NEHAZUGGY

Ez az ország és ez a társadalom már régen kifordult magából

Tamás Róbert | Július 5, Péntek | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,878,330 forint, még hiányzik 1,121,670 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Jó is arra ébredni, hogy az ország ura, parancsolója és többségi tulajdonosa talán – valószínűleg – azon töri azt a gyönyörű fejét, hogy ki kellene lépni a Nemzetközi Büntetőbíróságból. Az persze még nem biztos, hogy meg is teszi – és az sem, hogy nem teszi meg -, de ha három miniszterét is utasította arra, hogy dolgozzák ki, milyen következményekkel járna a kilépés, akkor minimum erősen gondolkodik a dolgon a csúti. Érthető is az aggodalma, hiszen nem nagyon kedveli, ha az ő köreiben is hatásköre van egy olyan bíróságnak, mely felett neki nincsen hatalma. Most még nem lehet tudni, mit talál ki az egyszemélyes országvezetés, jelenleg ott tartunk, hogy nézegetik a lehetőségeket, mert a kormány(fő) szerint a Bíróság nem jogi, hanem politikai döntéseket hozott mostanság, s azt ugye a patrióta-konzervatív-keresztény-fehér-heteroszexiális-vérkorrupt magyar kormány nem jól viseli. Még csak azt sem állíthatom, hogy attól fosik a dicsőséges kocafocista, hogy esetleg ellene is nemzetközi elfogatóparancsot adhatnak ki egy bizonyos ponton, merthogy ahhoz nem kell tagnak lenni, Putyin és Netanjahu ellen is simán kiadták. Még csak arról sincs szó, hogy amennyiben Putyin haverja ide szeretne menekülni egy boldogtalan pillanatban – aminek nem egyszerű nulla, de baromira nagyon, százszorosan nulla a valószínűsége -, akkor a magyar hatóságoknak le kellene tartóztatni. Merthogy nem kellene, nincsenek meg a jogi feltételei. Szóval igazából gyakorlati értelme nincs a kilépésnek, tehát nem lehet más, mint gesztus. És nem az Európai Unió irányába, az egészen biztos. Vagy egyszerűen csak provokál, hogy vele foglalkozzanak. Ez sem lenne meglepő, mert valójában ennyi maradt neki; valahogy felhívni magára a figyelmet.

Láthatatlan Magyarország. A nagyon nagy baj az, hogy nekünk ebből sem egy van, hanem több. Pedig már az egy is több, mint amennyi egyáltalán kellene. Az egyik ilyen titkos világra akkor csodálkoztam rá, amikor elolvastam egy neves séffel készült interjút. Olyan séffel, akit a világ sok pontján ismernek és nagyra tartanak. Nálunk pont nem, de hát nincs ebben semmi csodálatos, ahhoz, hogy a jelen Magyarországán valaki lehessen az ember, nem tudásra, bátorságra, tehetségre, szakmai alázatra van szükség, hanem jó hosszú nyelvre és arra, hogy befogja a pofáját, amikor az kell, és beszéljen – az elvárások szerint -, amikor az a feladat. Nem az döbbentett meg, hogy a tehetségtelen, ám jó kapcsolatokkal rendelkezők simán eltapossák azokat, akik náluk ezerszer jobbak. Ez természetes ebben az országban, ám azt nem tudtam, hogy ez még a vendéglátásban is így megy. Vagyis azt gondoltam, hogy így megy, de azt hittem, megáll ott, hogy a nertársak nyitnak éttermet, a szakemberek pedig háttérbe szorulnak, esetleg küzdenek, de esélyük nincs, ha valakinek a valakije kinézte az üzletüket. Arra nem gondoltam, hogy a történet legfontosabb eleme, a konyha is áldozatul esik a középszer nyomulásának. Pedig úgy fest, hogy ez történik. Csak így tovább! Nem kell már sok, és a tehetségeket – minden létező területen, legyenek akár tudósok, művészek vagy műbútor-asztalosok – elüldözzék ebből az országból, míg végül csak a selejt marad, az állami csecs nélkül életképtelen vállalkozók, celebfeleségek, szervilis nyomulók, habzsolhápok. Az meg ki a francot érdekel, hogy a szomszédék pattanásos Pistikéje fogja összegányolni a kaját a konyhán, amit majd aztán elénk vágnak az asztalra egy kisebb vagyonért? Senkit.

És végül van valami, amiben teljesen, maradéktalanul egyetértek egy politikussal. És ez akkor is így lenne, ha történetesen fideszes lenne, az történt volna vele, amit kereszténykonzervék megengednek maguknak – jelzem, nem először, volt már szoknya alá fotózás, tehát nem áll távol a lelki világuktól, mentalitásuktól a zaklatás sem, az abúzus sem -, és amit tartok annyira fontosnak, hogy rövidebbre fogjam a jóreggelt és kérjek mindenkit, olvassa el Cseh Katalin posztját. Ez az ország és ez a társadalom már régen kifordult magából, de hiszem, hogy sokkal többen vagyunk olyanok, akik nem akarjuk elengedni az emberséget egyetlen egy politikai oldal kedvéért sem. Hát ne engedjük, mert már annyiszor félrenéztünk, hogy ez már nem fér, nem férhet bele.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi majd hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy szoktunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!