NEHAZUGGY

És mi van, ha nem leszünk világverők, mint egykor voltunk?

Vogronics András | Június 28, Péntek | 18:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,878,330 forint, még hiányzik 1,121,670 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Gyurcsány Ferenc két nappal ezelőtti, nehezen kiheverhető műsorába inkább nem mennék bele, a kolléga tegnap reggel meglehetősen részletesen kifejtette erről azt a véleményt, amit én (tőle függetlenül) is osztok a DK örökös elnökének elmúlt 14 éves politikai teljesítményével kapcsolatban. Ettől persze megérne egy hosszabb okfejtést kifejezetten az, hogy miképpen viszonyul azokhoz a kritikákhoz, amelyek e nemes teljesítményre érkeznek. Mindenesetre engem úgy vágott ki a Facebook-oldaláról pár hete, még a választások előtt, mint a taknyot, pedig csak egy szimpla kérdést tettem fel neki. Öröm volt nézni. Az nem hozta zavarba az egykori legnagyobb ellenzéki párt törzsfőnökét, hogy mindeközben vagy ő, vagy a felesége napi rendszerességgel, minden napszakban, hívószám nélküli hívásokkal nyomasztott és kérlelt, hogy menjek el szavazni rájuk. Majd ha fagy, bassza meg, majd ha fagy! Sőt. Ha ez az újonnan feltűnt 40-es rocksztár is hülyére vesz, akkor az is lesheti, hogy felemeljem a valagamat a fotelből, és elkullogjak a fülkébe ikszelni csak azért, hogy neki jó legyen. Legyen már nekünk is jó egyszer, könyörgöm. Nem vagyunk mi kurvák, akiket vágykielégítésre kell használni, uraim!

De akkor ejtsünk még pár szót az Eb-ről, amelyről úgy estünk ki, mint egy tejfog az óvodás szájából. Észrevétlenül és fájdalommentesen, de bősz arcoskodás kíséretében. Olvasom, hogy olyan történt 2023-ban, amire a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta nem volt példa: nem nőtt érdemben a magyar élvonalbeli labdarúgócsapatok árbevétele. Szerencsére azonban az együttesek többsége továbbra sem a piacról él, így évről évre milliárdos támogatások is segítik a működésüket. Ilyenekből pedig jóval többet kaptak, mint egy évvel korábban, aminek köszönhetően az összesített bevétel növekedése tavaly sem állt le. Érdemes elolvasni a maga egészében a G7 cikkét, mindenesetre megint azt láthatjuk, amit úgy általában is látunk az országban, ha körülnézünk. Szerény véleményem szerint az államnak semmi keresnivalója nem kéne, hogy legyen ilyen szinten a futballban, mint ahogy a gazdaságban sem. Láthatjuk, hova vezet a verseny és tehetség nélküli rendszer: sehova. Ahogy nem kéne beleavatkozni a piacgazdasági folyamatokba úgy általában, úgy a focit is békén kellene hagyni, talán több, jobb és tehetségesebb futballista tudna bizonyítani.

Tudom, tudom, akkor nem lehetne lopni, csalni, hazudni és nem elégülne ki a kedves vezető személyi kultuszába csomagolt foci iránti rajongás sem, de enélkül ez nem fog működni. Egy fos hazai bajnokságban, ahol két csapat – a Fradi meg a Puskás – kapja a legtöbb pénzt, nyilván az arányok is elbillenek, és máris hamis, torz képet kapunk a klubok értékéről és teljesítményéről. Nem beszélve az utánpótlás siralmas állapotáról és az ezzel fordítottan arányos folyamatos önfényezésről. Ahol egy Ferencváros elhiszi, hogy verhetetlen, majd kikerülve a nemzetközi porondra, pár forduló után búcsút intenek a tornának. Lehet itt hiú ábrándokat kergetni, és ria-riázni, ha teljesítmény a nullával egyenlő. Lehet itt hatalmas álmokat szőni, és még több milliárdot elégetni erre a kirakatsportra, mert úgy is marad, amit pénzzel nem lehet megvásárolni. Az pedig a tehetség és az alázat.

Ameddig ez nincs, addig lehet itt csodát várni és szidalmazni mindenkit, aki elmondja a kritikus véleményét, semmi nem fog változni. És mi van, ha nem leszünk világverők, mint egykor voltunk? Semmi, badzmeg. Lehet, hogy ez lenne a kulcs. Nem állandóan elvárásokkal és hamis ígéretekkel hülyíteni a magyarokat, akik aztán folyton csalódottan legyintenek maguk elé. Lehet, hogy el kéne engedni, el kéne fogadni, hogy ennyit tudunk, és ha mégis, ha ennek ellenére is jobbak leszünk, akkor meg örüljön mindenki. Annyi, de annyi sportban vagyunk világelsők és verhetetlenek, hogy szerintem senkinek semmi oka nem lehet panaszra. De ha ez sem vigasztalja ezeket az embereket, akkor menjenek el sportolni, focizni, futni, bringázni, attól nem lesz nagy hasuk, és nem kapnak agyérgörcsöt, ha kimarad egy tizenegyes. Nem kéne ezt ennyire mellre szívni és élet vagy nemzethalál ügyévé tenni, mint megannyi más kérdést, ami szintén a magánügye kéne hogy legyen mindenkinek. Mint például az, hogy szereti a focit, vagy nem szereti. Lásd Lentulai Krisztián csörtéjét Nyáry Krisztiánnal:

Felfoghatatlan, hogy hova rugdosta le a Kárpátok Maradonája a focival kapcsolatos fideszes és szélsőjobboldali gondolkodást, mentalitást, hozzáállást. Ahogy Júdást, úgy Marco Rossi honosított szövetségi kapitányt se lehet kritizálni, bírálni, elmarasztalni, mert aki ezt teszi, az alapjáraton nem magyar, de legalábbis hazaáruló libsi szar. Miközben az csak természtes, hogy ha az angol válogatott gyenge teljesítményéért Gareth Southgate szövetségi kapitányt söröspoharakkal dobálják az angol szurkolók, akkor mi ordítunk a leghangosabban, hogy igazuk van, úgy is kell. Pedig Anglia nem kiesett a csoportkörből, hanem továbbjutott a nyolcaddöntőbe.

És akkor felsírnak imádott gyerekkorom nagy gombfocicsatái a tízemeletes panel tizedik emeletén, ahol kívülről tudtuk az összes akkori válogatott összeállítását és mindenkinek volt egy csapata. És soha nem a hollandok vagy az NSZK vagy a brazilok nyertek a táblán. De szép is volt, de szép volt.

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!