NEHAZUGGY

Tudta, hogy baj lesz, mégis tövig nyomta a gázt

Vogronics András | Június 16, Vasárnap | 10:29

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,878,330 forint, még hiányzik 1,121,670 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Én nem tudom, mi történik, de ezek szerint nem szóltak az oroszpárti fejvadásznak, hogy álljon le, mert a választásoknak vége, a kényszerképzetei, a délibábos, T-34-eseket és atomvillanást vizionáló agymenései eddig sem voltak köszönőviszonyban a valósággal, mostanra viszont okafogyottá váltak. Úgy van vége, hogy el sem kezdődött. A testes despota olyan mozira ültette be a híveit, amit még egy hollywoodi filmstúdió is megirigyelne. Elég Apáti Bence balettművész AI-vel létrehozott budapesti atomtámadást bemutató videószimulációjára gondolni gondolva, ami – ha a szívünkre tesszük a kezünket – egy fokkal jobban sikerült, mint az Aranybulla vagy a Nindzsa harcosok klubja, a Rákay-féle Petőfi film.

Vannak azért itt tehetséges mesemondók és Münchausen bárók, szó se róla. A leghíresebb ezek közül megint bevonaglott az általunk finanszírozott közrádióba, hogy előadja a sajátjainak a magyarázatát arra, hogy miért basztak meg minket (nem őt, minket) 200 millió euró + napi 1 millió euró bírsággal, és hogy tulajdonképpen egy kávé mellett elintézte, hogy Józsikának és Pistikének és sokan másoknak nem kell tömött sorokban sorkatonaként a Don-kanyarba mennie háborúzni az ukránok oldalán. Egy begombázott, szétmindenezett, edzésben lévő drogfogyasztó sem tudott volna olyan átéléssel beszélni egy hosszú és mámoros éjszaka élményeiről, mint ahogy doktorminiszterelnök úr előadta a saját verzióját ezekben a témákban, az kurvaélet.

Mert ugye nagyon fontosak a névelők, én, te, ő, mi, ti, ők. Ha erre odafigyelünk, akkor azt konstatáljuk állandó jelleggel, hogy amikor negatív dolog történik akkor jellemzően az ő, ők névelő a használatos, ha pozitív dolog történik, akkor én-nel, mi-vel kezdi a handabandáját. Olyan szinten van elvarázsolva a csávó, hogy hallgatni is fizikai fájdalmat okoz, pláne nézni is, amint a cserepes száját elhagyják az infantilis vagy teljesen valótlan faszságok.

Kezdjük a büntetéssel. Tehát a nagy szabadságharcos konkrétan leszarta az Európai Unió Bíróságának 2020-ban meghozott döntését, nem teljesítette az ítéletben foglalt előírásokat, mert úgy gondolta, hogy rá nem vonatkozik holmi nemzetközi bíróság döntése. Mint ismert, a Bíróság C-123/22. sz. ügyben hozott ítélete, amely a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozik, arra kötelezi Magyarországot, hogy fizessen 200 millió euró átalányösszeget, és a késedelem minden egyes napjára 1 millió euró összegű kényszerítő bírságot amiatt, mert nem teljesítette a Bíróság ítéletét. E kötelezettségszegés, amely egy uniós közös politika egésze alkalmazásának a szándékos kijátszásában áll, az uniós jog precedens nélküli, rendkívül súlyos megsértésének minősül. Az ítéletben természetesen szó nincs arról, amit ez hazudozik az üggyel kapcsolatban, az egész hepciáskodásra azért került sor, hogy a saját belpolitikai céljaira tudja használni, a menekültekkel szembeni embertelen bánásmódot, keménykedést, ökölrázást. Aminek köszönhetően 2018-ban is kétharmaddal nyerte a választást. Migránsozással, terroristázással, nem adjuk az országunkat, mi döntjük el, hogy ide ki teheti be a lábát típusú hőbörgéssel. Megmutatta, hogy mekkora nagy ember ő, nekünk meg itt ez a valag pénz, amit nem ő, hanem mi fogunk kifizetni. Helyette. Szívesen, bazdmg!

Brüsszelnek nincsen joga ahhoz, hogy megmondja, kikkel éljünk együtt – óbégatta pénteken, hozzátéve: a migrációs brüsszeli követelés azt jelenti, hogy engedjük be a migránsokat, adjunk nekik pénzt, engedjük meg, hogy itt éljenek velünk. Márpedig mi ragaszkodunk ahhoz, hogy kizárólag a magyarok mondják meg, kikkel élünk együtt. „Ez a vita tárgya, most nagy büntetést kell fizetnünk. Töröm a fejem, ezt hogyan oldjuk meg úgy, hogy nekik jobban fájjon, mint nekünk”. És igen, ráfért ez is az arcára: óriási összegről van szó, ezt a pénzt szét lehetne osztani a családoknak, oda lehetne adni a nyugdíjasoknak vagy gyerekvédelemre is lehetne fordítani. Itt szartam össze magam a gyönyörtől és az idegtől. Mi van? Szó nincs az ítéletben erről, mint ahogy arról sincs szó, hogy ezek az emberek itt akarnának élni. Arról volt szó, hogy ne konténerekben, állati körülmények között tartsák fogva és éheztessék az amúgy is fáradt és háború elől menekülő családokat, gyereket, élőlényeket, hanem legyenek emberségesek és szolidárisak velük szemben. Ideteszem a bíróság indoklását, már csak azért is, mert úgy tűnik egy ilyen súlyos ügyben is félenalfabéta kreténnek nézi a magyarokat, akik nem tudnak olvasni, vagy ha tudnak is, nem értik, amit olvasnak.

A Bíróság az ítéletében megállapítja, hogy Magyarország nem tette meg a 2020. évi ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket a nemzetközi védelem iránti eljáráshoz való hozzáférés tekintetében, az e védelmet kérelmező személyek ahhoz való joga tekintetében, hogy a kérelmük elutasításával szembeni jogorvoslati kérelem jogerős elbírálásáig Magyarországon maradjanak, valamint a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok kitoloncolása tekintetében. Márpedig e tagállam ezáltal a lojális együttműködés elvének megsértésével szándékosan kivonja magát a nemzetközi védelemmel kapcsolatos közös uniós politika egészének, valamint a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok kitoloncolására vonatkozó szabályoknak az alkalmazása alól. E magatartás jelentős mértékben veszélyezteti az uniós jog egységességét, ami rendkívül súlyosan érinti mind a magánérdekeket, és többek között a menedékjogot kérelmező személyek érdekeit, mind pedig a közérdeket. Konkrétan Magyarország kötelezettségszegése, amely a hatását tekintve a többi tagállamra hárítja a pénzügyi vonatkozásokat érintően is fennálló, arra vonatkozó felelősséget, hogy az uniós jognak megfelelően biztosított legyen a nemzetközi védelmet kérelmező személyek befogadása, a kérelmeik elbírálása, valamint a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérése, súlyosan sérti a szolidaritásnak és a felelősségnek a tagállamok közötti igazságos elosztásának az elvét.

Legyen oly kedves, és tegye fel a kezét mindenki, aki lát itt akárcsak hasonlót ahhoz, hogy arra köteleznének minket, hogy együttéljünk a migránsokkal, akikkel nem akarunk együttélni, hogy kötelezően be kell őket fogadnunk és hozzájuk vágnunk a magyar állampolgárságot. Szó nincs, és soha nem is volt szó erről. Innen tudjuk, hogy a nagy nyilvánosság előtti miniszterelnöki hazudozás arra irányul, hogy eljátssza a nagy védelmezőt és harcost. Aki addig keménykedett, ameddig odacsaptak neki. Mi pedig fizethetjük helyette azt, amit ő szándékosan, megfontoltan, hangosan óbégatva nem hajtott végre. De majd ő gondoskodik arról, hogy visszavágjon, mint a Jedi a birodalomnak. Lézerkard! Lézerkardot vigyen magával, kedves Sith lovag, ne zseblámpát!

„Ilyet még a világ nem látott”, vérlázító, felháborító, eszement döntésről van szó – vágta magát hisztibe és nekiállt kupeckedni. Hogy azt mondja, „sakk-matt van”, mert ha Magyarország nem fizet, akkor visszatartják a neki járó uniós pénzt. A kohéziós alapokból Magyarországnak járó 22 milliárd euróból már 12 milliárdot megszerezett, ez ott van a számlákon, azonban ha Magyarország nem fizet, a büntetést ebből fogják levonni. Erre is lesz majd válaszunk. Aha. És hogy milyen üzenete van annak, hogy négy nappal a választások után hozták nyilvánosságra az Európai Bíróság döntését? Hát milyen? „Ezek brüsszeliek, ezek sunyik”. Ami Brüsszelben történik, az a magyar ember számára „nehezen fogható kulturálisan”, „nem a mi világunk, ami ott van”, magyar nézőpontból az egésznek van egy ilyen „nyálas, váladékos, csigaszerű, nyálkás közege”. A politikusokkal szembeni hazai elvárás az, hogy „beszéljenek érthetően, beszéljenek magyarul és mondjanak lehetőleg igazat”.

Lehetőleg. Igen. És megint megszerzett 12 milliárdot (freudi elszólás?). Ha jól sejtem, ez az, amiből az ország, vagyis mi egy rohadt fillért nem fogunk látni, maximum a Tiborcz-Mészáros tandem, oszt’ jónapot! Mindenesetre fölöttébb kíváncsi leszek én arra a válaszra. Egy jogállami alapon szerveződő szövetség tagországa esetében alapvetés lenne, hogy betartja a jogállamiság feltételeit. Mi a faszt fog csinálni? Mert szerintem semmit. Pontosabban leülheti a börtönben ezt az összeget, amit összehozott nekünk, mi meg majd viszünk neki cseresznye befőttet és gondolunk rá jó sokat. Akkor legalább eljátszhatja a mártírt. Meg a whiskys rablót. A testnedvekhez való teátrális viszonya meg egész egyszerűen pazar. Így egy végképp elbukott, tehetetlen nyomorult beszél, aki tudja, hogy vesztett, ráadásul úgy, hogy az első perctől – amióta ezt az egész cirkuszt nyomja a pofánkba – tisztában volt vele, hogy törvénytelenül és jogellenesen cselekszik, mégis megpróbálja kijátszani az áldozati pózba rándult megmentő kártyát.

Tudta, hiszen jogász, tudta, hiszen már az elején megmondta, hogy ebből baj lesz, ő mégis tövig nyomta a gázt. Hát kedves Júdás, megérkeztél. Ez itt a vége, a baj csak az, hogy megint a mi hitelünket, a mi pénzüket vitted vásárra, és a tetejébe hülyének is nézel.

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!