NEHAZUGGY

A népbutításnak is megvannak a maga határai

Verőfényes szép napot kívánok mindenkinek! A történelmi, sorsdöntő dupla választás óta nem volt alkalmam még itt berúgni a minden körülmények között kulturált jó reggelt ajtaját, és kiélni az ezzel közvetlenül összefüggő poszttraumás stressz szindrómámat, de majd most. Most is érvényes, ami eddig: politikai bulvárkérdésekkel, családi, párkapcsolati belügyekkel nem foglalkozom, a politikai ellensége gyerekével a száján eltorzult fejjel fröcsögő Menczer Tamás szintjére süllyedjen le, akinek ez belefér.

Továbbá megígérem, hogy nem fogom a következő történelmi és sorsdöntő választásig számolni a napokat, holott lenne miért. Minden ellenkező riogatással, eszelős uszítással és hergeléssel szemben Magyarország szerencsére nem sodródott bele a háborúba. Annak ellenére sem, hogy minden jel arra utal, hogy Brüsszelt nem sikerült elfoglalnia az Orbán-pártnak. Pedig a leghírhedtebb illiberális tenyérjós már megint Európa brutális szélsőjobbra tolódására tett fel mindent. Nem állítom, hogy egyáltalán nincsenek ennek jelei Ausztriától Franciaországig, de olyan nagyon nem jött be: megmaradt a középpárti többség. Ami a számolást illeti: már négyet aludtunk az urnák lezárása óta, és még mindig nem tört ki a háború Magyarországon. Ami egyfelől nagyszerű hír, másfelől nem átallom megismételni a nyilvánvalót, mert ezt szerintem nem lehet elégszer: szégyellje magát mindenki, aki számolatlanul, felelőtlenül, mindenbe beleszarva közpénzmilliárdokat égetetett el arra, hogy hónapokig azzal hülyítse (és még meneteltesse is) a híveit, hogy ha nem a Fidesz nyeri a legnagyobbat az uniós választáson, akkor mindmeghalnak. A Fidesz és Orbán fennállásának legszégyenteljesebb, leghazugabb kampánya volt ez, minden vörös vonalat átléptek, az elmúlt tizennégy évhez képest is elképesztő mennyiségű szellemi méreganyagot öntöttek a társadalomra, és most úgy ünneplik a magyarázásra nem szoruló győzelmüket, hogy napok óta mást sem tesznek, mint magyarázzák.

Amit ezzel összefüggésben nem itt, hanem másutt már leírtam, azt nem szeretném megismételni, de fenntartom. Már csak azért is, mert nem pályázom semmiféle politikai babérokra, se hatalomra, se közpénzfunkcióra, ezért nekem nem kell aszerint cserélgetnem az elveimet, a meggyőződésemet, hogy éppen mit akarnak hallani azok, akik nélkül még egy ilyen virágzó illiberális autokráciában sem lehet oly könnyen megkaparintani a hatalmat és a közpénzes széf kódját. A NATO-főtitkár tegnapi látogatásával kapcsolatos orbáni megalázkodásról ITT írtunk bővebben, nem nagyon akarom cifrázni, de azért azt meg kell jegyeznem, hogy azzal a 2 millió emberrel, aki a Fideszre szavazott azért, hogy a fiaikat, az unokáikat, a testvéreiket, a férjeiket vagy őket magukat ne vigyék el az orosz-ukrán frontra, feltétlenül megnézetném a békeharcos miniszterelnökük tegnapi alázatos nyilatkozatát a NATO-főtitkár balján, amely szerint most, hogy vége a választásnak már nem ragaszkodik az ún. békepártiságához. Ellenkezőleg.

Most, hogy egy relatív vereséggel felérő kiütéses győzelmet aratott, ami a Holdról nem, de Moszkvából legalább látszik, belátta, hogy se képessége, se ereje nincs arra, hogy az övétől különböző, elsöprő számú véleményt megváltoztassa, ezért mindenbe beleegyezik, nem fogja blokkolni (a távolban felsír Svédország), hogy a többi tagállam úgy döntsön, ahogy óhajt. Június 9. előtt ez még nem volt tiszta előtte, de tegnap megvilágosodott, úgyhogy nem dugdossa a botjai a küllők közé, álávjú. Nahát. Ezért volt értelme elégetni komplett települések egész éves költségvetését és fűt-fát, világbékét, a háborúpártiak legyőzését megígérni az atomvillanással paráztatott híveknek. Akik úgy tudták tegnapig, hogy csak akkor élik túl, ha a Fideszre szavaznak. Ehhez képest ezt kapták. Lefordítom: az ember, akinek lételeme, uralkodásának kvintesszenciája a balhé, a konfliktus, a konfrontáció, a feszültségkeltés, a ventilátorba fosás és széllel szembe vizelés, a NATO-val durván súlycsoportot tévesztett, úgyhogy megannyi szánalmas és szégyenteljes okvetetlenkedés után kezes bárány jelmezbe bújt, bokázva mindenbe beleegyezett és azt mondta, hogy alászolgája, Stoltenberg úr.

Azt már említeni is felesleges, hogy a NATO területén kívüli bármilyen akcióban való részvétel természetesen csak önkéntes lehet. Ez a sorsdöntő választás előtt is így volt, tehát senkinek nem kell az ukrán fronton meghalni, aki nem akar, és a NATO sem fogja megakadályozni, hogy az Orbán-kormány magyar katonákat küldjön Csádba azért, mert Orbán Gáspárnak is el kell szórakoztatnia magát. Úgyhogy azok a katonák, akik nem vesznek részt az Ukrajna-misszióban, mert Orbán győzött, részt vehetnek a Csád-misszióban, és a magyar adófizetők pénzét, amelyeket nem használnak fel az Ukrajna-misszióban, mert Orbán győzött, azt majd elfüstölik a Csád-misszióban. Nem túl nagy ár ez azért, hogy Orbán Gáspárnak legyen elfoglaltsága.

Akárcsak Ungár Péter milliárdos parlamenti képviselőnek, aki a milliárdos NER-ideológus Schmidt Mária fia, ám ahelyett, hogy a NER-ben milliárdos osztalékokat termelő családi vállalkozásai birtokában békén hagyná a közéletet, és elvonulna valami hasznosat, de legalábbis nem ártalmasat művelni, a milliárdjai árnyékában ragaszkodik ahhoz, hogy ő ellenzéki politikus és megkerülhetetlen politikai tényező. Azért az akárhonnan nézve világ szégyene, hogy Ungár Péter nem túl népes, de legalább drámaian jelentéktelen és sikertelen LMP nevű pártjának parlamenti képviselője nyilvánosan beszél arról a választás másnapján, vagy harmadnapján (!), hogy számára ködös, hogy milyen módon lett Vitézy Dávid az LMP jelöltje, nem érti, hogyan alakult ki az a helyzet, hogy a Fidesz Vitézy Dávid támogatására szólított fel, és hogy ő választ vár ezekre a kérdésekre. Világ szégyene és képtelensége, belátom, de fölöttébb egyszerű a válasz Keresztes Lóránt László kérdéseire. Ez a helyzet úgy alakulhatott ki, hogy az LMP nevű, mikroszkóp alatt is csak nehezen azonosítható álellenzéki pártban a Fidesz osztja a lapokat Schmidt Mária révén. Meg a túlmozgásos, mindenkinél okosabb fia révén. Aki a párttársai feje fölött politikai üzleteket bonyolít a NER-rel (A céges bizniszeken túl), és sajnos elfelejti közölni velük.

Szóval amíg tűkön ülve várom, hogy ennek az országnak a szellemi elásásában soha el nem évülő bűnöket elkövető Rogán Antal által Londonban és kínjában megígért interjútól megokosodjak, szeretném leszögezni ezzel a Vitézy-Szentkirályi mizériával kapcsolatban, hogy persze, nyugodtan fellebbezzenek csak szakpolitikus úrék, még ha kussolni és szégyenkezni indokoltabb volna is. A fenti ábra szerint ugyanis nemcsak a szavazókat nézték totál kreténnek, de annak a pártnak a tagjait is, amelynek a színeiben, a Schmidt-Ungár érdekcsoport és a Fidesz utolsó percben benyögött támogatásával a Fidesz egykori államtitkára elindult a főpolgármester-választáson. Azt pedig feltétlenül hozzátenném, hogy szerintem ne áltassák magukat azzal az érveléssel, hogy azért lett sok az érvénytelenné nyilvánított voks, mert némely kerületben alig láthatóan húzták át a lapátra tett fideszes jelölt nevét. Nem ezért, hanem azért, mert ez történik, amikor az állampárt megvezeti, megtéveszti a választókat. Ez akkor sincs rendben, ha közben saját magával is kicseszik. Ha az a koncepció, hogy soha nem lehet elég hülyének nézni őket, akkor egy idő után ez vissza tud ütni. Szerintem itt is ez történt. Meg az is, hogy azokon a településeken, ahol a lakosság több mint 60 százaléka érettségizett, a Fidesz nem tudott többséget szerezni az EP-választáson. Jó, nem először derül ki, hogy az iskolázottság szintje és az Orbánékra leadott szavazatok száma fordítottan arányos, de attól még van hírértéke annak, hogy a népbutításnak, az egységsugarú, agresszív, primitív, züllött üzenetekkel operáló kommunikációs kormányzásnak megvannak a maga határai. Lehet, hogy mégsem lehet az idők végéig ezzel hatalomban maradni. Amúgy a vékony kihúzás miatt nem, csak bizonyítottan hibás számlálás miatt lehet újraszámlálás, de akkor is csak egyes szavazókörökben, és tényleg konkrét bizonyítékra van szükség. Sok sikert a Fidesz jelöltjének ehhez!

A törvénytelenül felállított, kegyeletsértő XII. kerületi turulszoborra (amely szépen közös platformra hozza a Fideszt és a Mi Hazánkat, akárki meglássa) vagy a Peking és Brüsszel közötti kereskedelmi háborúra (aminek természetesen ugyanúgy a rossz oldalán áll a legalább kormányozni se tudó Orbán-kormány, mint az orosz-ukrán háborúnak és általában a kelet-nyugat relációnak) vagy Manfred Weber néppárti elnök és frakcióvezető pénteki budapesti látogatására és Magyar Péterrel való találkozására most nem áll módomban részletesen reflektálni. Ellenben azt még elmondanám, hogy a szikár tények és számok alapján szerintem talán picit elhamarkodott lenne azt a következtetést levonni, hogy a közel két tucat kisvárost elveszítő, sok helyen 20-30 év után elhajtott Fidesz – amelyik a legnagyobb relatív csökkenését éppen azokon a helyeken regisztrálta, ahol a Tisza a legerősebb volt – búcsút inthet vidéki egyeduralmának. Ezt szerintem még korai kijelenteni, bár az sokat elmond a vasárnapi győzelemről, hogy a kvázi nem létező Tisza három megyeszékhelyen, összesen 60 településen legyőzte, sok más helyen megközelítette a teljhatalmú állampártot, amelyik nem mellesleg minden településtípusban visszaszorult 2019-hez képest. Nem véletlen, hogy nem úgy néztek ki a hölgyek és urak vasárnap késő este azon a színpadon a Bálnában, mintha értenék, hogy mi történik körülöttük. Elmondom, mi történik: rohadt lassan ugyan, de kezd kiderülni, hogy a Fidesz és az ő 2 millió híve nem egyenlő a nemzettel, annak csak egy része. Persze akkor is csak egy része volt, amikor 3 millióan voltak. A legszebb ideje elkezdeni ennek megfelelően viselkedni, a hatalmas arcból visszavenni és a 2 millión túli nemzetrészt is emberszámba venni. Vagy lehet folytatni ugyanonnan ugyanúgy, aztán meglátjuk, hogy mire lesz elég 2026-ban. Addig már kibírjuk valahogy.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább