NEHAZUGGY

Nem értelmetlen, viszont aljas és közveszélyes

Molnár Bálint | Július 19, Péntek | 10:33

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,829,150 forint, még hiányzik 1,170,850 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Soha nem gyúrtam arra, hogy adott kérdésekben egyetértsek egyik vagy másik politikussal, de bármennyire nem kihívás bárkivel egyetérteni, aki Orbán Viktorral nem ért egyet, soha máskor se, de tegnap biztosan nem cseréltem volna őfelségével. Sem amikor az Európai Bizottság simán, mindenféle izgalomtól mentesen újraválasztott elnöke, Ursula von der Leyen üzent a fideszesek valaha volt legnagyobb békemisszionáriusának az Európai Parlamentből, sem amikor az Európai Politikai Közösség (EPC) szintén tegnapi angliai csúcstalálkozóján – ahol egyébként ő maga is jelen volt, és szót is kapott – Volodimir Zelenszkij, az Oroszország által megtámadott Ukrajna elnöke mondta el a véleményét arról az emberről, aki a többiek, a szövetségesei háta mögött intézkedik és baltával veri szét az európai egységet. A lényeg:

1) A Brüsszel elfoglalásában, sőtpláne a brüsszeli mocsár holvanapénz? jeligére történő lecsapolásában minden jel szerint, de legalább már nem először csúfosan alulmaradt Fidesz által az EP-választási kampányban háborúpártinak hazudott Ursula von der Leyen az EP-parlamenti megválasztását megelőző vitát megelőző beszédében egyebek mellett arról futtatott eszmét, hogy az uniós költségvetés megerősítésre szorul, ennek érdekében nagyobb állami és magánforrásokat kell mozgósítani, a több befektetésnek pedig ki kell terjednie a védelem és a biztonság területére. Ennek oka: azt látjuk, hogy Oroszország kifárasztásra épít és tovább támad. Ennek kapcsán üzent elég félre nem érthető módon Orbánnak, miközben egyáltalán nem jelentéktelen taps kísérte azon állítását, amelyben értelmetlennek nevezte a Fidesz miniszterelnökének moszkvai kiruccanását:

Két hete egy európai miniszterelnök Moszkvába látogatott. Ez az úgynevezett békemisszió nem volt más, mint egyfajta megnyugtatása a másik félnek. Ez a megbékítő látogatás nem ért el semmit.

Von der Leyen azt is kiemelte igen helyesen, hogy Orbán látogatása után két nappal Putyin bombái egy gyermekkórházat és szülészetet találtak el, ami szerinte nem véletlen volt, hanem egy nagyon is jeges üzenet. Felhívta a figyelmet arra, hogy senki sem akar jobban békét az ukránoknál, akik egy szabad és független országban akarnak élni; „Európa az ukránok mellett áll, ez az üzenetünk” – mondta.

2) Ezzel kvázi párhuzamosan Zelenszkij Orbán nevének kiejtése nélkül egy másik európai országban, az említett EPC angliai csúcstalálkozóján hozta szóba ugyanezt a témát, bár ő erősebben fogalmazott, mondván, hogy szerinte a magyar miniszterelnök elárulta Európát és a többi európai vezetőt, amikor „békemissziója” keretében Moszkvában járt Putyinnál. Költői kérdésében úgy fogalmazott: „Ha valaki Európából megpróbál a hátunk mögött, vagy akár mások kárára megoldani kérdéseket, ha valaki a háború fővárosába akar utazgatni tárgyalni, és esetleg ígérni is valamit, ami ellentétes a közös érdekeinkkel, vagy kárára van Ukrajnának és más országoknak, akkor azt a személyt miért kellene figyelembe vennünk?”, majd úgy folytatta, „az EU az összes problémáját meg tudja oldani e nélkül az ember nélkül is.”

Miközben a szóban forgó, az európai többség mély megvetéséért keményen dolgozó korrupt autokrata ugyanezen az angliai találkozón arról beszélt, hogy az ő külpolitikai koncepciója eltér az Európai Unióétól, a békemissziója pedig halad, de nem egyszerű, azon gondolkodtam, hogy bár soha nem gyúrtam arra, hogy akár Ursulával, akár Volodimirral egyetértsek bármiben is, azt kell mondanom, hogy úgy értek egyet velük, hogy szerintem egyiküknek sincs teljes mértékben igazuk. Egyfelől én úgy látom, hogy Orbán moszkvai kirándulása egyáltalán nem volt értelmetlen, másfelől azt is gondolom, hogy csak a jövőben potenciálisan felmerülő problémák számát és súlyát gyarapítja az, ha Európa úgy gondolja, hogy nem kell foglalkoznia ezzel a kettős ügynökkel, akinek sem az Európai Unió, sem a hazája nem jelent semmit, akit a saját személyes politikai, hatalmi érdekein kívül semmi más nem mozgat. Akkor is kizárólag ez utóbbi mozgatta, amikor a világ nála nagyságrendekkel nagyobb diktátorai között szlalomozott a habtestével és a nyakkendőjét ráncigálva szavalta el magán kívül, hogy legyen béke. Aki olyan értelemben egyáltalán nem értelmetlenül forgolódott, vergődött az elmúlt hetekben, hogy normális szemlélő számára túlzottnak tűnő magamutogatása, fontoskodása, folyamatos kioktató okoskodása, tankönyveket megszégyenítő hazudozása, a látszat szintjén irigylésre méltó önhittsége, önigazoló magyarázkodása, erkölcsi felszereltsége, unortodox, illiberális, különutas politikája bizony hosszú hetek óta a világpolitikai érdeklődés középpontjában tartja. Márpedig ez rohadtul nem értelmetlen. Mindenki róla beszél (én is róla beszélek), róla szólnak a hírek, vele van tele a sajtó, komoly emberek találgatják, hogy mi áll az őrültnek tűnő európai despota, az önjelölt békecsináló páva működésének hátterében, hogy mikor, hol, mivel fogja hátba szúrni a szövetségeseit, hogy mi lesz a következő bot, amit a küllők közé szúr majd, hogy mi lesz a következő, szőnyeg alatt tartott idétlen tánclépése, amivel kétségbe és pofára ejti azokat, akikkel elvileg ugyanabba az irányba kellene húznia a szekeret.

Attól, hogy a béke kitörése szempontjából semmit nem ért el, és ilyen szempontból valóban tök értelmetlen, amit művelt, a világ és a papíron (még most is) szövetségesei számára a világ felforgatásában élen járó hatalmasokhoz való törleszkedésével teljesen nyilvánvalóvá tette az értékválasztását, márpedig ennek alapján nem csak rá került a szégyenbélyeg, hanem az egész országra. Nem értelmetlen volt, amit művelt, hanem aljas és rohadt veszélyes megmozdulás volt az egységet mutatni képtelen Európai Unió szempontjából, amely azt üzeni a világnak, a háborús gyilkosoknak, hogy ezek a szerencsétlen balfaszok egymás háta mögé osonva szúrják hátba egymást. Nem is kellett személyesen információkat szállítania a főnökének a szövetségeseiről (semmi nincs, amit ne tudnának a moszkoviták megszerezni amúgy virtuálisan), bőven elég volt, hogy a moszkvai szőnyeg szélén játszotta a nagyhatalmú uniós elnököt, aki a kezébe vette végre azt, amit a sok szerencsétlen képtelen és alkalmatlan megoldani, úgyhogy neki kell: kitörni a békét.

Mindeközben magukat függetlennek, mértékadónak tartó elemzők, szagértők azt hangoztatják, hogy micsoda fényes nemzetközi sikereket aratott az úgynevezett békemissziójával és az Európai Parlamentben karanténba zárt (hogy ez mennyire jó ötlet, arról megoszlanak a vélemények) szélsőjobbos frakciójával. Bár ez is elég erős meghajlítása a valóságnak, nem biztos, hogy célravezető nem foglalkozni azzal, amit művelt, mintha nem lenne jelentősége annak, hogy hátba szúrt mindenkit, és azóta is magyarázza, hogy miért nem tehetett mást, mint mérgezett egérként végigcsörtetni a világ sötétebbik felén és tömeggyilkosok, diktátorok, elborult pojácák oldalán vigyorogni, mint egy bazári majomba oltott jóllakott óvodás. Lehet, hogy a saját szavainak és ígéreteinek nem tud érvényt szerezni, lehet, hogy minden szarrá válik, amihez hozzányúl, lehet, hogy már nincs vállalható ember, aki közösséget tudna vállalni vele, de hogy a saját maga szempontjából nem értelmetlen, amit művel, az egészen biztos. Hogy kegyetlenül sok pénzbe kerül az országnak, az már csak egy extra. Nem szabadna alábecsülni az aljasságát és veszélyességét, mert még igen sokat tud rontani a helyzeten.

A címlapkép a zavarbaejtő múltból származik, amikor Ursula, a hétgyermekes keresztény édesanya még nem a háború pártján állt (Fotó: Facebook/Orbán Viktor)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!