Mani kövek

Spectator: A „leg”-ek városa: ami életben tartja és közben megmérgezi (2)

Norilszkot övező kohászati üzemek és azokat kiszolgáló bányák együttese egyike a legnagyobbaknak Oroszországban, sőt a világon is. Az 1920-ban felszíni térképezés során felismert ércek kutatásaira alapozva 1925 és 1930 közötti expedíciók során már  világossá vált, hogy a vártnál nagyobb kiterjedésű nikkel-, réz- és platinalelőhelyet rejt a terület. 1933-ban többszáz ide vezényelt geológus, bányamérnök és szakmunkás dolgozott a kitermelés előkészítésén.

1935 után a Norilszki Bányászati és Kohászati Kombinát építéséhez és működtetéséhez szükséges nagy létszámú munkaerőt az itt létrehozott munkatáborokból biztosította a rendszer. A városhoz közeli bányák ércvagyona az 50-es évek közepéig megbízhatóan biztosították a kohászati üzem nyersanyagellátását. 1960-ban azután még nagyobb lelőhelyeket fedeztek fel a 35 km-re északkeletre fekvő Talnak területen, majd ezeket a következő évtizedekben további lelőhelyek követték a város körüli térségben. Jelenleg öt nagy ércbányahely működik, amelyek fejtése az ércben dús zónákat követi. Az ércásványokban dús kőzettestek a felszín alatt 500 m és 1500 m mélységközben helyezkednek el, a bányavágatoknak az érctelérek szabálytalan térbeli elhelyezkedését (ami lehet szórványos, lencsékhez vagy ércdúsult erekhez köthető) kell követniük.

A Norilszk térségében elhelyezkedő nikkel és rézlelőhelyek geológiai kutatása már éppen 100 év óta folyik, azonban mindmáig nincs tudományos egyetértés abban, hogy milyen folyamatok alakították ki ezeket az ércásvány-dúsulásokat, pontosan hogyan jöttek létre. Abban az egy kérdésben van konszenzus a kutatók között, hogy  az ércképződés egyértelműen vulkanizmushoz kapcsolódik.  A Tajmir félsziget a szibériai ősi tábla peremén helyezkedik el, ahol a földtörténeti őskor és ókor idején legalább 6000 m vastag üledéksor rakódott le. Ebben mészkő, dolomit, anhidrit és szénrétegek következnek egymás felett. Az ókor végén azonban nagy változás következett be, 250 millió évvel ezelőtt heves vulkáni tevékenység nyomán közel 7 millió km²-t fedett be ezer méter vastagságban a felszínre nyomult  bazaltláva. A minden idők legnagyobb vulkáni eseménye során felszínre került láva azonban nem elkülönült vulkáni kúpokat alkotott, hanem szőnyegszerűen fedte be az óriási kiterjedésű területet. Feltételezések szerint a magma a szilárd kéreg alatti un. köpenyzónából származik (erre utal pl. a nikkel jelenléte). A mélyen a felszín alatt kialakult, nagy kiterjedésű magmakamrákban az üledékes rétegek megolvadtak, és a vulkáni anyag összetétele is változott. A mély  kamrákból a magma jelentékeny része nem jutott ki a felszínre, hanem az környezetében levő rétegek közé préselődött, átalakítva azok ásványos összetételét. Néhány kutató szerint már a magmakamrákban kialakult az a szulfidos vulkáni anyag, ami felfelé tartó útján a rétegek közé nyomult. Máig nem sikerült a geológusoknak ellentmondásoktól mentes ércföldtani képződési mechanizmust leírni, ami elegendő megbízhatósággal jelezné az egyes ásványtársulások létrejöttének szabályszerűségeit. A norilszki ércfelhalmozódások ásványainak széles spektruma és geológiai szerkezete egyedülálló,  nincs ezzel teljesen egyező előfordulás a világon. A területen további lelőhelyek kutatása a gyakorlatban olyan felszíni, geofizikai mérések hálózatával kezdődik, amelyek akár két kilométer mélységben is jelzik érc jelenlétét, esetleges  mennyiségi változásait is. Ezután kutatófúrások tárják fel az így indikált helyeket. Több év munkája után kerülhet csak sor a bányanyitásra, vagy a meglevő tárnák továbbfejlesztésére.

A több, Norilszk környéki lelőhelyet tartalmazó terület a világ egyik legnagyobb nikkel, réz és platina előfordulása, szakértők becslése szerint a ma ismert globális nikkelkészletek 35 %-a, a platinacsoport készleteinek 40 %-a, a réz 10 %-a és a kobalt 15 %-a található itt. Független szakértők szerint napjainkig a lelőhelyek érckészletének csak mintegy felét hozták felszínre, és további legalább ötven évre biztosított az üzemek nyersanyagellátása.

A kitermelt kőzetekből két dúsítóüzem évi 11 millió tonna ércemulziót állít elő. Az előkészített anyagot vagy a norilszki Nagyezsda kohóműhöz, vagy a dudinkai folyami kikötőhöz szivattyúzzák, ez utóbbiból a nikkel és rézemulzió Murmanszkon keresztül a Kola-félszigeten levő dúsító- és kohóműbe kerül. A Norilszk Nikkelkombinát három olvasztóműve és az ezekhez kapcsolódó leválasztó üzeme állítja elő – a részleteket tekintve üzleti titokként őrzött – bonyolult technológiával a fémek egész sorát.

A fémek nem elemi állapotban, hanem különféle szulfidos-, szilikát- és oxidásványok formájában vannak jelen a kőzetekben, és összetett technológiával nyerhetők ki. A nagy mennyiségben előforduló réz- és nikkelszulfid ásványok alkotják a fő érces tömeget. Az ezekkel együtt előforduló kobalt, tellur, szelén, ezüst és arany, továbbá a platina-csoport  (platina, palládium, iridium, ruténium, ródium) magnézium szilikátokhoz kapcsolódó együttese teszi szinte egyedülállóvá a lelőhelyeket. A réz és a nikkel széleskörűen alkalmazott fém az elektromos iparban és gépgyártásban. A platinát az ipar ugyancsak nagyon széles köre használja fel. A palládium a platina mellett a leghatékonyabb, és gyakran alkalmazott fém katalizátor, de az elektronikai ipar számos területén is keresett anyag. Az aranynál hétszer drágább ródiumot a nagyfelbontású képernyők gyártásához használják fel. A víznél huszonkétszer nehezebb iridium a mindennapokban a gyújtógyertyák alkatrészeként ismert.

A Norilszk városának életét meghatározó bányászati és kohászati komplexum a Szovjetunió felbomlása után, 1989-ig társasági formában működött, azután 1993-ban elnöki rendelettel, ellenőrző pakett megtartásával részvénytársasággá alakította az állam. A részvények többsége a nevezetes kuponos privatizáció során rengeteg kisrészvényeshez került. A változatlan állami befolyás miatt a menedzsment a korábbi szovjet gyakorlatot folytatta, kölcsönöket vett fel, így a 90′-es évek közepén a kombinát annyira eladósodott, hogy a teljes termelés értéke törlesztésre ment. 1997-ben az állam eladta a részesedését két oligarchának, akik kíméletlen munkaszervezéssel és gazdálkodással nyereségessé tették a kombinát működését. Olyan tipikus orosz nagyvállalattá vált, amilyenek az óriási orosz olajipari, vagy gyémántipari vállalatok.

Norilszk Nikkel (2016 óta Nornickel a neve) az összes érckészletének mennyiségét régóta nem hozza nyilvánosságra. A legutolsó (2004) vállalati  adat alapján mindössze annyi tudható, hogy az érctartaléka ekkor 478,7 millió tonna volt, amiből a vállalat szerint 6,3 millió tonna nikkel, 9,4 millió tonna réz, 62,2 millió uncia palládium és 16 millió uncia platina (1 uncia 23,8 gramm) nyerhető ki.

Az Nornickel termelte 2014-ben a világon előállított palládium 44 %-át, a platina 14 %-át, a nikkel 13 %-át és a réz 2%-át. Ezzel az orosz bányászati-kohászati komplexum a világ elsőszámú nikkel és palládium, negyedik legnagyobb platina és ródium gyártója, továbbá a világ a 11. legnagyobb réztermelője. A 2018-ban nyilvánosságra hozott adatok szerint a Nornickel 217 ezer tonna nikkelt, 401 ezer tonna rezet és 98 tonna platina-csoportba tartozó fémet termelt. (Sajnos a platinacsoport fémeire (platina, palládium, ródium iridium, ruténium) vonatkozó mennyiségi információkat a vállalat üzleti titokként kezeli, mert a világpiacon ezek a legértékesebbek, és mennyiségük ismerete jelentősen befolyásolja a piaci árat). A legutolsó, 2006-ban nyilvánosságra hozott adatokhoz viszonyítva a termelés mennyiségi csökkenése tapasztalható. Az egyes fémek 90%-a exportra kerül, a vállalat hozzájárulása az orosz GDP -hez 2 %.

A bányászati, de főleg a kohászati teljesítmény és alkalmazott technológia miatt Norilszk a világ tíz legszennyezettebb városa közé tartozik. A Pure Earth (korábbi nevén Blacksmith Institute) környezetvédő non-profit szervezet 2007 óta, kétévi rendszerességgel elvégzett vizsgálata szerint 2013-ban is a szálló részecskék (stroncium, cézium radioizotópok, nikkel, réz, kobalt, szelén)  és gázok (kéndioxid, széndioxid, hidrogénszulfid) okozta levegőszennyezés messze meghaladja az egészségügyi határértéket a lakott területen. (Norilszk város déli részén nikkel üzem, északi oldalán rézkohászati üzem, a Nagyezsda fémkohászati kombinát pedig 12 km-re délre helyezkedik el a településtől. A szél nem tud jó irányból fújni…) A NASA globális légkörfigyelési rendszere szerint Oroszország légköri károsanyag kibocsátásának fele a norilszki régióból származik. Az oroszországi Szövetségi Állami Statisztikai Szolgálat is az Orosz Föderáció legszennyezettebb területének nyilvánította a várost; 2017-ben 1,8 millió tonna légszennyező anyag került innen a levegőbe.  A szentpétervári Gipronickel Intézet  rendszeres mérései egyértelműen bizonyítják, hogy a városban a megengedett egészségügyi határértéket tízszeresen meghaladja a kéndioxid mennyisége. A mérgező anyag savas eső formájában kerül vissza a talajra, és nem lehet csodálkozni azon, hogy  a település 30 km-es körzetében egyetlen élő fa sincs. A többféle fémet tartalmazó szálló por a talajba jut, ott mára már nagyon jelentős koncentrációban van jelen. 2016-ban leállt az 1942 óta a város területén működő nikkelüzem, és ezzel 15 %-kal csökkent a károsanyag kibocsátás. Működése idején az üzem évi 350 ezer tonna kéndioxiddal terhelte a légkört, miközben 120 ezer tonna finomított nikkelt termelt. (Összehasonlításul, ez a kéndioxid mennyiség Franciaország iparának kibocsátásával egyenlő.)  Jelentős fejlesztéseket volt kénytelen megkezdeni a vállalat a Nagyezsda olvasztómű károsanyag kibocsátásának csökkentése érdekében is (nem véletlenül Putyin elnök látogatását követően). Először a kénhidrogénnek még az üzemi folyamat során történő lekötéséhez és stabil anyaggá (gipsz) alakításához szükséges kanadai technológia bevezetéséről tárgyalt a Nornickel. A nagyon drága megoldást elvetve most az olcsóbbnak ígérkező orosz semlegesítési eljárás megvalósítását fontolgatja a kombinát. Ennek a technológiának azonban komoly hátránya, hogy irdatlan mennyiségű tiszta mészkövet kellene folyamatosan az üzemekhez szállítani és tárolni. Így marad egyelőre a határidő nélküli ígéret a lakosok számára. (A vállalat az újabb kohászati üzemét már a Kola-félszigetre telepítette, ezzel bizonyos mértékben itt enyhítette a környezetterhelést.) A légszennyezés közvetlen közegészségügyi hatása a légzőszervi, emésztőrendszeri és idegrendszeri betegségek gyakoriságán keresztül is érzékelhető a városban és környékén. A koraszülések aránya, és a daganatos (főleg tüdőrák) megbetegedések aránya nagyobb, mint az oroszországi átlag. Közegészségügyi szakértők szerint a levegőszennyeződés okozza Norilszkban a felnőttkori halálozás 21 %-át. A várható életkor egy évtizeddel rövidebb itt, mint az országos átlag. A légköri károsanyag kibocsátáshoz hozzájárul, hogy a hatalmas energiaigényű feldolgozási és a lakossági igények kiszolgálását a vállalat közeli, felszíni szénbányájából táplált hőerőmű biztosítja. Az elszigetelt térség számára a távoli Tyumeny környékéről érkezik ide földgáz, szintén erőművi felhasználásra. Az indukciós olvasztókemencék működéséhez szükséges óriási mennyiségű elektromos áram a 70-es évek óta a Norilszktól 120 km-re délre létesített két vízierőműből származik. Egészen sajátos módon használják fel a réz-olvasztóműben képződő salakot. Az olvasztott réztől elválasztott salakot felszíni gödrökbe öntik, ami ott kihűl.  A hóolvadás után a salak jelentős mennyiségét az utcákon, a lakosság  közreműködésével szétterítik. A Nornickel üzemeiben a technológiai folyamatok során nagy mennyiségű szennyvíz is keletkezik, amit tisztítani szükséges, és a káros anyagokban dús részt biztonságos módon tárolni kell. 2015-ben pl. 29,8 millió m³ szennyvízből azonban mindössze 5,2 millió m³-t mentesítettek a hatósági előírásoknak megfelelő mértékben és módon. A kegyetlen klíma és az élhetetlen lakókörnyezet ellenére működik a város, bár negyedszázaddal ezelőtti lakosságának közel egyharmadát elvándorlás miatt elveszítette. Sokáig a legfontosabb megtartó motívum a munkásoknak az oroszországi átlaghoz viszonyított magas fizetése volt. Itt a „szárazföldi” munkabér három-négyszeresét keresték a munkavállalók. Napjainkban azonban Norilszkban is növekedtek a megélhetési költségek (közöttük kiemelten az élelmiszerek – a távolról történő beszerzés miatt – nagymértékben drágultak). A Nornickel munkavállalóinak havi átlagfizetése 94 ezer rubel (kb. 1200 euro). Igaz, a szociális és egészségügyi ellátás jobb színvonalú, mint az oroszországi átlag, ami azonban keveset enyhít a gyakorlatilag folyamatosan zárt térben történő élet minőségén. Évi 90 nap a fizetett szabad- és ünnepnapok száma, ami jóval több, mint Oroszország más területein és iparágaiban. A nehéz környezetben végzett munka miatt (hasonlóan néhány más szibériai munkahelyhez) a nyugdíjjogosultság 45 éves kortól illeti meg a munkavállalót. Az itt megszerzett nyugdíj összege az orosz átlagos nyugdíjnak többszöröse. A kedvező kereset ellenére is kevesen vannak, akik vissza tudnak térni a „kontinens”-re, mert ott viszont az utóbbi évtizedben a lakásárak már az egekbe szöktek. Az áttelepülés utáni lakhatás megoldhatatlansága az egyik legfőbb visszatartó tényező. A Nornickel azt állítja, hogy a munkavállalók átlagosan mindössze 6,7 évet töltenek Norilszkban, ami valószínűleg csak elég szűk körre korlátozva lehet érvényes. Az 50 évre elegendő nikkel-, réz- és nemesfém-tartalék, a kiépített kohászati létesítmények vitathatatlanul még hosszú ideig biztosítják majd itt az ipar működését. A már visszafordíthatatlan környezeti károk azonban továbbra is jelen lesznek, és érdemben alig enyhülhetnek. Norilszk város és tágabb környezete a 20. századi ipari társadalom egyik legnagyobb, és legdurvább formában megmutatkozó ökológiai lábnyoma marad talán örökre.

2020. 05. 09.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább