek, a hét győzelem mellé hat második és tíz harmadik helyet szereznek majd. Ez valamivel jobb lenne a 2021-es tokiói eredménynél (6-7-7=20). 2016-ban Rióból 8-3-4=15, 2012-ben Londonból 8-4-6=18 és 2008-ban Pekingből (a leggyengébb eredmény 1928 óta) 3-5-2=10 érmet hoztak haza versenyzőink.

Nos, nem ragozom tovább, a „budapesti olimpia” – számomra érthetetlen – ábrándja olyan embereknek, akiknek semmi sem drága. Az atlétikai vb egyenlege egyébként 315 milliárd Ft megvalósult tényleges KIADÁS és 60 milliárd Ft várt BEVÉTEL (ezekből egyetlen konkrétumot tudunk: a jegyeladásból 2,9 milliárd Ft folyt be, ezen felül közvetítési jogok, reklámbevételek, számított kereskedelmi, vendéglátóipari, szállás stb. adnák ki a fennmaradó 57 milliárd Ft-ot). A bevételek sokak szerint sokkal alacsonyabbak voltak a várt 60 milliárdnál. Bizonyára nem véletlen, hogy korrekt elszámolás ezekről sehol sem található. S igen, a különbözetet nem államunk vezetői, nem is a családjuk, hanem a magyar költségvetés fizette. S az a pénz valahonnan hiányzik. Legyünk nagyvonalúak, s fogadjuk el e számokat. Olimpia esetében pedig szorozzuk meg mindkét fentebbi összeget minimum 15-tel, de inkább hússzal.

Eredmény: KIADÁS: 4.725-6.300 milliárd Ft, BEVÉTEL: 900-1.200 milliárd Ft, s a bevétel kb. fele a NOB-ot illeti.

Tehát a legoptimistább számítás szerint „csak” 3.525 milliárd Ft a várható veszteség, a legpesszimistább várakozás szerint 5.400 milliárd Ft + a NOB kb. 500 milliárdja. (Ha nem jön közbe semmi váratlan.) Utóbbi lényegében megegyezik a 2,5 millió magyar nyugdíjas 12 havi nyugdíjának összegével.

Nem lehetett nem látni, hogy az elmúlt másfél évtizedben a stadionok és sportcsarnokok építése, vagy pl. a Velencei-tó északi partján folyamatban lévő kajak-kenu akadémia létesítése, illetve a Magyarországra hozott nagy nemzetközi sportversenyek mind-mind Orbán Viktor és egyes tisztviselők, cégvezetők azon vágyálmát szolgálták, hogy belátható időn belül hazánk olimpiát rendezhessen. Nem járok messze az igazságtól, ha feltételezem, a reptér visszavásárlása és a budapesti főpolgármesteri szék megszerzésének kísérlete mögött is ez a terv húzódik meg. Ferihegyet ugyanis fejleszteni kell, a meglévő két terminál normál esetben is nehezen tudja már kiszolgálni a megnövekedett utasforgalmat. Fejleszteni, bővíteni az állam igényei szerint azt lehet, ami állami tulajdonban (is) van. Márpedig a légikikötő jelenlegi kapacitásának a duplája lenne szükséges egy olimpiai pályázathoz. S hozzá egy belvárosba vezető metróvonal, vagy magasvasút. (Utóbbi sokak szerint ugyan valamivel olcsóbb megoldás, de borzasztóan hangos és látványként, valamint utazási kényelemként ma már elfogadhatatlan. A szerző osztja ezt az álláspontot.) A főváros vezetése, a kormánnyal való feltételek nélküli együttműködése az olimpia rendezésében a miniszterelnök saját szavai szerint is elengedhetetlen. „Eljött az a pillanat, amikor Budapest olimpia nélkül nagy léptékekben már aligha tud fejlődni. Budapest fejlettsége az Európai Unió 160 százalékán áll, miközben vannak olyan vidékek Magyarországon, amelyek az 50 százalékán. Minden pénznek a kevésbé fejlett régiók felé kell indulnia. Így Budapesten nagy léptékű állami városfejlesztés csak akkor történhet, ha előáll valamivel, ami minden magyarnak fontos. Ennek híján itt csak araszolás várható. Az elmúlt tíz-tizenhárom évben Budapesten minden fejlesztést az állam hajtott végre. A fővárost a kormányzati fejlesztések tették vissza a világ térképére. Időnként fővárosi ellenszélben…” – mondta a már idézett, a Nemzeti Sportnak adott tavaly karácsonyi interjúban. S most, az önkormányzati választás napjaiban, kormányzati körökből megszellőztettek olyan hírt, hogy a kormány le akar ülni a főváros új vezetésével az esetleges olimpiai pályázatról egyeztetni. (S nem mennék bele abba, hogy nincs a világon még egy olyan ország, ahol az állam, erőfölényével végletesen visszaélve meg akarja fojtani az állam gazdasági, pénzügyi, közigazgatási, kulturális, közlekedési és turisztikai központját pusztán azért, mert a hatalmon lévő pártnak nem tetsző önkormányzato(ka)t választottak az ott élők.)

Igen, persze, épülhetnek hasznos dolgok. Az olimpiai faluból kollégium lehet, bővülhet a reptér, ahonnan metróval jöhetnek be a belvárosba. Felújíthatják a muzeális jellegű teljes HÉV-járműparkot és vonalakat, lecserélhetik a BKK elnyűtt autóbusz-állományát, rendbe tehetnek sok-sok kilométernyi kátyús utat stb. De miért kellene ehhez várni egy nyertes olimpiai pályázatig? Legjobb esetben 12-14 évet? A felsoroltak bizonyosan fontosabb beruházások lennének, mint a már megépült sportlétesítmények nagy része. S egyáltalán, minek ehhez olimpia? Miért építenénk-bővítenénk még néhány stadiont, sportcsarnokot, miért fejlesztenénk olyan szálláshely-kapacitásokat, amire aztán nem lesz szükség? Most állítólag 16-20 ezerre teszik a fővárosi hotelek befogadóképességét, a NOB az olimpiára 60 ezret várna el ahhoz, hogy a fővárosba érkező, naponta 300 ezer főre becsült látogató azon harmadát, akik ezt igénylik, megfelelő módon el lehessen helyezni. S igen, 3-4-5 csillagos hotelekben. Ki fogja ezt megépíteni? S miből? S mi lesz mindezzel az olimpia után? S ez csak néhány feltett kérdés, amelyekre nincsenek válaszok. Mert számomra az, hogy „a sors egy budapesti olimpiával tartozik a magyaroknak” nem válasz. A feltett kérdések egyikére sem.

Általam ismeretlen szerző írta ki az egyik közösségi oldalra. Ide idézem, mert ennél frappánsabban nem tudnám fentieket összefoglalni: „Ha Soros csődbe akarja vinni Magyarországot, elintézi, hogy olimpiát rendezhessen.”

Ma hivatalosan is elkezdődik a sport, a békés, s remélhetően tisztességes versengés ünnepe. Magam is ott fogok ülni a televízió előtt, s drukkolok minden magyar versenyzőnek, hiszen megérdemlik. Mert nem kell ahhoz budapesti olimpiát álmodni, vizionálni, tervezgetni, hogy egy magyar ember tiszta szívéből szurkoljon hazája sportolóiért. Jól tudom, hogy az olimpiai részvétel, illetve minden ott elért eredmény mögött rengeteg munka, kitartás, megmérettetés, fájdalom és lemondás van. Ezért mind a 180 sportolónknak, induljon akár egyéni, akár csapatsportban, azt kívánom, hogy képes legyen kihozni magából a legtöbbet, s ez minél több éremre, helyezésre, illetve tisztes helytállásra legyen elég. Ez lesz méltó jutalma erőfeszítéseiknek. S igen, mi nézők és szurkolók is büszkék leszünk elért eredményeikre.

Hajrá magyarok!

Butola Zoltán

Címlapkép: Az ötkarikával feldíszített Eiffel-torony Párizsban 2024. július 18-án. A 2024-es olimpiát július 26. és augusztus 11. között rendezik a francia fővárosban. (Fotó: MTI/Illyés Tibor)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább