NEHAZUGGY

Az állatoknak semmi keresnivalójuk sincs az olimpiai versenyszámokban

Lázár Gergő | Július 25, Csütörtök | 18:50

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,521,278 forint, még hiányzik 478,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Charlotte Dujardin neve talán nem mond sokat a többség számára – én sem hallottam róla korábban, pedig nagy sportimádó vagyok -, de a mai naptól talán egyre többen hallhatják a nevét, ugyanis hazaküldték az olimpiai játékokról egy videó kikerülését követően. A videón nem más látható, mint hogy egy ostorral több tucatszor megüt egy lovat annak érdekében, hogy azt tegye, amit elvár tőle. Dujardin egy többszörös érmes sportoló, akitől ezúttal is érmet reméltek a britek, de mivel kizárták, ezért bármiféle éremesélytől elbúcsúzhat, és vele a szigetország. A felvétel nem most készült, hanem évekkel ezelőtt, amiért a sportoló bocsánatot is kért, azonban azt állította, hogy ez egy hiba volt tőle és a karakterétől eltérő cselekedet. Nos, a videófelvételen elég jól látszik, hogy nem most tett ilyet először, hanem már szinte rutinból üti a szerencsétlen állatot.

Nyilván ez egy olimpián nem férhet bele, a hazaküldése tehát nem is annyira meglepő, mégis felveti újra azt a kérdést, hogy van-e bármiféle keresnivalója is olyan élsportnak az olimpián, ahol állatokat használnak a sportolók? Mert egy ló nem arra született, hogy kecsesen lépkedjen, ezért az ilyen viselkedést a legritkább esetben érik el normális eszközökkel. Véleményem szerint – ezzel persze lehet vitatkozni – egy olimpián használt ló hasonló ahhoz, mint amikor a cirkuszban állatokat használnak, akik azért olyan kezesek, mert nem betanították őket, hanem megfenyítették őket és legyőzték a természetes viselkedésüket. Megtanulták az állatok, hogy ha úgy viselkednek, ahogy azt a nevelője kéri tőlük, akkor nem kapnak büntetést. Egy állatnak ugyanis nyilvánvalóan fáj ha ütik, rúgják, vagy épp ostorral verik, amely fájdalmat megpróbál minden módszerrel elkerülni.

Ez néha tragédiákhoz vezet, ugyanis az idomító túl messzire megy, az állatnak pedig elege lesz és rátámad a tartójára. Ilyen esetben viszont ritkán lehet az állatot felelősségre vonni, hiszen az őt kínzó idomár volt az, aki előidézte a helyzetet. Nyilván egy ló esetében nem nagyon szokott ilyen tragédia előfordulni, de ez még mindig nem menti fel azokat, akik hasonló eszközöket használnak arra, hogy idomítsák az állataikat. Nem mondom, hogy minden lovas ezt teszi, mert vélhetően nem, de ne higgyük azt, hogy az éllovasok közül a legtöbben nem verik a saját lovaikat a zárt ajtók mögött. Én magam egy alkalommal voltam ilyen lovas eseményen itt Spanyolországban, de már szemre is természetellenesnek találtam azt, ahogy ezek az állatok viselkednek. Egy ló használható igavonásra, vagy akár versenyzésre is, de ezek a sportágak sokszor teljesen természetellenes viselkedést írnak elő, amelyet nem lehet olyan könnyen belenevelni ezekbe az állatokba.

De a kérdés az, hogy egyáltalán miért kellene ezt beléjük nevelni? Miért van szükség egyáltalán erre a sportra? Véleményem szerint az olimpiákon semmi keresnivalója sincs az állatoknak. Ott a sportolók mutassák meg, hogy a legkiválóbb fizikai állapotban vannak és vagy eszközök nélkül, vagy eszközökkel, de mutassák meg a világnak, hogy ők a legjobbak. Ehhez használjanak kerékpárt, focilabdát, vagy épp gördeszkát, de ne egy állatot, amelynek nem természetes közege egy ilyen esemény és soha nem is lesz az. Én soha nem értettem egyet sem a sportszintű lovaglással, sem az állatok cirkuszi mutatványként történő bemutatásával, de még az agárversenyekkel sem. Az állat – ha kell – képes úgy cselekedni, ahogy a tartói kérik – vagy azt beléjük verik -, de eközött és az állatkínzás között mégis mi a különbség? Lehet, hogy nem hal bele az állat – ez nyilván a sportoló érdeke is -, de akkor is súlyos sebeket ejtenek rajtuk. Legyen szó fizikai, vagy lelki sérülésről.

Aki találkozott már olyan háziállattal, amelyet korábban vertek, az pontosan tudja, hogy miről beszélek, hiszen ezek az állatok még biztonságos közegben is akár hónapokig, vagy évekig képesek rettegni. Egy vert kutya, vagy macska akár egy életen át emlékezhet arra, hogy miként bánt vele a korábbi tartója. Értem én, hogy egyesek felsőbbrendűnek tekintik az embereket – noha mi is állatok vagyunk -, de ez még nem azt jelenti, hogy egy állatnak ne lennének jogai. Léteznek persze állatvédelmi törvények a legtöbb országban, de ezeket a többség nem veszi igazán komolyan. Sőt, sok esetben a bíróságok sem, hiszen „csak” egy háziállatról van szó, nem pedig egy emberről. Pedig egy háziállat sokak számára valódi lelki társ, hiszen akkor is szeretni fogja őket, amikor már szinte mindenki más elfordult tőlük. Egy állat mindent megtesz a gazdájáért és feltételek nélkül szereti. A ló is egy intelligens állat, ezért pontosan megérti, hogy mit is jelent a verés.

Érez fizikai fájdalmat és elöntheti a rettegés is. Egy ilyen sportágnak – mert továbbra is úgy vélem, hogy ez az eset nem egyedi – semmi keresnivalója sincs az olimpiai játékokon. Mutassák be a tudásukat a sportolók a saját testükkel, nem pedig egy állat kínzásával.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!