NEHAZUGGY

Nem megmagyarázni kellene a szegénységet, hanem tenni ellene

Tamás Róbert | Június 22, Szombat | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,493,455 forint, még hiányzik 1,506,545 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Dicsőséges hadvezérünk tegnap reggel megint elszavalta a tutit, így egy hétre megvan a miheztartás. Manfred Weber élete célja, hogy ártson mimagyaroknak (ugyan mi a bánatért foglalkozna velünk?), hozzá képes Ursula von der Leyen ministránslány – ha emlékszünk, Orbán Viktor hosszasan döngette a mellét, hogy az ő szavazata kellett ahhoz, hogy Leyent megválasszák, de aztán ő is ellenség lett -, Brüsszel háborúpárti, mert le akarják győzni Putyint – ezt értelmezni sem tudom, hiszen Putyin bukása nagy valószínűséggel a háború végét jelentené -, és a világért sem ülne be a Fidesz a jobboldali pártcsaládba, ahová amúgy nem is hívták őket, nem is jelentkeztek, de sajtóinformációk szerint fel sem vennék, mert túl sokan ellenzik. Ha a hülyeséget lehet tovább fokozni, és a következő pénteken még ezeknél is nagyobb ökörségeket beszél majd a pávanindzsa, akkor azért érdemes lenne átgondolni Fideszen belül a leváltását, mert ha bukik – és bukik, ez nem kérdés – magával fog rántani mindent és mindenkit. Engem mondjuk semennyire nem zavar a dolog, csak szólok, hátha van, aki nem szeretne orcával landolni.

Az Egyensúly Intézet közzétette az idei szegénységkutatás eredményeit. Jó ütemérzékkel éppen ma mesélt arról Czomba Sándor, hogy dejó nekünk, mert mennyivel magasabb az átlagbér, mint az elmúlt 15 év előtti elmúlt nyolc évben volt. Ehhez képest az derült ki az Egyensúly Intézet felméréséből, hogy a munkavállalók 43 százaléka 250 ezer forint alatt keres havonta, a Czomba által reklámozott átlagbért pedig a munkavállalók 74 százaléka nem éri el. Ez azt is jelenti, hogy a legjobban kereső 3 (!) százalék baromira sokat keres, 21 százalék pedig az átlagbér és 750 ezer forint között visz haza havonta. 2,5-3 millió ember számít kimondottan szegénynek, a gyermekes szülők között magasabb lehet az arány, mert a gyerekes szülők 30 százaléka éhezik azért, hogy etetni tudja a gyerekét. Tehát nem arról van szó, hogy a szülő lemond bizonyos dolgokról – nem vásárol új cipőt magának, nem cseréli le a bútort, nem megy nyaralni, színházba, moziba, akciós termékeket keres -, hanem arról, hogy nem tud eleget enni. Családbarátilag természetesen, mert a magyar kormány mindene a család, védik a gyerekeket foggal körömmel a melegektől – akik amúgy nem esznek gyereket és nem is fertőznek -, szivárványoktól, könyvektől, de nem védik őket a szegénységtől. Egy terhességet kihordani, a gyereket megszülni lényegében kötelező – az már más kérdés, hogy már a terhesgondozás és a biztonságos szülés feltételei sem biztosítottak -, mert az élet szentsége mindennél előbbre való. Ha aztán megszületett a gyerek, tovább senkit nem érdekel a sorsa.

De persze – mint mindent – ezt is rosszul gondolom. Ugyanis Nagy Márton minisztériuma helyből cáfol mindent, bár nem erre a kutatásra reagáltak, de itt is helye van. A közlemény indokolatlanul hosszú, én csak az első részt idézem, de van még két további része is. Aki óhajtja, megtalálja az MTI-OS oldalán:

Félremagyarázás helyett tények: nem vagyunk Európa legszegényebb országa

Az elmúlt napokban látott napvilágot az Eurostat friss adatközlése, miszerint a magyar háztartások fogyasztása az uniós átlag 70 százalékát éri el. Az adatot többen helytelenül értelmzve, a közvéleményt tudatosan félrevezetve úgy állították be, hogy Magyarország az unió legszegényebb országa. Ez teljességgel nonszensz és szándékos hazugság.

„Közgazdaságtani egyszeregy” ugyanis az az alapvetés, hogy saját döntésük alapján jövedelmüket a családok elfogyasztják vagy megtakarítják. Így a fogyasztási adatok önmagukban csak korlátozottan értelmezhetők, abból a szegénységre való következtetést tenni rosszindulatú csúsztatás.

A tények ezzel szemben azt mutatják, hogy a szomszédunkban zajló háború következtében a magyar családok óvatossági motívuma, teljesen természetes módon megerősödött. Így a lakosság bruttó megtakarítási rátája a korábbi magas szintről még tovább növekedett és meghaladta a 21 százalékos szintet, ami az unión belül a legmagasabb érték. Következésképpen a magyar családok nem elköltik a jövedelmüket, hanem megtakarítják.

Kiadó: Nemzetgazdasági Minisztérium (MTI-OS)

Valamennyi igazsága van a minisztériumnak, a háztartások fogyasztása nem azonos a szegénységi mutatókkal, ám olyan őrült nagy különbség sincs közte, mert valójában a fogyasztás mértéke jól mutatja a fogyasztásra szánható pénzeszközök mértékét. Ha én a boltban következetesen a leárazott termékekre vadászom, ha nem veszem meg a minőségi élelmiszereket, ha seprűnyéllel támasztom be a hűtő ajtaját ahelyett, hogy szerelőt hívnék, vagy kicserélném a készüléket, akkor lehetséges, hogy telne rá, csak éppen szeretem a fogamhoz verni a garast, ám sokkal valószínűbb, hogy szegény vagyok, mint a templom egere, és nem futja többre, jobbra. És ezen az sem változtat, ha átlagban van nekem akárhánymillió forint megtakarításom, mert az csak annyit jelent, hogy mondjuk a szomszédnak van negyvenmilliója, nekem semennyi, kettőnk átlaga húszmillió, de én abból egy fillért sem tudok elkölteni, mert csak elméletben, papíron, az átlagszámítás erejéig van pénzem, a valóságban meg nincs. A valóság a spórolós kedvű magyarokról Nagy Mártonék állításával szemben az, hogy:

A magyar társadalom 39 százalékának problémát jelentene egy 100 ezer forintos, hirtelen keletkező kiadás fedezése, de még meg tudná oldani saját erőből. A megkérdezettek 32 százaléka arról számolt be, hogy nem tudna megbirkózni egy ekkora anyagi kihívással. (Egyensúly Intézet)

Ha jól számolom, ez annyit jelent, hogy 71 százalék kínkeservesen, vagy pedig sehogy nem tudna 100 ezer forintot hirtelen előteremteni. Márpedig aki spórol, mint a güzü, annak van tartaléka, amiből – ha nem is örömmel – gond nélkül el tud venni százezret. Ha nem tud elvenni, akkor nincs is. Szerintem nem megmagyarázni kellene a szegénységet, hanem tenni ellene. Mégpedig villámgyorsan. Mert bár erősen örülünk annak, hogy vannak, akik magán yachtokon pihengetnek, magángéppel – vagy éppen katonai nemkormánygéppel – járnak meccsre, olyan is van, aki óránként többet keres, mint egy pedagógus egész évben, de attól még, hogy a papír mindent elbír, a valóság beköszön az ablakon. Akkor is, ha ez a kormánynak nem tetszik.

Jó ébredezést, szép napot és kellemes hétvégét kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy mindig szoktuk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!